Kedves Vikingúr!

Úgy érzem most billentyűt ragadok , és leírom amit érzek.

Játszottam az érzéseiddel. Beismerem. Próbáltam harcolni az ellen, amit nem akartam érezni Tenkessel, és kerestem egy harmadikat akivel elképzelhetem az egészet. Sajnos pont te voltál az. Nagyon sajnálom.

Nem szerelem ez. A szerelem érzésébe lettem szerelmes, ahogy Te is.  Akartam hogy legyen valaki mellettem, hogy ne kelljen egyedül lennem. Ahogy Te is. Mi emberek ( már aki) Nem szeretünk egyedül lenni.Pedig egyedül lenni jó dolog. A legjobb a világon.Arra kérlek lépj tovább. Nem akarom hogy szenvedj, ahogy én se akarok szenvedni.Érdekel mi van veled, és hogy vagy, de ne miattam írd a blogod. Akkor egy falat húztál fel, amit nem hagytál ledönteni, ne most akard azt a falat ledönteni, már átjutottam a túloldalra.

Ne akarj bizonyítani hogy jó ember vagy! Tudom hogy az vagy! magyarázás nélkül is! Tudom! Egyszerűen csak rossz helyen találkoztunk , rossz időben. Közel éreztelek magamhoz, de valakit még közelebb. Inkább csak én engedtelek közel, és azt hittem hogy  közel vagy. De rájöttem hogy nem.Ami nem baj. Éld meg ezt úgy, hogy a pozitívságát vonod le. A sok kacagás , a szilveszter...a hógömb. Érted?Lépj tovább.Mert vár rád egy vikingasszony valahol. Csak ne keresd.Ne akard őt az életed középpontjává tenni, mert meg fog ijjedni tőle, és elszalad. Csak hagyd hogy legyen.

Kérlek !

Szeretettel

Tündeorr