.... tehát így lettünk mi az újságíró pár... Eleinte fura érzés volt itthon is a munkáról beszélni ,de ma már természetes, hogy megbeszéljük a másnpai teendőket.  Általában én kapom a könnyebb emészthetőbb cikkeket, plakátokat, felhívásokat ajánlókat. Ő pedig a száraz nehezen emészthetőt. Teljes arculatváltás van jelen az újságban.  A sok önkormányzati hírt feldobtuk egy kis " hónap embere" vagy " horgász rovattal" , "megkérdeztük a helyieket" stb stb. Találó dolgok amiket szívesen olvasna az ember és nem csak a "száraz " anyagot. A mostani hónap embere egy úr lesz, aki megjárta az El Caminot. Fotókkal, dús élménybeszámolóval.. Ilyenkor eszembe jutnak az én utazásaim...hogy mennyire hiányzik  a világjárás...... Kisebb csodának érzem hogy még mindig egy helyen vagyok, ugyanazon a munkahelyen, hisz aki ismer tudja, hogy ez nálam nagy szó. Lehet megkomolyodtam!? :P

Két héttel ezelőtt még egy újságírói képzésen is részt vettünk. Igaz csak tanúsítványt kaptunk, de olyan emberektől kaptuk a képzést akik már töb évtizede szerkesztenek újságot ( megyei lapokat, főszerkesztők pesti hírlapoknál) egyszóval durva érzés volt hallani, hogy meg lehet ezeket az újságokat írni no politikával is, csak kellőképpen figyelni kell a tartalomra. Az utolsó napi képzésen protokollt tanulhattuk az ország legjobbjától , Görög Ibolyától aki a parlamenti képviselőkkel dolgozott több mint tizenöt éven át. Szinte úgy éreztem magam mint egy comedy előadáson. Dőlt a könnyem a sok kacajtól. Nagy művésznő az Ibolya. Kellő szigorsággal és hatalmas adag humorral tálalja a protokoll szabályokat mind az üzleti mind a magánéletben.

S ha ez még nem lenne elég információ az életem változásáról, akkor bejelenthetem újra iskola padba kerültem. Noha csak esti tagozatra, de az is iskola.  Majdhogynem keményebb mint a nappali tagozat. Keramikusnak álltam , és már alig várom hogy megmutathassam kézügyességem és dekorációs boltot csinálhassak tele tele szeretettel :)

Ölel:

Pszichomókus