Februárhét avagy sielési lecke

Ma reggelre Marit is ledöntötte a takonykór.Ketten maradtunk.
Kb úgy érzem magam mint valami thriller apokalipszis filmben, amikor egyesével tünnek el az emberek , betegszenek le, de senki nem tud rajtuk segíteni. Még az orvosok sem, karanténba helyezik őket, és hagyják meghalni. Az lehetne a címe : A kór
A "kórt" már csak ketten nem kapták meg a házból. Az idő vészesen fogy. Február 14- én indulok tovább, és félek hogy betegen fogok elindulni várost nézni. Mari 9 - én megy Finnországba családot látogatni, és hozza szüleit a farmra egy hétre.
Viszont annak ellenére, hogy csak ketten dolgoztunk ma Ástával, egy csöppet sem bántam. Nagyon jól elvoltunk. 
Reggeli kávézás után a juhokhoz indított , ő pedig egyedül etetett és fejt, majd miután végeztem csatlakoztam hozzá. Drága Tecám ma már nem evett annyit.
Sántított. 
Nem értettem miért. Sajnáltam. Valószínűleg ahogy futott fel az alvó helyére beakadhatott a lába..ugyanis a piciknek ilyen kifutó is van, ha esetleg illegetnék magukat, vagy játszadozni támadna kedvük bátran megtehetik. Egy lépcső szerű akármin mászkálnak fel alá egész nap. Ez két okból jó. Mozgásba hozza őket, és erősíti az izmukat. 
Szegény Teca. Sietnem kellett, bár megígértem neki, hogy dél körül visszajövök és rendbe rakom a lábát. Talán Marit is rá tudom beszélni, hogy jöjjön ki és segítsen.
Ástaval egész jól elbeszélgettünk énekelt nekem izlandi népdalokat munka közben, és tényleg olyan anya-lánya napnak éreztem. Megmelengette a kis szívem, majd a művészetekről kezdtünk beszélgetni, és méginkább rájöttünk hogy nagyon sok a közös bennünk. Megígértem neki, mindenképp megmutatom a képeimet, mert kíváncsi vagyok az ő véleményére, neki tetszik e.
Ahogy végeztünk és beértünk a jó meleg lakásba Baering mester állt a konyhában és főzte az ebédet. Meglepődtünk.
Széles erőltetett mosolya mindent elárult. Még beteg volt, de tudta, hogy csak ketten dolgoztunk így igyekezett a kedvünkben járni. Megint fokhagymás hal volt krumplival, de ilyen kemény fizikai munka után kiérdemeltük. Farkas éhesek voltunk. Az asztalnál sajnos csak hárman voltunk. Sally még mindig beteg, Marit pedig reggel óta nem látta senki. Bekopogtam a szobájába, él e még, nem jött válasz. Biztos aludt.
Ebéd közben megemlítettem Baeringnak Teca lábát. Sajnálta, de azt mondta hogy akkor segíteni kell rajta és átjuttatni egy szép kis mezőre. Könnybe lábadt a szemem. Hát ne már. Még csak most ismertem meg. Nem veheted el tőlem.
Gondoltam magamban.
Megkérdeztem adna e még két napot nekem, és ígérem Teca lábának semmi baja nem lesz. Valamit kitalálok.
Ebéd után rögtön szaladtam ki, és próbáltam a netről szedni pár ötletet, mivel is lehetne kis Teca lábát meggyógyítani.
A jó öreg kamilla teás módszert is olvastam.  Vagyis inkább borogatást. Beszaladtam a lakásba, főztem szálas teából jó egy liter teát, majd kivittem. Azt kevertem össze hóval, külön szeparáltam a többiektől, és csak neki adtam a teából, majd a maradékot egy régi fehér pólóra öntöttem, vagy inkább mártogattam és borogatást csináltam a jobb hátsó lábára, és madzaggal rögzítettem. Hülye ötlet volt elsőre, de gondoltam hátha segít.
Mivel este még úgyis jövök etetni, meglátom egyáltalán rajta marad e a lábán a kötés.
Még volt 3 órám körülbelül a munka kezdetéig, így arra gondoltam elintézem ezt az indulásos dolgot.
