Morning all! :)

Négy napja itthon... Ilyen sem volt mostanában, hogy ennyit egyszerre legyek itthon. HIányzott az érzés. Igaz néha elfog az az érzés, hogy nem csinálok semmit, és csak lébecolok, de ilyenkor képzeletben fejbekólintom magam, hogy " nembazdmeg.létezel. és dolgokat teszel. igenis nagy dolgokat. főzöl.egész nap takarítasz. pakolsz.átrendezel. néha többször a kelleténél. festesz és csak vagy."

Ezeket teszem . Ezekből tevődnek össze a mindennapjaim. Miket beszélek. Az elmúlt négy napom. Reggel korán kelek. Jógázok, aztán elmegyek futni. Mostmár zene nélkül. Eddig mindig zenével. Amióta hazajöttem Pestről csakis zene nélkül. Közre játszik az is, hogy nincs fülhallgatóm mert szétszakadt, de igen ! :D Zene nélkül, a természetben. Tetszik az, hogy elképzelem ahogy a természet körénk fonódott.

Ahogy ültették a fákat, ahogy a kövesút helyett homok volt, ahogy nem épült még be ez a környék. Tetszik. Ide tartozom. Itt nőttem fel. Itt mindenki ismer. Int. Köszön.Mosolyog.  Futás közben pedig rettenetesen pozitív élmény ért. Megállt mellettem egy autó és megkérdezte elvigyen e a buszig, mert látja hogy futok. Azt hitte a buszhoz. Hát nem édes? Hirtelen kirázott a hideg. Csak rámosolyogtam, és megköszöntem a szívélyes segítségét, de nemet mondtam, hisz nem a buszhoz futok csak jókedvemből. Lám lám, itthon is vannak jó emberek. Mondjuk. Nekem soha nem volt effelől kétségem, csak néha beszippantott a sok negativitás amit emberektől hallok.  Futottam tovább. Mosolyogva, leizzadva és örömtelien.  Utána a helyi boltos nénitől információkat kaptam, ami hazafele menet megpityergetett rendesen.  Édesapa rendszeresen jár a helyi boltba, és mindig élménybeszámolót tart ki hol van. Vagy ahogy őt ismerem, csak válaszol mert magától biztos nem mondaná. :)

A néni mindent tudott a mostani helyzetemről, hogy mi történik velem stb.  A következő mondat pedig olyan volt mint egy pofon ütés. " Apud nagyon büszke rád hogy ennyire lelkes vagy minden iránt és tényleg mindent megcsinálsz. Akár festéstől kezdve a szerelésig mindent. Jó lánya vagy." Na ezen a mondaton a szívem majd kiugrott a helyéről.  Csak mosolyogtam. Már nem is emlékszem megköszöntem e. Hirtelen távoztam, illedelmesen köszönve. Felültem a  járgányomra, és potyogtak a könnyeim. Mert tudtam én, csak nem sejtettem . 

Soha nem érezteti.Ő ilyen, így fogadtuk el, csak furcsa.

Néha elnézegetem ahogy kint dolgozik, és még negyven év után is szeretettel teszi. Ha nem szeretné, nem csinálná. Küszködik igaz, de reménykedik is.

Belevetem magam a kertészkedés minden fortélyába hamarosan. Ciki?Lehet. Én büszkén teszem. Mert semmi sem jobb annál, mint látni ahogy nő valami. És a te kezed van benne. Te adsz neki életet, és te segíted a növekedésben. 

Ma megfogalmazódott bennem, hogy bárki bármit mondhat és szidhatja a saját hazáját. és ezt NAGYBETŰKKEL lehet írni, hogy HAZA! Mert igaz, elmentem, és szart se tudok az itthoni politikáról, a korrupcióról és egyebekről... De visszajöttem. Mert hiányzott. Hiányzott az Alföld. A nyelv és a kultúra.   Igen. Valóban szeretnék utazni és világot látni de egyelőre jól érzem magam. Szeretnék még többet megtudni, az országról. A magyarságról. A történelemről. Sajnos ez gyerekkorban valahogy nem érdekelt. Mostmár igen. Fura igaz? Olyan jó lenne ismerni, és büszkének lenni, hogy magyar vagyok. NAGYBETŰKKEl. Most is büszke vagyok. De ha tudnék többet is.  Mégjobb lenne. Már csak valaki kell aki mindebbe beleavat! Jelentkezők ?: )  Szeretnék egy tanyát. Valahol az erdő közepén. Nem messze innen, de mégis sajátot. Ahol nincsenek szomszédok. Önkéntesekkel. Álom? Lehet. De ha az álmaid nem rémisztenek meg, nem igazi álmok! 

Tavaszodik. Vagyis erőlködik.  Érezni a levegőben. Csodálatos. A kedvenc évszakom a tavasz. Mint megannyiunké. A napsütés, a virágok, a fák rügyezése, és az illatok....

Úton a boldogság, csak várdd ki! Semmi sem tart örökké. ;)

PusziPacsiBéke!