Tisztelt Hölgyem / Uram,

Jelentkezni szeretnék az Önök által hirdetett xy munkára. Jó kommunikációs ( hogynebazdmeg) készséggel rendelkezem, precíz (attól függ) pontos ( mindig kések) fiatal (pattanásos) nő (tináger) vagyok aki megbízható és életvidám ( ha nem pont Feldmár világít rá, miért vagyok lelkisérült.

Úgy érzem ez a munka ideális lenne számomra. Mellékelten küldöm önéletrajzom és persze a fotót is, igaz fotós vagyok de egy ki....ott képet nem tudok magamról készíteni állvány nélkül ami már úton van.

Nna. De má' mikor?

Szóval az elmúlt 7 napban ezeket az emaileket kontrolcé kontrolvé-ztem és már kicsit besokalltam az írástól.

Nem, a kávézói állás úgy döntöttem nem nekem való.

Erre a próba napomon jöttem rá, amikor piszkos kávés csészékbe töltöttük a negyed órát állt kávé shot-okat, és amikor kézzel raktam a jeget az italba. Há' mi ez már?!?!

Ennyi erővel bele is köphettem volna kb. Kutya se vette volna észre. A koésza vagy ahogy itthon hívni szokás áentéeszes fiatal férfiak kb belépés után a konyhába pikkpakk bezárták volna a kávézót.Kérdés nélkül.

Na én köszi nem.

Azóta voltam már fonálgyárban interjún, megannyi kávézóban és már azon gondolkozom hogy villanyóra leolvasó leszek.Szóval vigyázz becsengetek hozzád is leolvasni. Ki tudja.

Szóval így telnek a hétköznapok, munka nélkül csomó kérdéssel és agyalással.

Holvagybelsőbéke?!?!

Belső béke belső béke belső béke!

A jóédesanyukád hát holvagy? Nem megmondtam hogy én most akarlak nem húsz év múlva?

Valamelyik nap ( már magam sem tudom ) nézegetettem a lábam. Brutális felfedezésre jöttem rá. Vagy trombózisom lesz, mert rohadt eres a lábam elöl hátul vagy pusztán be kell valljam öregszem, és így mutatkoznak az öregedés jelei. De akkor kérnék ott fent valakit hogy elmondok egy miatyánkot. kettőt is. nem káromkodok. de még ne már. Ilyen vádlihoz nem illik az eresség. És az öregség se.

Rendben. Ezek már a megbolondulás jelei!

Szeretlek élet! :)

om