Ha ráhangolódsz az Útra, 
áthat az ereje. 
Tetted természetévé válik, 
természeted az Ég természete lesz.

Om santi , om namo narayana vagy namaste.

Ezekkel a szavakkal is köszönhetnék.

Új fejezetet indítottunk Mrs Bean életében. Elkezdett egy képzést amit már nagyon régen el akart. Talán most érett meg benne a változásra pár dolog. Talán nem... Ki tudja...De nem is érdekes. Megtörtént. Elindult a változáson.

Már egyszer elkezdte ezt az iskolát, de feladta könnyen. Amikor a suli igazgatója pár héttel ezelőtt írt nekem üzenetet, hogy újra indul a képzés, rögtön tudtam. MENNEM KELL.

Nem érdekelt miből. Vagy hogyan. Ugyanaz az érzés fogott el, mint amikor éreztem, és érzem is minden nap. Valamit át kell adnom az embereknek. De ezt csak úgy tudom megtenni, ha tanulok egy kis önismeretet, elfogadom nőiségem, amely gyönyörű , varázslatos, erővel teli, és utána átruházhatom azt a tudást, és segíthetek embereknek kicsit máshogy látni a világot.  Úgy éreztem most újra kaptam egy lehetőséget, amit nem akarok elhalasztani.

A hétvégénél jobbat én sem kívánhatnék senkinek. Sajnos ezt már megírtam egy blogban még vasárnap, de valahogy a teknika ördöge megviccelt, és eltűnt a postom, szóval most próbálok emlékezetből írni...

Annyira jó volt egy olyan helyen lenni, ahol minden rólad szól. Minden a figyelemről, az éberségről, az önismeretről szól. Ahol elfogadás van, akár meg tudod csinálni némelyik ászanát ( pózt) akár nem. Nem minden ember egyforma, és hajlékony, így vannak pózok amik például csak nekem mentek a futás miatt és másnak nem. Volt hogy a jóga hidat simán kitartottam három hasi légzésig, aztán összerogytam. Sebaj. Fejlődsz. A jóga lényege nem az, hogy minél csavartabb pózokat csinálj meg. Hanem az, hogy a figyelmed befelé irányítsd, és egyfajta béke szigetén érezd magad. Ahol jólesik a póz, a nyújtás az éberség. 

Ez a stúdió maga a tökéletesség , béke és harmónia. Minden fából, varázslatos halk indiai zene, füstölők, gyertyák és matracok. Ilyen iskolában sem sűrűn jár az ember, ahol lótusz ülésben folyik a tanítás, vagy fekve, ki hogy szeretné. Évi  az oltalmazó, az ANYA, a mélység és tudatosság. Ha rá nézek vagy beszélek vele, teljes mértékben elönt a pozitivitás és életöröm járja át testem. Leírhatatlan. 15 en vagyunk a csoportban. 15 különböző sors, élethelyzet  és kor. 21-59 ig. Van aki szlovák, anya, reiki mester, kvantumfizikus, természetgyógyász, ausztráliából haza költöző, helyét nem találó anya , és én. A fotós.  Jó érzés itt lenni. Velük. Mint egy család. Akik nem ítélnek el, nem röhögnek ki és legyintenek hogy hülye vagy, csak egyszerűen elfogadnak. Annyi pozitivitást és lökést kaptam a hétvégén mint még soha életemben.  Itt nincs az, hogy "hülyevagybiokertész?" vagy a "fotózásból nem fogsz tudni megélni" vagy éppen a kedvencem és a legbántóbb hogy " jóga?Tekszaszban? neem, úgyse fog hozzád senki járni, ebből nem lehet megélni.Főleg a becsületkasszás dologból. " Tévedtek! Mind! Az én célom nem az, hogy meggazdagodjak, vagy hogy hasznot húzzak. Az én célom az, hogy amit az univerzum nekem adott lehetőséget, azt a lehető legjobb módon képes legyek tovább adni. Ebben talán még Tenkes sem ért meg , és bolondnak tart, de nem érdekel. Én érzem hogy így van, és ez számít semmi más.  Lehet hogy humbuk hülyeség. Eddig nem nagyon hittem el, hogy lehet ilyet érezni. Ma már érzem. Sok minden vitt el a jógáig, és az ilyenfajta látásmódig, amiből nagyon nehéz kilábalni. De úgy érzem magam mint egy akadályversenyen, amikor a futó beleesik a gödörbe, ami tele van sárral, és valakik hirtelen megragadják a kezét és kihúzzák. Bal oldalról Évi, jobbról pedig Tenkes. 

Alig várom a következő alkalmat.

HálaésBéke!

Omshanti