Kedvenc 

Jó reggelt,

Az óra 6 ra volt beállítva.

Amikor felkeltem semmi mást nem akartam csak hazamenni. Honvágyam van. Már most!  Hatharminckor teljes sötétség. Itt az idő kimenni. VISSZA AKAROM KAPNI AZ ÉLETEM!!!!

Kikecmeregtem a konyhába, felvettem 2 nadrágot , meg három pár zoknit és kikúsztam a konyhába kávéért. Mindenki most ébredezik.... (kár hogy a napocska nem akar ébredezni, olyan sötét van mintha hajnal 1 lenne)

Beszélgettem kicsit Ástával. Kiderült hogy művészlélek. Fest, hímez, rajzol, köt és megannyi más dolgot csinál.Nem gondoltam volna hogy a facebook-nak megvan az előnye is, azon kívül hogy postolgatunk minden féle képeket a kis életünkből és várjuk a like-okat! Ő a facebookot használja honlapként, napi rendszerességgel kap megrendeléseket. A közelben lévő faluban van egy kis Art shop-ja ahol négy helyi asszonnyal árulják a kézzel készített, faragott, festett dolgaikat. Kérdeztem hova küldte legutóbb az egyik képét, majd a válasz az volt hogy Kínába! Izlandról Kínába!!!!!

Szeretné ha csinálnék képeket a művészetéről, és az én képeimet publikálhatná a honlapján illetve a közösségi oldalon! Belekönnyeztem... úgy érzem jó helyre kerültem !

Délelőtt egész végig beszélgettünk az életéről, családtagokról, kik vannak a képeken a falon stb. Ebédkor a férje bejelentette van egy kis gond! Megijjedtem hirtelen és azt hittem hogy el akarnak küldeni. De közölte hogy ők estefelé, vagy délután indulnak 10 napra Tenerifére nyaralni és igazából azért hívtak engem, mert én lehetnék Ásta, aki főz mos takarít míg a két lány ellátja az állatokat! Meghökkentem.Magyar mentalitással belegondoltam hogy teatyaég. Egy idegent bíztok meg ezzel s itt hagyjátok? HOgyan? Nem félsz hogy megmérgezem őket? Futott át az agyamon

Dél van. Kint teljesen sötét. Kiborít. Már értem a Skandináv országokban miért ilyen borús mindenki, és miért ilyen népszerű a metál zene! Ilyen idővel én is ilyen zenét csinálnék!

Az idő -9 fok, Bájring szerint ez már tavasz. TAVAAAAAAASZ?

nÁLUNK ezt télnek hívják kisbarátom....

Nem esek kétségbe. Lassan világos lesz. Délután elmegyek felfedező körútra. Sietnem kell. Délben világosodik és 4 kor sötétedik!

Ahogy kezdett világosodni egyre jobban beleszerettem ebbe a kis otthonba. A konyha felét ablak borította. Kezdett világosodni, és látni kezdtem , milyen gyönyörű ez a hely. Hegyek körülöttünk. Nem messze egy tó. Hó mindenhol! Sírni kezdtem oktalanul. Talán a gyönyörtől....

És ettől a látványtól.... Elnézést a kép minőségért, telefonnal lőttem.

Itt kezdett világosodni. Ültem a jó meleg konyhában, és hallgattam ahogy szépen lassan rotyog a helyi specialitás ebédre, majd a sokadik kávém után elindultam a felfedező utamra. 

A rezidenciának van egy kis kutyája ( kicsi?!?! az túlzás. ) Az ő neve Szpenkszi bár én mindig Pankszinak hívtam. Valahogy jobban a számra állt az a név. Nagyon édes és aranyos birka pásztor kutya volt, én inkább Lessie-hez hasonlítanám a filmből.

Erre a képre jól emlékszem. Ez volt az első kép, amit Izlandon csináltam a gépemmel. Nagyon nem voltam még tisztában az új filterekkel, ugyanis soha nem használtam filtert, de elég sokan írják, hogy havas és hideg tájakon érdemes használni, márcsak a lencse végett is.Izland nem csak a hidegről híres, és  a szép vízeséseiről, hanem arról is, hogy mindig fúj a szél.  Körülbelül fél órát sétálhattam, de nem éreztem az arcomat, hiába volt elbugyolálva mint az iszlám nőknek és volt a fejemen sapka. Látod a képet? Ugye milyen gyönyörű? Csak sétáltam és sétáltam. Pankszi is hű társ módjára megállt velem. Nekem új volt a látvány. Neki kevésbé! Ismét sírtam. Hogyan lehet hogy az emberek a világon elhanyagolják ezeket a dolgokat?Nem törődnek ilyen APRÓ dolgokkal mint a természet!Gyönyörű csoda ez, nem más!  Ha a természetben élsz, akkor jössz rá igazán, hogy mekkora érték ez, és elkezded tisztelni őt, a Földanyát, és minden egyes percét kiélvezed.A tó majdnem teljesen be volt fagyva. Lélegzetelállító volt! Miket beszélek itt össze-vissza! Hirtelen eszembe jutott egy szám, ami nem ment ki sehogy a fejemből..még a hideg ellenére sem. Whaaaaaaaaaaattt a wonderfuuuuuuuuuuuuul wooooooorld!!! :)

