Milyen furcsa...2016 van. Vagyis már 2 nap eltelt egy újabb remeknek igérkező évből.

Most listát nem írok mi van és mi nincs. Félig örülök, félig sírok, félig szenvedek és még mindig szédülök!

Reggel hátfájással ébredtem.  És szomorúsággal. Egyrészt azért, mert még mindig fáj a fejem és ha valaki azt mondja nincs harmadnaposság.Téved. Van!

Másrészről  pedig éjjel álmomban meghoztam egy döntést. Vagyis. Az álom kényszerített arra, hogy meghozzam ezt a döntést. Furcsa volt. Az álmomban nem én szerepeltem, mást láttam ha belenéztem a tükörbe mint aki vagyok.

Tárcsázzátok Feldmárt! Megbolondultam!

Tehát az álomban voltam én. Nevezzük mondjuk A. nak az illetőt. Én voltam A. Csinos,eszes, pörgős ,edzőtermi lány. Együtt voltam a barátommal valami cirkusz féleségben. Én és kedves félférjem éppen romantikázva ültünk fel arra a tudjátok...az amit körhintának hívsz, de nem csak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is. Én egy lóra ültem még Ő nevezzük kapitánynak. Mondjuk Tenkes Kapitánynak... tehát ő  egy krokodilra.Egymás mögött. Elindult a körhinta. Furcsa volt. Pár kör után mintha úgy éreztem volna Lsd-t szippantottam volna be, és egy totál más dimenzióban lennék.Kezdtem félni.Félni hogy elveszítem Tenkest, és hogy ha megáll a körhinta egyedül kell leszállnom.És ha leszállok, elveszek, Elveszek Tenkes nélkül. Egyedül Tenkes ismeri minden gondolatom. Mellette a szabadság az nem csak fogalom.

Csak ő tud nekem segíteni. Hátra néztem. Tenkes ott ült mögöttem, de már nem az a Tenkes volt aki régen volt.. Ürességgel tekintett rám., láttam teljesen máshol jár. Hiába szóltam neki, és nyújtottam a kezem felé, ő csak meredt maga elé. Mintha már mással lenne.Máshol. Sírva üvölteni kezdtem ébredjen fel, jöjjön velem.Egyszer csak jött egy nagyobb meleg lágy sugallatú szél, és elsodorta. Ordítottam. Elvesztettem. 

Kiabáltam, ziháltam és csapkodtam.

Ordítottam , amiért nem állunk meg, ordítottam a fájdalomtól, és ordítottam mert ha megállunk egyedül szállok le.

Még kb tíz tizenöt kört megtettünk.A harmadik kör után a sírás abbamaradt. Nem gondoltam másra, csak arra, hogy ki akarok szállni innen. Elkábultam.Kiszúrtam egy pontot a távolban az égen. Azt bámultam. A hinta megállt. Én leszálltam ...egyedül.

Ahogy leléptem a lépcsőről megpillantottam egy tükröt. Belenéztem a tükörbe.

Láttam a lábaimat, ahogy szépen lassan duzzadnak meg, és alakulnak át nagyobb lábakká. A csípőm, a ruhám, a hajam. Egész lényem átalakult.  Mire a fejtetőmhöz értem volna , hátulról a Tenkest láttam ahogy átölel és annyit súg a fülembe ' Köszönöm'

 El akartam kapni a karját, de mire észhez tértem, már eltűnt. Magamat láttam a tükörben. Összetörtem. A másik ént akartam.

Üvöltve estem a földre, és tudtam hogy egy igen közel álló embert veszítettem el.

Hirtelen ötletem támadt. Lehet ez csak egy álom volt?! 

Ahogy felültem az ágyon sírni kezdtem.

Bekapcsoltam a tévét, és a Tenkes kapitánya ment az m3-on.

Tudtam mit kell tennem , és éreztem ennek a barátságnak soha nem is szabadott volna megtörténni. Túlságosan olyan vagy mint én.Magammal sem tudok mit kezdeni, hát még veled. Tudom hogy te lehettél a legjobb barátom régen, máshol, más időben.De nem  most! Sajnálom

Köszönöm

Béke