Basszus!

Február ötödike. Tegnap volt Édesanya szülinapja. ELFELEJTETTEM!

Jesszus.Úr.Isten.

Összezavart a baleset, az esés, meg az utazás körüli teendők.

Elfelejtettem.

Reggel felhívtam. Hallottam a hangján, picit megsértődött, amitől irdalmatlan rossz gyereknek éreztem magam. Nem győztem az elnézéseket kérni, a végére megenyhült a szíve és azt mondta. Szeret! :)

Reggeli közös kávézás azzal telt hogy negyven percig engem szívattak és röhögtek rajtam, hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Ma reggel Baering nélkül kávéztunk.

Ásta szerint " man flu " ja van. Akár hányszor kimondta, mindig összenéztek Marival. Nem értettem így rákérdeztem.

Erre Ásta elmagyarázta, hogy ha  a vikingférj beteg, akkor minden baj van, a világ is összeesküdik ellene, mindene fáj, őt senki nem érti meg, és az élet sz@r... Ó

Ez ismerős.. Most elnézést kérek a férfiaktól akik nem ilyenek, de java részük kb 80% ilyen!

Csak egy jót röhögtem, elindultunk dolgozni. Mivel Baering feladata a juhok ellátása, így ma nekem jutott eme roppant érdekes szerep, főleg hogy senki nem mutatta mit hogyan kell csinálni csak elmagyarázták. 

4 karám van ebben az istállóban.

I es és II karámban  35-35  juh van, hímek és nőstények vegyesen. 

A másik karámban vannak a pici birkák a harmadikban pedig az  öreg és bölcs kos-ok, akik veszélyesek, így nem kerülhetnek a többivel egy karámba. A feladatom az volt, hogy kitisztítsam, és kiengedjem őket a friss levegőre, valamint vizet és szalmát, a kicsiknek vitamint adjak.

A juhok tényleg olyanok mint amilyeneknek szokták mondani.

"Annyi eszed van mint egy birkának"

-Hú hányszor hallottam én már ezt ! :)

Nagyon félénkek.

Egyiket sem tudtam megölelgetni.Bármennyire is szerettem volna. Mindegyik állatkának volt egy száma. A piciknek is.

A picik közül volt egy kiskedvencem. Hófehér volt, agyar nélküli. Igen, ugyanis itt mások a juhok mint otthon. Ha jól emlékszem otthon a nősténynek nincs szarva, csak a hímnek. Itt a nősténynek is van, furcsa alakú. A hímnek nincs. A kos-nak van hatalmas csavart szarva. (agancs?!)

Már a piciknek is van. Ennek az én kis kedvencemnek nem volt.

Édes, aranyos mosolygós szája volt ( nem, nem lőttem be magam)

Ő volt az egyedüli aki nem félt tőlem. Ha el akartam kapni hogy megsimogassam, hagyta. Fél óra alatt összebarátkoztunk. Ő volt az egyedüli , akit kézből tudtam etetni! Egyem is meg a kis édes pofiját. És azok a nagy hatalmas barna szemek.. .

Valahogy úgy éreztem mintha egy ember lenne. Igen tudom.Most kiröhögsz, ha nem hiszel a reinkarnációban. De hiszem, hogy ez a kis állat azért kötődött hozzám, mert mi már találkoztunk valahol valamikor. Ha a szemébe néztem megnyugvást láttam. És mosolyt csalt az arcomra. Furcsa. 

A 094-es számot kapta. Furcsa... Te is 94-ben mentél el ! :(

Valamiért azt éreztem a Teca nevet kell adnom neki. Nem tudom miért. Olyan Tecás vagy na!

Szóval Teca megszeretett. És én is őt.

Két három órába telt, még elvégeztem az itteni dolgaimat.Friss szénát az istálló másik végéből kellett vinnem, ahol Baering elhunyt Anyukájának a holmijai voltak.

Picit pofátlan módon belelestem. Volt ott letakart zongora, rengetek családi fotó, evőeszközök és minden régi és giccses dolog. 

