Kedves Vikingúr!

A mai nappal rájöttem dolgokra. Igen, tudom. Már megint. Túl sokat agyalok.Rájöttem hogy beleestem valakibe akibe nem kellett volna. Rettentő sokat gondolok rá, és lassan megőrjít a tudat, hogy kib@ttul nem érdekli mi van velem, mit csinálok, élek e és hogy telnek a hétköznapjaim. Nem ír, ha én ráírok egyszavas válaszokat kapok. Nem értem. Mostmár saját magam sem. Mert a legtöbb pillanatban abszolút nem gondolok rá, aztán hirtelen azon kapom magam, hogy bőgés határon vagyok. Szól a deadmoneytól egy szám és eszembe jutnak emlékek, pillanatok amikre nem akarok gondolni. Ki akarom törölni az egészet! Az az igazság hogy fáj. Rettentően. Mintha kitéptek volna egy darabot az amúgyis keszekusza szívemből. Nem értem. De talán jobb is nem érteni. Nem akarom elveszteni!Barátként akarok vele csevegni. Úgy mint eddig. Jézus! Majdnem legjobb barát volt. A családi zűrzavartól kezdve a betegségeimen át mindent megoszthattam veled. Mi történt ? Melyik volt az álca ? A mostan éned? Vagy az előző? A reggeli üzenetek, a munka közbeni titkos smsek, a kacagások.. Tóbiásozások.... erdőben sétálások.Ne sétálj ki mikor már oly közel engedtelek, mint még soha soha senkit. Már beleuntam ezekbe az álcákba. Azt hittem....úgy éreztem más vagy. Érzem is. Csak valahogy megint a kútban vagyok. Hiába a másik ember aki beleugrana a kútba, ha nekem a te kezed kell hogy kihúzz. Barátként! ONLY!!!!!! Hiába írom... már úgysem olvasol... Nem követsz... Nem írsz. Barátnők jönnek ide vagy oda.. De ők mások...Te más vagy... Mintha nem is léteztél volna... Mindig nézem írtál e.... De nem. Túl sokat adtam , és ez megrémisztett. Nem akarok mást... Csak ölelni!Sajnálom.Talán egyszer visszajössz..........

Vikingúr!Kérlek segíts nekem! Segíts ezeket az emlékeket elengedni. El kell felejtenem, hogy tovább tudjak lépni. Hogy a jelenben legyek! Veled akarok lenni de egyik felem nem engedi. Elindulokaz úton és megtorpanok....Látlak téged, és látom az út végét. De messze vagy.. Úgy érzem... Segíts!

Béke!