Estét, reggelt, éjszakát ? 

Napi beszámoló 03:36 kor.

Fontos nap a tegnapi.

Nem hagy nyugodni az a gondolat, ha nem írom le elfelejtem.

Manapság elfelejtünk hálásak lenni. Nem az ivóvízért, az energiáért, a természetért, a Földért.Áh nem.Mi emberek ezeket csak pusztítjuk, kihasználjuk és mohók vagyunk. De nem.A  kapcsolatokért. Bárkivel is beszélsz, már kapcsolat alakul ki közöttetek. Szavak amelyekből mondat fonódik, a mondat amelyből párbeszéd a párbeszédből hosszú beszélgetések, érintések és leírhatatlan dolgok. Kialakul ez a szomszéddal, a boltos nénivel, a tanároddal, az edzés közben a teremben. Bárhol amerre mész, mindenhol kapcsolatba lépsz és teremtesz a külvilággal. Furcsa...Ezek olyan hétköznapi dolgok, amikre a nagyon elfoglalt rohanó életünkben abszolút nem gondolunk. Pedig szerintem még a Föld energiáival is kapcsolatban állunk.Aki szerint ez humbuk duma az lapozzon az aljára, vagy x-elje be az én kis világom! :)

Szerintem minden ember összeköttetésben van. Sokszor olvastál már gondolom arról cikkeket, vagy dokumentum filmeket láthattál arról, hogy egyes fák gyökerei a talaj alatt összeérnek, egymásba fonódnak. Ha az egészet UV fénnyel néznénk, egy varázslatos más világ tárulna elénk. Ahol csak ámulnál és bámulnál mennyire láthatatlan vagy , a Föld pedig él, érez és a részese vagy. Csak hunyd le a szemed (igen, még te is.. ) és képzeld el csak egy percre is amikor reggel sietsz munkába a szokásos utadon. Érezd ahogy a gyökered egészen a talajba hatol, és az apró szerte ágazó gyökereid körbeölelik a Földet. Minden létező és mozgó személy gyökerébe becsatlakozol. Mert már akkor kapcsolatba kerülsz vele, ha az utcán valaki rád mosolyog. Ezáltal a te gyökered az övébe fog olvadni és így megy ez tovább egész végig. Még a végén az egész univerzumot behálózod. Érted már? Kapcsolatban állunk egymással. Ezért mondják leginkább Keleten a "dolgok okkal történnek" kijelentéseket. A mai nap éppen ilyen volt számomra.

Soha életemben senkinek nem nyíltam meg, mint ma. Hatalmas pofonokat kaptam  amiket nehezen is de belátok és elfogadok. Ezt is szintén ma.ÉÉééés most itt jön az hogy " csak mondod, belül látom szenvedsz" Szerintem már nem.

Az hogy ezek a dolgok magam előtt is titokban álltak, és mélyen el voltak rejtve. Olyan ez mint egy kincsesláda , ami tele van minden poros kacattal, de azok a kacatok neked emlékeket rejtenek , jót is rosszat is. Előásod a dobozt ( tudod olyan titanic-os hűhóval ) Elmész egy romkocsmába, mert mégsem akarsz egyedül lenni amikor kinyitod.Az már félelmetes lenne. Plusz jól esne egy sör is a nagy izgalmak mellé.Tehát

Gondolkozol kinyisd e, mert mivan ha azok a kacatok nagyon meg fognak érinteni. Hezitálsz. Aztán besétál a kocsmába egy ember. Fogalmad sincs ki ő, nagyon keveset tudsz róla, de mégis jobb, ha egy idegen nyitja ki azt a dobozt helyetted, ha véletlen elbőgnéd magad egy két kacat láttán, ő azt hinné bolond vagy, minek bőgsz egy régi bakelit lemez miatt , másrészről meg jó ha más teszi meg.

Kinyitja a dobozt, és a szádba adja a szavakat, amiket te eddig kimondani nem mertél. Még magadnak se. Melyik kacat miért van ott, és hány évig volt ott. Óhatatlan hogy azzal az emberrel kapcsolat alakul ki köztetek. Megnyílsz előtte mint egy virág. De az a virág mostmár végig nyitva marad. A virág már nem érzi hogy be kell csukódnia esténként. Néha elgondolkozik ugyan hogy úgy érzi mezítelen és védtelen. De már nem érdekli. Új dimenzióban látja magát, a kis életét és az előtte lévőt. Megtanult elengedni és elfogadni. Roppant hálás annak az idegennek aki felnyitotta a szemét dolgokra, és ha a virágok tudnának boldogsághormont bocsájtani a másikra ( már pedig tudnak hogy rohadjon meg, ez egy ilyen világ. Kész . na ) akkor ölelkezne vele , addig ameddig mind a kettő teljesen nem esne vissza a körforgásba, porladna el, és születne újjá. Nem csak vele. Az egész univerzummal. Annak a kis virágnak a gyökere felszabadulna és hirtelen mindenkivel kapcsolatba kerülne. A szomszéd nénivel, a közeli pultossal, a vikinggel, az utcán koldolú gyerekkel. A növénnyel, a gombával , a sáskával.Mindenkivel. Talán átjárná a szeretet érzése megint, amit a születésekor érzett utoljára. Hirtelen a doboz felrobbanna, és csak apró ici-pici darab csillámok lennének, amely átjárja egész testét és csak élvezi.Talán még lebeg is. Mert ez egy ilyen világ. Ahogy A kedves Viking úr mondaná: " Mindenki saját élete kovácsa" 

Én vagyok felelős az életemért, és azért vagyok itt, hogy a lehető legjobb dolgot kihozzam az életből, a világból és magamból. 

Egy nagyon vicces és végre tanulságos mesében a főszereplő egy kungfus panda, aki harcol önmagával. Hogy ki ő, és miért van itt. Mestere azt mondja neki, meg kell találnia a belső békéjét. A mester egy esőcseppel próbálja meglocsolni a virágot. Eggyetlen esőcseppel próbálja kungfus mozdulatokkal azt a cseppet megmenteni és a virágot meglocsolni. Megint jöhetnék a metaforáimmal, de nem fárasztok senkit vele. Mindenkinek más tanulság jön le mindenből , mint ahogy máshogy látjuk a világot. De talán már úgy is érzem hogy ez így helyes és így van rendjén. Nekem nem a te lelki békédet kell megtalálnom, hanem a sajátomat. Azt hiszem az ösvényre léptem végre. Bárcsak segíthetnék megtalálni mindenki saját békéjét, de azt hiszem ezt a harcot nektek kell vívni.De azt elárulom hogy az érzés varázslatos. 

Köszönöm P!

Béke!