Nem tudom eldönteni mit érzek. Furcsa frusztráló érzés kavarog bennem.

Van hogy annyira akartok egy dolgot hogy már már "beteges"nek mondható?

Annyira vágyom rá, és annyira lassan telnek a percek.....

Bármibe is kezdek hogy eltereljem gondolataimat pár perc után feladom.

Csak egy dologra tudok gondolni. Vagyis inkább egy valakire.

Érzem hogy feszít valami belül. Robbanni készül, de nem tudni mikor. És nem a robbanástól kell tartani hanem a közte eltelő időtől. Amíg várunk. Várjuk a robbanást . Hogy túlélés lesz e vagy halál?

Bele lehet őrülni ebbe?

Félek elriasztom azt akit nem akarok. Hogy a görcsösséggel megfojtom az egyetlen olyat, akivel bárhol és bármikor.

Létezik olyan hogy szerelmetes vagy. De az őrült módján? Amikor minden percben vele lennél. Bármit megadnál hogy újra lásd?  Hogy azon gondolkozol hogy gyalog elindulsz csak hogy lásd? Hogy hallgatod a közös számot és kb üvölteni tudnál miért nem vagy vele?

Azt hiszem már értem Ady Endre és Léda kapcsolatát...túlságosan is.

S vajon ez álca? 

Nesze neked rohadt sok spirituális könyv. Guruk és egyéb dolgok.

Valaki pofozzon fel! Csak érezzem hogy élek.

Viking úr! Részvétem! :D

Valakimentsenmeg?!??!?