MrsBean

Szép Jó Reggelt!

Első éjszakám kis otthonomban, ami elég furcsán telt. Meglepően jól aludtam, habár annak köszönhetően hogy mocskos rohadt meleg volt, így meztelenkedve egész jó aludni. Furcsa. Még sokáig is aludtam. Igen, most 6:37 van, tudom mire gondolsz... De 5 kor szoktam általában kelni.

Kortyolom a kávémat, a frissen lefőtt kotyogósat, pöttyös pohár és nézek ki az ablakon. 6 kor harangoztak. Meglepően szép. Sok templom, kocsik zaja és érezni ahogy felébred a város.Szeretem. Viszont tegnap Fati áthozott hogy beköltözhessek. Mikor elment, és láttam ahogy a merci kanyarodik ki az utcából furcsa , szorító érzés tört rám. Mint amikor óvodában a kisgyerek nem akarja elengedni az anyja nyakát, csak csüng rajta, kapaszkodik.Tudom.Erre vágytam, és jóleső érzés ez, csak furcsa. Magány. Rájöttem hogy nem igazán szeretek egyedül lenni. Mert akkor jönnek a gondolatok és a keszekuszaság. Ezer a tennivalóm, csinosítgatás, dokinénihez menni,de valami fojtogató érzés még ott maradt. Pofozd fel magad, fel kell nőni. Épp itt az ideje. Úgy éreztem este magam, mint amikor kiindultam külföldiába egy hátizsákkal. Az első éjszaka borzalmas volt. Hiányzott a család. Milyen furcsa nem?

Amikor ott vagy, nem értékeled. Nincs jövőképed. Nem tudsz már egy légtérben sem lenni, mert úgy érzed beledöglesz, hogy megfojt. Most, hogy már nincs. Elkezdjük értékelni azt amink volt.... Hiába éltem én Tekszasz vagy ahogy barátnőim hívják LilaAkácKözben, azért egy betondzsungelbe nehéz beilleszkedni. Majd megszokom. Csak idő kell. Főleg ha dolgozni fogok.

Ahogy tegnap pakolásztam..Megtaláltam egy régi füzetem. Még szeptemberről. Elolvastam. Nem tudtam hogy sírjak, vagy nevessek. Ugyanaz az érzés kavarog bennem mint akkor.  Eszembe jut, amit a minap olvastam.Reinkarnációról és előző életekről. Egyes tanulmányok szerint az emberek a jelenlegi életükben nagyon sok kihívásnak vannak kitéve, mert a következő életükre így gyűjtenek tapasztalatot. Ahogy Eckhart Tolle mesterem mondaná. Nincsenek problémák, az egó generálja azt. Csak megoldandó dolgok. Mert ha az ember egyedül van, sok ideje van magára. Hogy megismerje magát, az érzéseit. Ettől fél. Nem attól hogy nem talál valakit, hiszen "apukám hát jó nő vagy" ( barátnőm csettintése, és kacaja) Általánosságban értem. Minden ember belülről ugyanolyan. Pl tegyük fel,ha te bomba jó nő vagy, de belülről senkinek érzed magad, és úgy érzed nem kellesz senkinek , gátlásaid vannak minden téren, nincs érdeklődési köröd. Az azért van, mert lehet már előző életedben megtapasztaltál mindent amit kell. Most csak vizsgálódsz. Vagy tegyük fel, van egy önbecsüléssel küzdő fiatal karakán nő. A nő. Aki fél egyedül. Fél az érzéseitől, és szerinte nála mindenki szebb és jobb. Ő például azért van itt, hogy elfogadja ezt az érzést, azt hogy van. Bridzsit Dzsónszosan úgy, ahogy van. Minden dolgával, formájával együtt. Nem hasonlítgatni magunkat. Csak elfogadni. Ha tudsz tenni érte. Nem görcsösen ragaszkodni. Csak lenni. Davinder az indiai gurum kint egyszer azt mondta. " You are free. You have feelings. You have everything what you need . Just be grateful for it. Do you understand? You are different. An old and wise soul. Not everyone can understand the life in this way. You are precious and gorgeous. You have to start belive in yourself."  Let your feelings come and go,be thankful for it , you are different and gorgeous. You have 10 kilos plus. And then what ? People are different. " ( ezt most épp a legutóbbi e-mailjéből másoltam ) Tehát igen.

Vannak dolgok amiket el kell fogadnunk. Ne akarj túl sokat képzelni dolgok mögé. Még ha rohadt nehéz is. Néha azon gondolkozom hogy olyan átlagos akarok lenni mint a többi. Nagyképű? Meglehet, de az tény hogy máshogy gondolkozom mint az átlag. 