Úgy tudnám leírni a környéket, mintha "apróbb" hegyek között lenne a farm ( ahol élünk : ) )  kb 5 km-es körzetben senki, aztán egy két elhagyatott ház, majd egy másik farm. A főút felé indultam el, amerre a tó is van ami igazából talajvízből alakulhatott ki ha jól értettem . Egy két elhagyatott ház mellett elhaladva azért igencsak féltem, de Mari azt mondta hogy nincs senkitől tartanom, és a fegyvertartás csak indokolt esetben engedélyezett. Remek! :) Attól nem kell tartanom hogy lelőnek, csak attól hogy megkéselnek....

Amikor visszaértem már igencsak sötétedett, Sally főzött nekünk vacsorát. Bájring és Ástá elmentek, de hagytak egy levelet, mire ügyeljek, nagyon fontos legyen a szelektív hulladékgyűjtés, a kevés víz használata, stb. 

Sally vacsorája isteni volt. EGy bajom volt vele, habár soha nem találkoztam még írekkel, lehet az összes ilyen gyorsan beszél és mintha picit bunkedli lenne...Sebaj, majd megszokom. Kiderült Sally annyi idős mint én,tipikus ír kinézet, vörös haj, szeplők, és fogszabályozó. Szakácsként dolgozott apja halász hajóján 17 éves kora óta, megunta , aztán most életében először önkénteskedik. Másfél évig élt Ausztráliában is egy lovász farmon ahol állatokat gondozott. Milyen durva! Ennyi idősen ennyi országban élni és ilyen színesen!Lenyűgöző. Na, most már tudom. Pont ez hiányzott nekem. Megismerni más emberek történeteit, picit beleképzelni magamat az ő kis életébe, és élvezni a jelent. 

Vacsora után megtörtént az első komoly munka. Igazából Bájring és Ásta azt mondták Marinak hogy nekem nem kell kimennem, csak főzzek mindig és legyen rend, ők elintézik. Nem volt kedvem bent ücsörögni egyedül , így kimentem segítkezni. Jobbnak láttam ha Marival maradok. Sally a bikákkal volt, őket etette, akik rettentő módon szagosak voltak, az az orrfacsaróan büdös izzadtság szag. Kérdeztem is tőle hogy hogy bírja. Erre vállat vont, és annyit mondott 

- 'It's alright! I'm getting use to it'

Hm. Oké, te tudod én viszont nem, szóval jobb ha Marinak segítek.

57 darab tehén jött fel, s alá a karámokba ahol gépekkel történt a fejés. Soha életemben nem láttam ilyet hogyan csinálják, de gondoltam hogy látnom kell. Ellenzem a tej emberi fogyasztását, sőt egyenesen felháborított, mert úgy gondoltam az embernek semmi joga hozzá, és vajon megkérdezték e a tehenet hogy akar e tejet adni vagy csak a profitot akarják?! Pár nap után teljesen kivilágosodott előttem a kép. Vagy ezen a farmon bánnak nagyon jól az állatokkal, vagy én voltam túl naív hogy a PETA nevű egyesületnek elhittem mindent, miszerint az állatot verik, tapossák, rugdossák, embertelen körülmények között fejik őket. Itt minden állat simogatva van, becézgetve, mind az 50 tehénnek más neve van, és lám lám Mari az össszesnek a nevét tudja, hány borjúja van , kb már azt is tudja hogy mikor evett utoljára. Mariról kiderült hogy ő nem önkéntes hanem 4 éve dolgozik ezen a farmon, átlag izlandi fizetésért. Megtanított hogyan kell a gépet kezelni, hogyan beszéljek az állathoz, mindig simogassam. Elmúlt a félelmem az első gép használata után. Mindig attól féltem hogy megtámad a tehén, vagy eltapos. Gyönyörű élmény volt, amikor a félelem elszáll, és elkezdesz beszélni az állathoz. Néha amikor nem látott senki még meg is ölelgettem őket egyesével! :)

Amikor azt a feladatot kaptam hogy az egyik karámból a másikba tereljem a teheneket a fél méteres tehén ürülék közepette. Picit nagyot néztem. Megcsináltam. Büszke voltam magamra.Vagyok is. Elégedett mosoly ült arcomra és így mentem be 9 körül a házba.Amint kiléptem hogy a fő házba menjek, megcsapta arcomat a hideg szél, és a hó a szemembe esett. Álltam, bámultam az eget és hálás voltam amiért itt lehetek! Köszönöm mindazoknak, akik nem hittek bennem, azoknak is akik igen. Megcsináltam. Boldog vagyok!

Kedvenc képem a kedvenc kis tehenemről. Rhima