Mari ötlete bevált. Volt egy srác a neve Andrei. Román nemzetiségű , aki haverjával Adriánnal tölt pár napot Izlandon. Kocsit bérelnek. Nem tudják miket kéne látni, igazából ők Dániában élnek már pár éve, és csak szeretnének kikapcsolódni, és egy helyre a kék lagúnába eljutni. Húhú apukám nó problem válaszoltam, nekem kész ötleteim vannak, a lényeg hogy szeressél a kocsiban ülni még én fotózok mindenhol állvánnyal, mert ha velem jössz erre számíthatsz :D 
Megörültem az üzenetének, így egyből egy kész tervvel álltam elő, hogy hova és mikor menjünk melyik napokon. 18 án indult a repülőm Oslóba, így volt négy napom. Mari mondott pár oldalt, ahol ingyen vagy nagyon olcsón tudnék megszállni, illetve backpacker hoteleket, ahol többen alszotok egy szobában ilyen kolesz fíling, de kurva olcsó és ha budget traveller vagy pont megteszi.
Lefoglaltam egy közepes kategóriájú szobát egy afrikai csaj házában három éjszakára.
A szoba pici, nincs annyira közel a központhoz így az ára is elfogadható. Pompás!
Visszajelzett szívesen lát, így ez is megoldódott. Kezdtem izgulni. Nem a jelenben lenni, hanem egy jövő képet vetíteni ki, milyen lesz. Ez nem a legjobb.A jelenben kell lennem. 

Este meló után Baering és Ásta meginvitáltak nézzünk közösen tévét, Ásta kötögetett, Baering pedig nyomta  a süket dumáját folyamatosan a viking énjétől kezdve a JohnbonJovi hajon keresztül mindenig. Ásta csak röhögött, és látszott a szemén hogy még mindig csodálattal néz fel arra a nagy pocakú őszesedő viking úrra. Tetszett ...
Az öregedő viking úr meginvitált, menjek ki sörözni vele a gép elé, és hallgassunk zenét. Ám jó legyen. Kiss-el indítottunk. Kiderült neki a Black Label habár tetszik túl durva. Ő inkább a 80as évek "haj" metáljáért van oda. Sabbath, Kiss, Guns éssatöbbi. Hirtelen úgy éreztem magam mintha én is abban az időben élnék, ahogy mesélte a koncerteket, ahogy Sabbath koncerten milyen csajokat szedett fel Akureyri-ben ( észak- Izland) meg hogy Ő régen gitározott és nagyon menőnek számított anno. Jó volt hallani  ezeket a történeteket. Egyrészt azért, mert ha valaki valaha feltalálja az időgépet akkor mindenképpen megkérem hogy akár a fél karomért is, de vigyen vissza a 80as évekbe egy két igazi ütős koncertre. Illetve 69be Woodstockba. Látni akarnám Jimmi bácsit ahogy tépi a húrokat, színes fejkendőben lsd-től mámorosan énekelem a  woodoo child-ot. Hjajjj.
Megmutogattam a Gotthard zenéjét is. Tetszett neki. A gotthard egy német motoros banda még a 80as évekből akik ugyan Németországban elég híresek, sajnos világsikert nem arattak. Teltházas koncertek. Lee az énekes sajnos meghalt motorbalesetben tragikusan kb tíz évvel ezelőtt, de találtak egy hasonló hangú énekest, akikkel ugyanúgy megy a móka tovább. Egy a gond. Lee-t senki nem tudja utánozni. Bőrnadrág, fehér ing, hosszú haj. Frufru , ezüst gyűrűk és elképesztő hang. Ez volt Lee.
Ahogy nézegettük a klippeket, és karaokiztunk este 11 kor az előszobában kicsit felszabadultan éreztem magam. Durva. Ez az öreg bácsi mekkora hatással van rám. Elkezdtünk komolyabb témákról is társalogni mint pl a kert és a farmerkodás.  Elmeséltem mindent, hogy mi van itthon.
Megfogta  a kezem, leültetett az asztalhoz és elkezdett nekem félig ittasan oktatást adni. Ahogy ő kapta a  farmot az Édesapjától és hogy mennyire nem akarta csinálni, de hatalmas felelősség egy ilyen, jól gondoljam meg. Egy egész évtized kellett, mire mindent fel tudtak újítani és építeni úgy ahogy akarták. Sokszor abba hagyták az építkezést pénztelenség vagy épp baba születése miatt. Nagyon nehéz volt, de megérte....Még mindig fogta a kezem.
A két sörnek köszönhetően igen csak ittasan arra gondoltam hogy most fogom meg, belököm a spejzbe és a magamévá teszem. 
Az elmélkedésemben egy dolog zavart meg.
Kijött Ásta, hogy  halkabban diskuráljunk már, a lányok betegek és már lassan éjfél.
Én ezzel a lendülettel igazat adtam neki, beosontam a szobába hallgattam még pár Guns számot. Vártam hogy Leon visszaírjon...de nem írt.