„Ha önmagadat mutatod, akkor téged látlak, ha valamilyen jelmez, álarc mögé bújsz, akkor azt fogom látni. Minden jelmez és álarc jó, de ha felteszed, akkor nem szabad panaszkodnod és a másik embert okolnod, hogy nem lát be mögé. Álarcot teszek fel, és aztán sírok, hogy senki nem akarja leszaggatni rólam.”

Megint visszatérek Bandi bá' hoz.. Minő igazság ez. Elemezve kicsit az én életemre jelenleg ennyiből áll. Félelmek a nem elfogadás miatt.

Ha önmagam mutatom akkor engem látsz... ( a szabad énem, ahol nincs elvárás, ahol ha kertész akarsz lenni nem lenézést és kinevetést kapsz, ha szereted bámulni a napfelkeltét, vagy a macskát ahogy eljátszik. Ha körbeutaznád a világot akár egyedül, akár a bizonyos emberrel... Ha jógát oktatnál, pozitivitást adnál át embereknek....Ha állarc mögé bújsz, azt fogom látni. Napi 8 óra munka, széles mosoly fel, hazugságok, negatív dolgok beengedése. Saját éned totális elvesztése.

 Mindegyik jó.. A kérdés az, hogy ki mondja meg mi a jó és mi a rossz? A társadalom? Pista?Béla? Nem. Én saját magamnak szabok határt, és tudatosítom magamban, hogy igen bazdmeg ez jó.

Ha felteszed ezt az éned, ne panaszkodj mennyire rossz az életed, a családod, a párkapcsolatod. Tegyél ellene. Lépj ki, szakíts el minden szálat, és éldd az életed.

Félelmek a nem elfogadás miatt....

Kicsit úgy érzem magam mintha kényszer lenne megint az életem.Kivéve egy dolgot. De vajon jó az , ha így élünk?Jó az, ha elnyomjuk magunkat ? Kik vagyunk?

I'm free I'm free I'm free....