Tegnap délután átvettem minigarzonom kulcsait. Életem első minigarzonja! 24 év lassan, de meglett. Igaz nem az enyém, csak bérlem, de az érzés hogy van egy hely amit kialakíthatok otthonnak. Persze nagyon sok dolog merül fel bennem, hogy jön a kötelezettség (amit nem szeretünk) meg a sok magányos vagy épp szánalmas hétvégék. 

Munka is alakulgat, no persze nem az a munka amit vártam, de lehet okkal. Lehet a sors még tartogat számomra pár meglepetést. Vagy éppen segít sodródni, és egy újabb nagy szenvedélyemnek hódolni szeptembertől, ha addig tudnék összespórolni pár dolgot. 

Kis lakásomról annyit, hogy Kecskemét belvárosában vagyok megtalálható. Adományokat elfogadok! Ugyanis rohadtul de üres.Bár mégis az enyém lesz.  Szocreál típusú lakás. (Mindig is olyanban akartam lakni) Régi, nagy ablakos, kis fürdős. És mini. A legjobb része, hogy az ajtóból meg tudom kavarni a gázon a dolgokat, ugyanis ahogy az ajtót kinyitom már ott is vagyok a konyhában. Fél lépés után a fürdőszoba, ahol a wécére sem tudsz csak féloldalasan leülni, a csap kicsi és a kád félelmetesen mély és ülő.De sebaj. Az enyém. A szobában az ablakok nagyok. Szintén félelmetesek. De úgy érzem be tudnám lakni. Ma megyek festeni szép narancssárgára. Keletiesen, vagy ki ahogy hívja rendezem be. Mondjuk misziszbínesen(háhh)

Pici, de az enyém. Várom hogy munkába is álhassak, hogy lefoglaljam magam, hogy füstölőt gyújtsak este, hogy gimis barátnőm átjöjjön és felbontsunk egy bort, amit lavórban fogok lehűteni hideg vízzel ugyanis hűtőm sincs, de nem érdekel. Tudod miért nem? Mert elfogadom a dolgokat. Szép lassan. Majd jönnek a dolgok. :)

Sok ember lép be, és ki mostanában az életemben. Sok dolgot tolerálok, mert én aztán elég nyitott vagyok. De a legeslegeslegelső barátomtól megtanultam, hogy ne hagyjam hogy lábtörlőnek használjanak. A tegnapi nappal rájöttem, hogy valóban az vagyok bizonyos embereknek, és ezt nem igazán kedveli kicsiny lelkem. Akit csak úgy eldobnak ha jön más, és jó volt ha más nem törődött velük. Furcsa érzés, hogy öt hónap így telt el, mégis jó. Én élveztem nyitottnak lenni, de van hogy nem tudsz mit tenni ez ellen. Egyesek szerint hülyeség. Mások szerint még inkább. De lehet hogy a sors ebben is közre játszik.Viking úr elmondása szerint " te vagy életed kovácsa" . Lehet tudat alatt én alakítom így az életem. Lehet okkal léptem be valaki mellé, akinke lökés kellett hogy helyre jöjjön valami az életében. Lehet hogy pont én vagyok az, aki ismét szenvedni fog, és végre megtanul bízni magában, és elfogadja hogy ki ő. CakkostólPakkostól. Még ha más nem is teszi, és csak a toitoi vécé lábtörlője előtti fél méteres út végén van az a lábtörlő.  Szomorú, de mégsem. Érteni kell a jelekből és az új mottóm hogy nincsenek problémák az ember életében, csak megoldalndó dolgok. Lehet pont ez is az.

Live freely. No one ever has the same feeling as you have. You are unique. No one as unique as you.They are different. That's how beautiful is this Earth. We are the same but a tiny bit different. Each one of us.