Kedves és nem Kedves Olvasók! 

Eltűnésem pofátlanul bűntudatot keltő. Mostanában kicsit sokat utazok az ország déli részén, és nem viszek magammal laptopot hogy írhassak.

Pár napja megállás nélkül zakatol az agyam és nem tudom lecsillapítani. 

Hiába próbálok a légzésre összpontosítani, vagy bármi spirituálisra gondolni és " maradj a jelenben" dumával nyugtatni magam. Egyszerűen nem megy.

Mintha ülne bent egy néző, aki ismételgeti magában, hogy ő horrort akar nézni márpedig most akció film van. Nem érdeklik a szereplők, se a történet. Egyszerűen vért akar látni. A nézőnek két választása van. Vagy felhívja ZacherUrat, hogy most az egyszer tegyen kivételt és adjon valami olyan narkotikumot amivel ezt meg lehet szüntetni, vagy fogja magát és egyenesen besétál a pszichiátriára hogy kezeljék hisztis picsa kórral.

Nem tudom ez annak köszönhető e, hogy egyre több időt töltünk együtt és hatalmas pénzeket fizetünk ki az utazgatás miatt csak hogy lássuk egymást egy éjszakára.

Vagy azért mert mindig ott van , minden találkozásnál az a " ki tudja mikor látlak " érzés.

Az első kellemesen jó érzés , a második már kevésbé.

Kedves Élet!

Annyira örülök, hogy januárban úgy döntöttem, hogy kizárlak az életemből. Tudom fájdalmas időszak volt de...  Én örülök hogy akkor így történt. Örülök hogy máshogy alakult. Hogy én megismertem ez idő alatt mást. A Tenkest. Hogy a viselkedésemmel eltaszítottam magamtól. Hogy megutált szinte. Tudod miért ? Mert tudtam, hogy ennek nem lehet csak úgy vége.Ahogy azt is tudtam, ha ott azt mondom a parkban a jógás könyvvel a kezemben hogy igen! akkor nem azt kaptad volna akinek megismertél. Hanem egy negatív , pesszimista csajt aki nem én vagyok. Hát apukám, én még a vérfarkasban is szeretetet látok és érzek. De akkor annyira mélyen voltam érzelmileg... Mint a béka, meg a hat méter sár, aztán négy méter iszap, majd egy hatalmas gödör.  S alatta én.Az érzelmi csőcselék.  Akkor ezt kaptad volna.

Nem azt a szerencsétlen Mrs Beant akit most! 

Mindenkinek nehézségei vannak az életében. Gyakorlatilag mi tesszük az életünket nehézzé. De a " kutya fáját neki" hát nem csak egy életünk van? 

Nem akarom úgy érezni, hogy pocsékolom azt a kevés időt amit ebben a testben élek arra, hogy haragot, gyűlöletet vagy éppen féltékenységet érezzek a másik iránt. Inkább azt szeretném hogy az egész itteni életemet szeretet és kedvesség járja át. Hogyha már nem leszek itt , a barátaim azt mondják." Igen! Hatalmas szeretet lakozott benne. "

S ha már ennyit elmondanak rólam, vagy emlékeznek rám én már boldog leszek s boldogan hasznosítom majd újjá az itteni tapasztalásaimat egy másik testben ( uupsz bocsi, erős spirituális cucc volt :) )

Nagyon nagyon erős de ja vu érzésem van mindig. Az elmúlt egy hónapban szinte állandóan. Olyan érzésem van mintha már vagy húsz éve ismerném ezt az embert, holott még egy éve sincs. Néha amikor sétálunk érzem, hogy itt már jártam valamikor vele. Vagy már éreztem a hajának illatát , vagy éppen az öblítő illatát. Rettentően félelmetes volt eleinte. Azt hittem megőrültem.  Aztán lassan rájöttem hogy  tényleg!  Haha ( : Tudom én mindent " jelnek" veszek meg karmának. De hiszek benne.  Vannak érzések, amiket ha letagadsz sem múlnak el vagy változnak. Ez is ilyen. Tettem veled valamit, amit utána visszakaptam. Rohadtul szar érzés . Nem mondom hogy bárcsak vissza fordíthatnám, mert nem.  Ez kellett ahhoz, hogy most itt tartsunk. Hogy éppen összeköltözés előtt álljunk. Hogy közösen tervezzünk.

Furcsa dolog az emberek viselkedése. A tanult sémák, az iskola rendszereken alapuló dolgok, az hogy ki hova születik.

Ha megnézünk egy budapesti gyermeket és egy vidéki gyermeket például. Kettejük világ nézete teljesen más lesz. Más a budapestié, és más a vidéki falusi kisfiúé. Az egyik célja egy jól menő cég igazgatása, budai villa, pénzközpontúság, a másiké pedig egy önellátó tanya jószágokkal és asszonnyal aki sertepertél a ház körül  miután össze szedte a tyúkok alól a tojásokat, s főzi is belőle a rakott krumplit vagy a tojásos lecsót.  Van egy négy éves unokatestvérem és egy két éves. A négy éves már otthon segít édesapjának zöldséget palántálni, öntözni és este becsukogatni a fólia sátorokat. A kislány megállás nélkül pakol a lakásban két évesen . A kutya hátán lovagol, esik-kel és virágokat locsol. Szelektíven gyűjti a hulladékot és a macskával sétál az x hektáros birtokon.  Persze ez megint általánosítás mert nyilván vannak olyan budapesti kisgyermekes szülők akik próbálják így nevelni a gyerekeiket, hogy öko élet és miegymás. De én innen, az Alföldről így látom. 

Erre csak arra szeretnék kilyukadni, hogy furcsa és jó érzés is egyben látni, hogy mennyire különbözőek vagyunk  mi. Például lehet hogy elfogult vagyok, de Békés megyében mindenki kedves.  Mindenki mosolyog, köszön, bólint és beszédbe keveredik veled.  Jó az ilyet érezni. Bár lehet elfogult vagyok! :)

Idegen emberek hívnak meg lángosozni pusztán két óra ismertség után, olcsóbban adják a tömegközlekedésre a jegyeket, és minden olyan békés.

Hudák úr és jómagam kiadó tanyákat keresgetünk, semmiképpen sem szeretnénk panelba költözni.  Szóval ha kedves olvasó Békés megyében tudtok kiadó tanyát elfogadható áron kérem jelezzetek ! ( haha :D )

Annyira jó érzés volt közösen elmenni és megnézni azt a pusztaföldvári tanyát. Habár tényleg hatalmas lett volna kettőnknek, én azért el tudtam volna képzelni . Az önkéntesek szépen elfértek volna! :)

Tudom hogy ez rohadtul #kishegedűs de egyre jobban közelebb engedsz és feszíted azt a viking acélt le a szívedről.

#Terianyuújra #hülyegyerek #ájemjorbetmentrújordarkisztknájt #rohadjálmegszeretellek

pacsibékepuszi!

Pszichó