Kedves Mamikám!

Nagyon hiányzol. Ami furcsa, hisz nem is ismertelek. De mégis úgy érzem hogy közel álltunk. Néha még azt is hogy vigyázol rám valahonnan. Van rólad egy képem. Ami az egyetlen amit találtam rólad. Valahogy mindenki nagy becsben tartja a képeidet! Érted Mamikám?  Kincs voltál!Sőt! Még szerintem vagy is! :)

Ezt a képet úgy találtam a szekrény mélyén. Még a régi konyhában készült. A legjobb barátnőd állt melletted. Biztos jókat kacagtok már együtt bárhol is vagytok. Emlékszem neki is olyan puha kis ráncos arca volt mint neked. Vicces szemüvege volt és állandóan cigiztetek! Azért picit haragszom rád. De csak egy  nagyon picit. Anya azt mondta hogy  oxigén maszkod volt de még akkor is cigiztél. A fehér csíkos köntösödben. Ez az egy maradt meg. A köntös , az illatod meg a ráncos arcod. Furcsa dolog ez a rák. Sajnálom hogy nem lehettem veled. Sőt azt is sajnálom hogy nem tudlak elengedni. Annyi jó dolgot hallottam rólad de annyiszor és annyiszor. Mindenkinek van emléke rólad. Nekem semmi. Pár foszlány és illat ami megmaradt de leginkább csak a képek és a történetek azok amik maradtak rólad nekem.

Mami! 

Nem töltenél velem egy napot? Csak egyet kérek hogy megismerjelek egy picit. Söröznénk az erkélyen és szívhatnád a barna szofit mit bánom én, csak beszélj hozzám. Kacagj mint a képeken, úgy hogy lássam a boldogságot az arcodon. Hogy elmeséljem a kis utazásaimat, hogy miken megyek keresztül lelkileg és hogy megismerd Őt. Ajj Mamikám..... hiányzol.