"Meggymaggal másokat tarkón pöckölős  szép reggelt mindenkinek! "-B.M.

Pár napja hazalátogattam , hogy itthon írjak. Gyakorlatilag egyszer kapcsoltam be a gépet este, azt is azért, hogy Hudág Gergővel, alias: aljasska, VikingÚr, Józskagyerök, CsipkésZSoli- val beszélhessek. 

Furcsa ez az érzés. Hogy vasárnap óta nem találkoztunk, és amióta elment azt várom mikor láthatom újra.  Nem érdekel hány órára, vagy egyéb apró részletek.  Körül öleli a gondolataimat az a tény, hogy hamarosan az életem részévé fog válni annyira megnyugtató . Az már kevésbé, hogy azon kapom magam a nap legnagyobb részében, hogy Ő jár a fejemben. Na meg persze a Heaven Street Seven   száma....

"Mi ez a furcsa, hamis zene itt a fejemben,
ez a döglött macska az úton,
e múzeuma a semminek,
ez a felgyújtott erdő, ez a lebombázott város,
ez az összecserélt szempár,
ez a kincs amiért nem kár?"

Magával ragad az itthon illata. A madarak hangja az erdőnkben, a házi kenyér finom ropogós íze, a friss zöldségek és az akácfa erős illata, amit szeretnék minden nap érezni. Korán kelni, alföldi pusztaságon futni. És ami a "legeslegeslegfontosabb"

sokat kacagni.

Tegnapi nap folyamán picit megijjedtem és azt hittem befejezem földi pályafutásom. Egy igen kedves személy, aki nem is olyan régen nem volt valami közel álló, most újra megnyílt felém, és beavat az életébe, sőt. Néha tanácsot is kér.

Tegnapi nap megkérdezte tőlem, hogy azok a pozitív egóról szóló könyvek miért fájnak neki ennyire? Úgy érzi kezd megőrülni és nem látni a dolgok értelmét. Azt kérdezte tőlem, hogy tíz évvel ezelőtt miért volt boldog? Most miért nem? Pedig most több mindene megvan mint akkor volt.  Most miért kell neki tudnia dolgokat ?Miért jár az agya állandóan és agyal, gondolkozik. Soha de soha nem áll meg. Egy percre sem. Hirtelen megsajnáltam őt, és nem tudtam neki mit tanácsolni.

Én is ezt éreztem az első pár évben. Sőt. A helyzet az, hogy minél jobban és jobban beleeásod magad  annál rosszabb lesz. De ami megnyugtató, hogy eljön az az idő is, amikor kitisztul. Mert " örökké nem eshet"  :)

Szóval ne aggódj, hamarosan ha eljön az ideje kitisztul minden.  Annyira örülök hogy Te is erre a mezőre léptél. Ahol megtalálhatod önmagad, s azt amit keresel.  Hihetetlen módon de nem érzek haragot vagy féltékenységet ezzel kapcsolatban . Lehet hogy Ő számára hamarabb jön el az út befejezése mint az enyémnek. De tudom, hogy ha elakadnék segítene.

Mostanában nagyon sokan mondják ,hogy megváltoztam. Kivirultam, formálódtam, megszépült az arcom és gyermeki mosolyjal nézek mindenkire ami jó érzéssel tölti el a körülöttem élőket. Sőt, ezt még nővérem is mondta, akitől nem sokszor kapok ilyen pozitivitást.  Nagyon nagyon jól esik ez! De , nincs de... Úgy is érzem magam! Mint egy kisgyerek, aki felfedez, s aki úgy próbálja élni az életét ,hogy lehet az a nap az utolsó.  Nincs helye agyalásnak, csak pozitivitásnak és reménynek. Mert ha elveszted a reményt, akkor elhalványul a fény is amivel látod az utadat. 

Mindnekinek vannak gondjai. De ha mindennek a jó oldalát nézed, be is vonzod.

Csak hogy lásd az én példám. Anyagi gondokkal küszködök, de mégis munkát váltok. Feladom az életem, egy másik megyébe költözök hogy tanuljak. Hogy valóra váltsam az álmaimat és azt csináljam amit szeretek. S hogy miből? Fogalmam sincs, egyesek szerint gyerekes ahogyan felfogom az életet. Mások szerint klassz hogy a mának élek . De az az igazság, hogy nem gondolnám, hogy ha azon agyalnék miből fizetek albérletet jobb lenne. Elveszne a most varázsa... Ráérek akkor gondolkozni ezen ha már oda kerül a sor.  Sokan nem tudnak így élni. Előttem csak két dolog van. VikingÚr és az asztalos szakma. Szóval lehet kifogásokat találni, és feladni. Vagy lehet behuppanni a kocsiba, becsapni az ajtót és elindulni s vissza se nézni. Hiába nézel vissza , az nem segít , sőt talán visszahúz. Csak az utat figyeld mily' gyönyörű és varázslatos.

Béke