Hohohóóó. Kedves engem olvasók elnézést kérek , de időhiány ( a fenéket) inkább lelki összeomlás, és új munkahely, plusz takonykór miatt pár hét kimaradt.

Elég sűrűre sikeredett minden. Néha úgy érezzük, vannak olyan pillanatok az életünkben amikre szívesen gondolunk vissza, vagy éppen visszamennénk az adott pillanatba, hogy újra átélhessük mert olyan jó volt. Nos, én nem így vagyok ezzel a pár héttel. Nagyon sok embert toltam el magamtól, és nagyon sok embert bántottam meg. Olyanokat akik nem érdemlik meg.Játszásnak hiszik, pedig nem játék volt , csak nem tudtam mitévő legyek. Elnézést a sok munkaadótól is, akiknek az interjújára nem mentem el. Szarul is éreztem magam. Volt itt minden. Személyi asszisztenstől kezdve a fémöntödén keresztül a bio üzemig, az angol óvodáig minden. Bio üzem maradt, habár a fém öntödén nagyon sokat agyaltam. Bio maradt, angol óvoda félre rakva. Most napi 8 órában dolgozom egy bio raktárban ahol növényi alapú dolgokat csomagolok. Nem rossz munka, jó társaság, mi kell még?

Fizetés nem ártana, de na ! Mondjuk én simán kiegyeznék kókusz zsírral és fehérje porokkal fizetésként, de ez úgy érzem nem az a hely ahol tolerálják a hülyeségem.

Az elmúlt két hétben feladtam az önmagammal való harcot. Beleuntam és csak flowingolni kezdtem. Rájöttem hogy sodródni jó dolog. Főleg vele.

Amikor nincs titok, csak őszinteség, nincs szégyen, csak elfogadás bármit is gondolsz, bármit tennél.  Tenkes kapitány visszatért. Már nem körhintán és álomban.

Hosszú harc volt ez, mindkettőnk részéről.

Hosszú és fájdalmas. A magam nevében tudok írni, és a magam érzését leírni.

Elejétől fogva lekorlátoztam ezt a dolgot, annak ellenére hogy ő a kiköpött másom, csak hímvesszővel és szakállal. Ja meg jó testtel :D

Jójó persze. Vannak dolgok amikben szöges ellentétem, de ilyen hülyén úgysem gondol senki a világra mint én. Én az a fajta  "mutass fityiszt a külvilágnak "kategóriába tartozom.  Vagyis helyesbítenék. Mutatom de nem teszem!

Furcsa. Megannyi emberre hisszük hogy ő az a valaki akit kerestünk egész életünkben vártunk, és utóbb előbb ahogy Mónika showban fogalmazott egy szereplő ez megszűnik. Abbahagyod az eszetlen keresést, nem küzdesz az érzés ellen csak vagy. Tenkes Kapitány az én személyes pszichológusom. Az is volt, és remélem az is marad. Pszichoterapeuta, aki irtóan dögös és még vicces is.

Ő az az egyetlen aki olyan dolgokat tud rólam amit senki soha senki egyszer sem.És én is róla.

És elfogadja. Miért?Fogalmam sincs. Mindenesetre baromi jó érzés.

Kellennéltöbb?

Csak volt egy kis gond... Küzdöttem ellene, aztán lementünk barátságba, aztán megint küzdöttem  és aztán feladtam. Tenkesnek volt egy asszonykája.

Mrs Bean mode on : - azzal nyugtattam magam, hogy ennek így kell lennie. Nincs  még egy ember aki ennyire ismer mint ő (magamon kívül) de nem akarok harmadik lenni.  Ezáltal egy olyan emberhez menekültem volna, aki abszolút nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele. Úgy érzi kihasználtam. De igazából nem.

Igen. Most a Viking Úr ról beszélek. Tenkes karmaiból, mivel már annyiszor csalódtam és tudtam, ha még egyszer valakit közel engedek átver ( mert miért ne verne : 1 : férfi

               2: kapcsolatban él

              3: hahó Mrs Bean vagyok?!

 Úgy éreztem őt olyan közel tudnám engedni , mint még soha senkit.Sokáig.

De féltem. És menekülni kezdtem.

Féltem elengedni és nem is tudtam. Megannyi próbálkozás volt . A telefonszám törlésétől kezdve mindenig. De sehogy sem ment. Valahogy én kellett hogy belépjek az életébe. Miért? Hogy lépjen, hogy változtasson, hogy boldog legyen!

Nem volt az. Nagyon nem.

