Hello my little World! Az elmúlt pár nap igen gyorsan és eseményekkel telt. A hétvégi buli fáradalmait még hétfőn nagyon durván érzékeltem magamon és már a sírás kerülgetett hogy nem tudok aludni. Ráadásul még matricázni raktak be hétfőn a melóhelyen.Így is káprázott a szemem. De ennek ellenére meglepődtem magamon, mert ezelőtt sosem ment a matricázás, most pedig csak úgy ragasztgattam mint a kislányok a matricás füzetben. Mondjuk dél körül már tényleg jojózott a szemem, de eltelt...

Az éjjel álmodtam. Megint rosszat. Úgy érzem félek valamitől.Ez kihat a mai napomra is... Érzem...Az álmomban megint a Kapitánnyal álmodtam. Most valami tengerparton voltunk..fogalmam sincs hol..Costa Ricán e vagy a magyar tengernél... De valószínű nem itt, mert teljesen kék volt a víz, és gyönyörű volt. Én megint más alakban.Sétáltunk a naplementében, romantika, összeborulás, majd hirtelen eltűnt.Megijjedtem. Körülnéztem. Sehol senki.

Miért csinálod ezt?-kiabáltam . Ő eltűnt én ott maradtam. Ugyanolyan üresnek éreztem magam mint a körhintánál...Itthagyott. Nem kellek. Talált jobbat. Nem vagyok elég.  Rossz kedvvel ébredtem.  Vajon tényleg besokall belőlem? A hülyeségeimből és itthagy?Tudom tudom.. Let it flow.. De semmi mást nem akarok jelenleg csak ölelni és vele lenni...egyfolytában. belé látni, megfejteni és érezni amit ő. Hülyeség? Igen! Gyors? Igen! Kills the magic? Igen! Tudom!

Talán ezért is félek hogy elrúgom magamtól.

Az egóm csinálja?  Annyira közel engedtem hogy megijjedt a valódi énemtől.

Furcsa félelem ez...amit talán sosem éreztem és nem tudom hova tenni. Ez más mint azelőtt...( igen hogy rohadjál meg, te is tudod ezt, csak nem mutatod ki.... )

rémisztő mi? Az!