Leírnám nektek életem első szülőszobai élményét.

Holnap jönnek haza.B & A.

Nagy a készülődés sürgés forgás. Kb dél körül érkeznek, bár ez időjárástól függő.

Ma már hívtak minket, de nem jönnek haza, mert ebédelnek a fővárosban a lányuk éttermében meg az idő is rossz lesz valószínű.

Amikor Á elment csomó feladatot bízott rám. A mai nap nem mentem ki dolgozni, mert megkérte Marit hadd maradjak bent, és takarítsak.

A fő feladatom a két éhes száj ellátásán kívül az lett volna hogy nagy takarítást csinnáljak. 

Nem az hogy kint dolgozzak.Csak annyi hogy szekrényekben pakoljak össze, szortírozzak dolgokat stb.

Mindent utolsó napra hagytam, gondoltam nem lesz ebből nagy dolog, hát minden tiszta.

Összepakoltam a kazán házban, a művész szekrényében Ástának.

Viccesen és egyben praktikusan oldják meg a hely nélküliséget a lakásban.

Pl Bäering íróasztala és ahogy ő mondaná "viking birodalma" a nappaliban lévő szekrényből jön ki.Ki van nyitva egy akasztós szekrény, akasztót ki, íróasztalt be, szék pedig a kinyitott szekrény elé. Ha vendégek jönnek, szekrény becsuk. Mini iroda eltűnt.

:)

Tehát itt is próbáltam összébb pakolni, de nem igazán akartam semmit bántani. Ásta szekrényében pedig jó művészhez illően a kötőtűn keresztül a festékes dobozon át a régi képig minden volt!

Nagyon szépen  szortíroztam dolgokat, fiókról fiókra. Majdnem 4 órán keresztül.Remélem tetszeni fog neki!:)

Esti meló után idegesen kortyoltuk  a roiboos teát. Mari is, én is . 

Sally szokásához híven zenét hallgatott a szobájában, nem volt egy hű de társasági ember, de jó is ez így !:)

Megkérdezte M. teszünk e egy jóéjt csekkolós kört kint az állatoknál.

Hell yeah. ideges vagyok.

Olyan hülye gondolatok jártak a fejemben mint hogy szeretni fognak e Baeringék, vagy hogy azt mondják hogy "fúte nem csináltál semmit na húzz innen"

Eddig csak másfél napot töltöttem velük a nyaralás végett. Picit tartottam az egésztől. 

Körjáratunkon megállapítottuk (inkább Mari) hogy az egyik anyuka hamarosan szülni fog( igen tudom hogy ellik, és nem állapotos hanem vemhes de én akkor is így hívom.)

Megígértettem vele, ha esetleg ma éjjel születne, keltsen fel.

Ne Sallyt, hanem engem.

Azt mondta oké.

Éjjel 2 körül megcsörrent a telefonom, halk kopogást hallottam az ajtómon, és hirtelen azt hittem hogy Björn vagy Ragnar áll az ajtóm előtt és felkér legyek  a battleshield maidenje! De nem :) Csak Mari szólt hogy

"Indul. Öltözz.Kellesz"

Hirtelen nem tudtam mi van.

Felöltöztem, félig kómásan.Gépet a nyakamba, zokni nélkül gumicsizmában.

Az istálló és a ház közötti úton hideg szél fújt az arcomba.Hirtelen felébredtem és megvilágosodtam.

Szülni fogunk! Igen!:)

Mari ordított.Hozz forró vizet, meg kötelet.

Hirtelen bábának éreztem magam.

Elválasztottuk a szülni készülő anyukát a többi haverjától.

Létrejött a szülőszoba.

Újdonsült anyukánk segítségért üvöltött. Nem tudtam mit tenni, láb alatt éreztem magam. Mari folyamatosan beszélt hozzá.Simogatta

Az anyuka két első lábát beakasztotta valahova. Két lábra állt majdnem. Egy ekkora állat?!

Nyilván.Surlódás törvénye.Könnyebben sikerül a születés.

Mari segíteni akart. Nem vagyok rosszul a vér látványától.

Emberétől pláne nem.Kifejezetten szeretem is.

De ahogyan szegény állat vérzik..Nem tudom elviselni.Már nem. 

M.Az újdonsült jövevény lábát megragadta, kötelet akasztott rá, és különböző teknikákkal és üvöltéssel felém, hogy ne álljak mint egy hülye hanem segítsek már rám parancsolt. Elkezdtük húzni a kis teremtést.

Megszületett.Én sírtam.Mari is.

Vér mindenhol.Nem érzem a lábam.Szerintem megfagyott.

Finn leányunk egyből tudta mi a dolga, oda szaladt az állathoz , pofozgatta, orrát tisztította és oda nyomta újdonsült anyukájához, akinek szárazra kellett nyalnia.

Tudtátok miért?Soha nem gondolkoztam el ezen. Mindig annyit tudtam hogy ez az élet rendje. 

Mivel mi is emlősök vagyunk, így nálunk nem értem miért nem így működik. Habár régen Mari szerint így volt. Nagyon régen...

Tehát a kis jövevény magzatburokban van. Abban pedig víz. A víz olyan elemeket tartalmaz amitől fejlődik a csöppség, és tele lesz életerővel. Számára az a napfény. Így egy az anyával.

Ha megszületik a víz elfolyik, és ő a csatornába kerül. Újonnan a világban, védtelenül az anyjának szárazra kell nyalnia, mert az édesanya nyála szintén hasonló enzimeket tartalmaz mint a kis állat átélt a burokban a vízzel. Az anyának szintén szüksége van arra a vízre, mert számára az a szupradin tabi kávéval. Kimerült, fáradt, legyengült. Sok vért vesztett.

Szükségük van egymásra. Ez által kötődés lesz kettőjük között.

Habár nem kóstoltam magzat vizet, és szerintem Mari sem állítása szerint a víz sós, ezért az anyukának szüksége van folyadék pótlására, és ezt forró vízzel tudta megtenni. 4 vödör vizet  vittem neki, amit egyből meg is ivott.

Húhh.A szülőszoba kezd átmenni hétköznapiba. Éjjelre együtt hagyjuk őket, 

4 körül elhagyjuk az istállót!

Felnézek az égre! Világos van. Látom az aurora borealist!

Nem hiszem el! Látom! Cikázik az égen, halványan ugyan. Megállok. Leülök a hóba.

Mari röhög.

Mert én mindenre azt mondom hogy " It's aaaaaaaaamaaaaaaaaaaaaziiiing" - Ilyen hanglejtéssel.

Nem tudok betelni a látvánnyal. 10 percig ülünk a hóban. Aztán hirtelen eltűnik.

Sötétség lesz újra.

Bementem a szobába. A lábam körülbelül megfagyott.

Elgondolkoztam. Tudom ez " csak " egy állat.

Soha nem láttam még ehhez foghatót életemben. Ez... varázslatos.

Új jövevény érkezik erre a világra. Átértékelsz mindent. Hirtelen csodálni kezded édesanyád. Ekkora fájdalmat hozott érted?!

Ülve elalszom

Békebéka