Látni a szemén egy embernek ha valaki nem boldog. Sok fájdalom sugárzik belőle. Az övéből is sugárzott. Azt akartam boldog legyen. Eleinte kételkedtem hogy velem. És benne is kételkedtem hogy megteszi, mert elég régóta próbálja, de a megszokás sokat ront a helyzeten. És persze a félelem. 

Beláttam, ennek nem lesz folytatása. Vagyis de igen. Barátként!

Viking úrral sokat terveztem előre. És ez volt a baj.Terveztem én, aki nem is szeret tervezni.

Beleképzeltem magam és őt is egy szituációba, egy élethelyzetbe.  Hogy ki ő, hogy mit gondol dolgokról stb...Ami nem én lennék. Nem én vagyok és boldogtalan lennék. Műnek érezném magam, és beállnék a sorba . Nem tudnám csinálni hosszú távon. Amikor Feldmár mámorban úsztam, nagyon nagyon de nagyon alul voltam. Sok dolog derült ki ami miatt ilyen lettem, ami miatt így tekintek a Világra, és amiért választottam a spiritualitást. Kezdtem megérteni , miért is vagyok az aki, és miért tettem dolgokat vagy épp vonzódtam dolgokhoz. Nem bántom Viking Úr, én nem bántom. Egyszerűen csak képtelen megérteni hogy itt nem a napi szinten való beszélgetésről van szó. Ezek nagyon mély dolgok az ember életében. Végre elértem arra a pontra, hogy beismerem és beszélek is róla. Persze ha van kinek. Aki kérdez, aki meghallgat. Nem az aki leírja hogy sajnálom. Egoizmus? Nem hiszem, egyszerűen csak próbálom megérteni miért zajlik körülöttem a világ úgy ahogy. Miért jöttem erre a világra, miért születtem ebbe a családba és miért kell küzdenem ilyen dolgokkal. Ha ezeket a szőnyeg alá söpröm akkor továbbra is szenvedni fogok. Nem aludni, forgolódni.Sírva kelni fel.

Minden ember életében vannak mély pontok. Ez tesz minket különlegessé, egyedivé. Ezért különbözünk embertársainktól. Mely így szép. Félelem? Igen van. De nem a haláltól.Az élettől és a szenvedéstől van félelem. A halált kifejezetten várom. Elfogadom és várom. Egy buddhista mondás szerint minél jobban várod a halált, annál szebb elkövetkező életed lesz.

Átugrott Viking Úrral a kapcsolatom barát kategóriába. Ő ezt nem érti meg.Szerinte a barát kategória szánalmas. Pedig mit nem adnék egy igaz barátért. Lehet számára ez szánalmas. Számomra megtiszteltetés lenne. Nem a felszínes barátságra gondolok. Hanem az igazi mély, nyílt lapokkal, félelmeket elárulós barátságra. (Most elgondolkozol mennyi is van ugye?! SZerintem nem sok... )

Igazából szerintem évtizedek sem elegek arra, hogy valakit megismerjünk. Mert minden nap változik a véleményünk adott dolgokról. Hogy várhatom el, hogy ismerjen, ha minden nap egy új énnel találkozna?

Kedves Viking Úr. Ha olvasol. Én a szeretetem minden létező élőlénynek átadom, legyen az ember, állat vagy növény. Ahogy Te is átadod. Inkább gondolj arra, hogy ezek okkal történnek úgy ahogy. ( azon kívül hogy ordenáré ribanc kategóriába sorolsz most) Ha nem lépek be az életedbe, lehet hogy nem költözöl vissza , és olyan lehetőségektől fosztod meg magad, amiknek meg kell hogy történjenek az életedben. Semmi sem állandó. A rossz sem. A harag sem. És ez a szerelem sem lett volna. Szívből sajnálom ezt az egész kelekótyaságot.

Tenkes hosszú hosszú idő után megtette a döntést. Lépett.

Ezzel az egyik szemem sírt, mert rögtön tudtam, hogy Viking úrral való elképzelt életem porfelhőként tovább száll. Nincsenek koncertek, berúgások, romantikus ölelések és filmezések...Tovább kell szállnia. Fájdalmasan.Szomorúan.

Másik szemem pedig LSD mámorban úszott. Éreztem ahogy a pupillám kitágul, és egyfajta meleg belső érzés fog el. ( Hacsak nem vizeltem össze magam, lehet hogy megéltem a mostot 100%-ban. Igaz csak pár percre. Már nem érdekelt semmi. Sodródni akartam vele. Nem tervezni éveket előre, vagy egyfajta életet. Csak sodródni.

Nem akarom Tenkest elveszíteni.

béke!