Na tehát kérem szépen végre ezt is elértük! Végre elértem hogy olyan területen dolgozzak amit szeretek csinálni. Plusz amihez egy kicsit értek is ;)

Amióta a székhelyemet áthelyeztem Békés megyébe minden dolog mintha kezdene a helyére kerülni.  Mintha egy gyerek a kezébe vette volna az én kirakómat és elkezdte volna kipakolgatni.  Életem azon kis szeglete kezd felépülni amiről soha senkinek nem beszéltem. Csak mindig is rettentő módon vágytam rá.

Ilyen például a kézművességgel való foglalkozás, a rendezvények szervezése  és bármi nemű kreatív ötlet. Talán saját workshoppok kialakítása?! Az hogy olyan embereket sodort az élet az utamba akik az álmom beteljesítésének segítői már meg sem lepődöm. Egyszerűen rohadt hálásnak érzem magam mindezért.

Vidéki élet amire vágytam. Egy  ember aki a legjobb barát, s aki maga a szerelem. Akibe minden nap egy picit még jobban beleszeretek, s ha hangját hallom elönti testem a libabőr és érzem hogy rá vártam hogy újra megtaláljon. Akire áhítattal tekintek. Egy új család akik gondoskodnak rólam mintha  egy vér folyna az ereinkben . Egy jó munkahely, ahova örömmel megyek be. Ahol van egy kreatív íróasztalom. Ahol adhatok másoknak, s ők értékelik.

Zenész kedvesnek köszönhetően még az éneklés után is elkezdtem érdeklődni. Bátran kijelenthetem felvettük első közös számunkat. Azt vettem észre hogy egyre inkább élvezettel nyomtam meg a record gombot még hatvanhat ismétlés után is. Igaz hamis néha, a jó pap is holtig tanul de miért is ne? Ha lenne valaki ki tanítana énekelni  talán még a bakancslistámról is kihúzhatnám . Mindig is örömmel töltött el az éneklés. Igaz a főzés közbeni, meg zuhanyzás alatti de ezek a dolgok változhatnak. Ahogy az élet is változik, s a könyv is íródik folyamatosan.

Eljött a pont amikor elkezdtem hinni magamban hogy képes vagyok rá, és ez rohadt jó érzés.

Hálás szeretettel : Terianyu pszichomókusa