Nincs már sok pozitivitás bennem...Nem értem miért.

Két héttel ezelőtt még annyi minden más volt. Bennem..Másokban... Körülöttem. Lehet gyorsan történnek az események.Lehet megváltoztam.

Ismét előjönnek a rossz álmok, és ilyenkor tudom, hogy valami nem oké.Valami mozog bennem ami üzenni akar valamit. Hogy lépjek. Az álomban egy kútba esek bele. Nincs benne víz, csak mocsok és sár.Sétálgatok a gyönyörű szép réten, énekelek, és egyszercsak a semmiből elő jön ez a kút. Mintha egy sugallat belelökött volna.Beleestem. Ordítással, és zúzódott bokával. Elájulok. Mire feleszmélek, már érzem hogy a fejem picit vérzik. Nem esek kétségbe. Elkezdek nevetni magamon. Én okoztam, és magam miatt vagyok itt. A kút nem mély. Gondolkozok a kimászáson. Nem a kiabáláson. Megoldom én egyedül is. A kimászáson. Elkezdek mászni felfelé, de az oldala csúszik a nyálkás mohától. Nem enged.

Mindig visszaesek. Rá a bokámra. Mostmár fáj. Nagyon. Nem tudok mit csinálni. Ordítok a segítségért. Hátha meghallja valaki. De senki. Kétségbeesem. Mivan ha ez egy jel. Egy jel arra, hogy kibaszottul rossz felé megy az életem? Már nincs se Évi a mosolyával, se Tenkes.. Egyedül maradtam. Ki akarok mászni, de nem megy. Sírni kezdek. És felébredek.

Ha allegórikusan nézném az álmot rá kellene jönnöm, hogy ezt tényleg én okoztam. A kút most maga az életem, amiből ki fogok lábalni, viszont a moha az az, ami sajnos manapság mozgató rugó lett. A pénz. Mert ha az nem lenne... Akkor minden más lenne... 

Egy hete teljesen megzuhantam érzelmileg. Terveim voltak, hogy tanyát veszek , hogy meglesz a jógaoktató vizsgám és pályázattal önkénteseket fogadok. De ott motoszkál bennem a miért? Miért akarom ezt. Elég erős vagyok hozzá? Ötletek kellenek, tanácsok, megéri e kockáztatnom.... beleőrülök. Meg kell találnom önmagam.

Béke!