Kedves olvasóim!

 

Elnézést kérek a majdnem egy hónapos eltűnésért, de internet hiányában nehézkes írni. Még egy darabig nem is lesz úgyhogy megpróbálok majd valami nyilvános helyről posztolgatni. Ez két dolog miatt jó.

Az egyik: tisztára úgy érzem magam mint írók akik elvonulnak a magányba és elkezdenek írni majd nyilvános helyekről tudnak kapcsolatba lépni kiadókkal és publikáltatni.

A másik pedig hogy végre rájöttem: tényleg van élet internet nélkül.

Nem szenteltem sok időt az írásnak. Megvan annak is a maga ideje és szépsége. Most egyelőre nem vagyok ( voltam) olyan ihletettségben.

Viszont bátran kijelenthetem hogy szerelmese vagyok ennek a városnak. Igen igen tudom hogy pici, és hogy alig fér rá a térképre, de varázslatos.

Ez az a hely, ahol nincsenek nagyobb üzletláncok. Ami néha átok, néha áldás.

Nincs csak egy ATM automata.

Minden a kultúra körül forog.

Traktorok, és kombájnok járják az utakat akár éjjel is mert aratás van. ( fő utcán is!)

Ahol fiatal a polgármester asszony és egy laza " heló" val köszönsz neki miközben nézelődsz a hivatalban.

A hivatal egy régi épület felújítva. Nagyon egyszerűsített, mégis tökéletes a célnak megfelelő. A díszterem pici és tágasan barátságos.

Mindenki idegen számodra de úgy érzed itt már jártál valamikor. Mindenki köszön, barátságos és ami számomra a legfelfoghatatlanabb: nem zárjuk le a bicikliket ha beugrunk a boltba. Pedig ez egy város! Nem falu! Város!

Lazán rajta hagyjuk a csomagtartón a táskákat, beugrunk a boltba és a bicikli ugyanott marad. Nincs hűlt helye, mint más városokban.  Ez számomra azért szokatlan mert az én járgányomat bő egy két hónapja tulajdonították el, egy bevásárló központ elől úgy hogy le volt zárva!  Itt meg....

Nehezen de mégis csak sikerült jó pár dolgot kipipálnom a " bakancs listámról" avagy inkább a kívánság listámról.

Itt az élet nyugodt, békés és minden tökéletes.

Igen. Tudom. Pénz nem sok van, de hogy őszinte legyek? Szeretet van és ez a lényeg.

(most csak ennyi)

 

(Vikingnek)

Tudom kedves Viking azzal nem tudok számlát fizetni, de úgyis megoldjuk. Csak arra kérlek hogy próbálj boldog lenni a pénz nélkül és ne agyald túl. Én már megtanultam elengedni. Emlékszem még mielőtt ide nem költöztem volna nagyon nem találtam a helyem. Alig teltek a napok, szenvedtem. Vergődtem hogy nem lehetek veled. Most pedig hogy itt vagyok. Gyorsan telnek a napok. Persze, nem azt mondom hogy néha nem érzem úgy hogy magányos vagyok annak ellenére is hogy itt vagy.

Vannak percek, amikor kifejezetten nem szeretek egyedül lenni és társaságra vágyom. A társaság címszó alatt pedig valami közös programot értek ( nem filmezés) hogy az agyam megálljon kattogni és a jelent élvezze.

Úgy érzem ez egyszer talán (remélhetőleg) be is fog következni  és ezt egyedül nekem kell rendbe tennem.

Sokszor látom hogy nem vagy jelen, ami elszomorít és aggódásra ad okot. Összehasonlításra és arra hogy mással biztos jobb volt együtt lakni stb. Tudod a sok humbuk hülyeség, amit az egó kreál. Amit el akarsz nyomni de általában nem megy.

Szeretném ha boldog lennél, de félek velem nem tudsz.

Szeretném hogy azt csináld amit szeretsz és ha úgy kelnél fel, hogy " Igen! Egy újabb nap! Megint bemegyek dolgozni"

Szerinted a pozitív munkás idézeteket kinek másolgatom a falakra? Vagy azt, hogy hagyd el a pénz gondolatát is, mert hiába agyalsz rajta nem oldódik meg semmi?

Néha elcsodálkozom, mennyi gondunk van...." gondunk..." mert ezek nem gondok.

Gondolj csak azokra akiknek temetésre kell összegyűjteniük az utolsót, akik napról napra élnek, a hajléktalanokra, az éhezőkre. Ők  sem azt gondolják hogy milyen szar az élet! Hanem küzdenek. Mert úgy érzik van miért.

Nem tudok eléggé hálás lenni azért amiért megosztod velem a minden napjaidat , amiért befogadtatok egy új családba ami varázslatosan összetartó és kedves.

Amiért látom ahogyan rám nézel. Szeretettel ! Na . Olyankor elszáll minden és csak a béke van!