Húúú, már ezer éve hogy nem írtam. Ha jól emlékszem az álom óta. Van annak már két hete is. Furcsa. Mindig megvetem az olyat, aki kifogást keres valamire ha nem akar változtatni az életén, vagy éppen beleragad valamibe.Nem is inkább megvetem. Inkább szánalmasan tekintek rá.És sajnálom. Erre tessék. Ilyenkor mindig Schwarzi bácsi képe jut eszembe, ahogy akkora bal karral pózol a képen mint nekem a két combom (ami nem kicsi) és a kép alá ez van írva.

NÓ EKSZKJÚZIZ 

VAGYIS hogy kifogások nincsenek. És tessék.

Döntések születtek.Nem is kicsik a héten. Voltam megint nagyon lent, aztán egy picit fent. Az a baj velem, hogy túl komolyan veszem az életet.Nem hagyom sodródni.Bármennyire is ezt akarom nem hagyom.

A mindennapjaim egy kecskeméti cégnél telnek. Nem egy agyat mozgató munkáról beszélünk, csak ruhák válogatásáról.Gyorsan eltelik, énekelve félig táncolva. Egy a baj. Hogy hideg van, és kevés a szünet. No meg hogy valószínűleg illegálisan dolgozom ott. Egyébiránt minden fasza ! :D

Előtte kertészetben dolgoztam. Ott meg nem a munkával lenne gondom, mert imádok tüttyögni, hanem a pénzzel, illetve azzal , hogy az íkúm ami egyébként sem magas napi 10et csökkent. Belegondolsz abba, három hónap után már én is reggelente a kis boltban innám a kiskenyereket  meg a dekásokat. Nem való ez nekem. De akkor mi való?

Irodában eltüttyögnék, gépezgetnék stb.Vaaaagy asztalosként. Jajj, egy álmom válna valóra . Az egyik. A sok közül .  Ha tényleg azt csinálnánk amit szeretünk azalatt a 8 óra alatt.

De sebaj, kurvapozitív vagyok.Megint. Jövő héten költözöm a kis lakásomba. Szerdán állásinterjú, ahova fel kell hogy vegyenek. Olyan nincs hogy nem vesznek fel! Teszek érte. KészPasszViszonlátásra. 

Igaz hogy 3 műszak lesz, de nem érdekel. Lesz végre kis életem. Ahol írhatok. Nem szól bele senki mit hogy csinálok.Csak lehetek. Este akkor fekszem amikor akarok, reggel időben kelek, megkávézok a kis szocreál lakásomban ami egyébként nevetségesen kicsi, de csak ennyit tudok megfizetni. De lesz egy előnye is. Már az ajtóból meg tudom kavarni a kettes kis beépített rezsómon a zabomat.

Várom.

Nem vagyok többre képes a mai napon. Tegnap spontán pisaalpári ( Tiszaalpár) bulit nyomtunk egy gimis osztálytárssal. Sok volt az emlék, a nevetés, a kutyatáppal való táncolás.   és a fehér bor. 

Amit úgy tudtam eddig hogy utálok.Most rájöttem hogy lehet hogy szeretem. Mikre nem jövök rá.

NNa, itt az ideje filmezni és aludni. Így este hétkor.

Jóéjt béke