Lehet hogy gyerekkoromban túl sok bűbájos boszorkákat néztem, de mocskos mód pofátlannak éreztem magam, amiért egy elhunyt néni dolgai között kutakodok, így visszatakartam mindent és folytattam a munkám.  Miután elvégeztem gondosan elpakoltam, és bementem ebédet főzni.

Igen, ma megint én vagyok a soron! 

Hálistennek ma már nem paprikás krumplit kellett enni, hanem rakott krumplit .

Rájöttem annak ellenére hogy senki nem tanított. Tudok főzni

Baering beteg! Még enni sem jött ki. Pedig ha egy viking nem éhes, az tényleg azt jelenti hogy beteg... : (

:)

Délután egy kis pihengélés után, Mari megígérte elvisz egy vízeséshez ami ebben a valley-ban van, a következő ház mögött.

Kamera a hátra, meleg csizma a lábra  és indulás!

Ja , meg persze aksi és memóriakártya! :D

Végig beszélgettünk, mindenféle dolgokról. Nagyon örülök hogy megismertem!

Mariban az a jó, hogy mindenről tudok vele beszélni. Végre most ő beszélt a múltjáról. Hat évig élt egy idősek otthonában Angliában mint ápoló, volt egy barátja, akinek volt egy gyereke is. Hm. Mari mint anya?!? :)

Odaértünk a vízeséshez. Természetesen Spankszi is elkísért. A vízesés félig be volt fagyva.  Csúszott minden. Reggel óta megint hatalmas mennyiségű hó esett le. Cirka két óra alatt kb húsz harminc centi.

Frissen ropogott a hó a talpunk alatt. Szerencsére nem csúszott.

Mi viszont a domb tetőről csúszkáltunk fel és le. Újra gyereknek éreztem magam. :)

Este megint a juhoknál voltam. Most már picit félelmetesebb volt a halott mami cuccai között mászkálni sötétben, de mindig azt hajtogattam magamnak hogy " nem félek nem félek nem félek" :)

Teca most is barátságosan közelített felém. Várta hogy extra vitaminokat ropogtathasson a kezemből ( na jó, igazából lehet sz@rik a fejemre, csak a vitamin érdekli, mert finom :D ) de jó volt elhinni hogy nem.

Gyorsan végeztem. Hiányoztak a tehénkék, menni akartam vissza segíteni Mariéknak. Plusz Ásta-val még nem is dolgoztam együtt.

Átbandukoltam a másik istállóhoz. Már nem maradt sok munkájuk hátra.  Csak a kis borjúkat kellett megetetni. Annyira édesek , amikor azt hiszik te vagy az anyukájuk és kb a ruhádat is lenyalják rólad ! :)

Ahogy sétáltunk be a házba, a négy lány hirtelen eszembe jutott egy régi film  amit gyerekkoromban láttam. Farmer lányokról szólt. Mármint . Hogy mondod azt , hogy valaki állattenyésztéssel foglalkozik? Mert angolul farmer.. De magyarul ? nna, tudjátok miről beszélek...Szóval ahogy kiléptünk az istállóból. Varázslatos dolog történt. 

Megadatott hogy megint láthattam az aurora borealist! 

Most még erősebb volt, még szebb, cikázott, futott , szinte táncot járt az égen. Mindannyian megálltunk és csak néztük. Még Ásta is. Aki ott él, és minimum ezerszer látta. De a sarki fény sosem ugyanaz. Mindig új és új.

Sosem ugyanaz. 

Ha láttatok gyönyörű mosolyt emberek arcán..Ez az volt. Az enyémen is, az övén is.

Befutottam a gépért, és Marival kint maradtunk beszélgetni, fotózni. Ismét gyereknek éreztem magam ahogy lehuppantunk a friss hóba. Az ég tiszta volt, zöld fénnyel teli, a hó pedig világított. Gyönyörű volt.

Jóéjt!
Teca :)

Újdonsült finn kis barát: Mari! :)