Íme az írásom, amiről beszéltem szeptemberről.:

Miért gondoljuk azt, hogy kell valaki mellénk? Amikor azt hiszed egyedül lenni átok? Inkább áldás minthogy átok. Azt hiszed azt  az űrt amit a szívedben érzel muszáj valakinek betöltenie, annélkül nem lehet teljes az életed. De el kell hogy szomorítsalak . Nincs szükséged senkire ahhoz hogy boldog légy. Egyedül magadra. Arra, hogy megtalált belső lényeg, a békét amit nem hozhat el senki számodra. Egyetlen ideál, férfi, nő sem. Azt hogy az egód generál dolgokat. Alkalmazkodik, gyűlöl, féltékeny, haragot tart. Ez mind az egód. Tegyük fel, ha egy kapcsolatba lépsz. Eleinte minden szép, jó. Ugyanaz az érdeklődés, sokat beszélgettek, megismeritek egymást. Összeköltöztök. Aztán valami megromlik. Megunod. Vagy ő, vagy Te. Szokásoddá válnak dolgok. Nem megy a szex, de erőlteted, mert nem akarsz egyedül lenni. Jönnek a konfliktusok, a megcsalás és szakítotok. Tudod, vagyis asszerint a normák között élsz. Azt tanították  ez az élet rendje. Ez az elfogadás és elengedés az élet része. Majd jön más. 24 éves koromra megtapasztaltam pár ilyet. Igen, lehet azt mondjátok hogy persze, de ez nem könnyű x gyerekkel, hitellel és mondjuk negyven felett. Azt hiszem tévedsz. Könnyebb "megalkudni" mint magadra lelni. Az igazi belső békére. Mindegy hány éves vagy, mindegy ki vagy, hol élsz, fekete, barna vagy szőke vagy. Ez nem változtat semmin. Lehet hogy feladod egy idő után, mert nem egy hétrőn van szó. Minden ember más. Minden embernek kell egy kis magány. Szar érzés ? Igen, lehet, de kell idő magadra. önmagad megismerésére. Van időd tisztázni az érzéseidet. Elfogadni őket , amiket csak hagyni kell . Ami engem arra késztetett hogy megírjam ezt az az hogy közel engedtem ismét magamhoz valakit. Velem van a baj. Ha valakit magamhoz közel engedek, elkezd megismerni. Futva menekül. Úgy éreztem ő a lelki társam. A nagybetűs. Bár soha nem találkoztunk még. A sors így akarta. Gondoltam adok a sorsnak egy pofont és kiutazom hozzá meglátogatni. De ez a két nap alatt ő nem ért rá. Tudta hogy megyek. De nem ért rá. Valahogy a sors rendezte így. És a karmám. Mialatt itt voltam rettentően sokat agyaltam. Agyaltam azon, miért utaztam 6 országon át, hogy láthassam. Nem voltam a jelenben. Soha nem gondoltam mekkora áldás ez. Hogy itt lehetek. Kurvapozitív igaz ? De valljuk be, ha nem tudnánk levegőt venni, mozogni , látni és rácsodálkozni erre a világra lenne értelme? Nagy szenvedélyem a természet fotózás. Ittlétem alatt  nem fotóztam. Gyönyörű helyen votam. Snowdoniában. Anglia észak-keleti részén. A sors mindig közre játszik. Mostmár kezdem érteni. Nem tehetsz ellene semmit. Csupán egy dolgot.Hagyod. A szívedre hallgass mindig, soha ne másra. A szívem azt diktálta muszáj látnom őt, ahhogz hogy tudjam mi lesz velünk. Rávilágított arra a pontra miszerint a kötődéshez nem kell találkozni. A szerelem és a szeretet az emberek iránt magától jön. Érzed. Ott belül. Mind a kettőnknek más életünk van. Nem hibáztatom. Nem sajnálom, és nem vagyok dühös rá. Ennek így kell lennie. Felesleges harcolni érte. Tudod. Hiányold, küldj neki erőt és engedd el. Hidd el, soha nem vagy egyedül. Csak próbálj a jelenben élni. Nem azt mondom találj hobbit. Mert a hobbi jó dolog, de Évi, a másik spirituális mester szerint a hobbi baromság. És van benne igazság. MInden ember a hétvégéjét várja, hogy a hobbijának hódolhasson. Ahelyett hogy azt az időt saját magára szánná. Meditálj, jógázz és sétálj nagyokat. Egyedül?Igen! Csodálkozz rá a világra ahogy egy gyermek tenné. Diszkóba jársz a hétvégén , horgászol, sportolsz ezek jó dolgok. De nem lazítasz, kapcsolsz ki. Az élet, és a társadalom beléd nevelte, igenis ezek a kikapcsolódásra szolgállnak, szeretném ha tudnád, ezek téveszmék. Ha valamit csinálsz nem vagy jelen. Félsz...

Nos. Igen. Kezdem magam úgy érezni mint Kéki Kata a hősnő. Aki karakán , vicces, humoros, de mégsem találja magát. Állítsátok meg Terézanyut! 

Egy öreg hippi soul....

Leírnám a napom pom pom pom mert igen viccesen sikeredett.

Reggel szokásosan korán kidob az ágy. 5-6 körül. Nálam a későig alvás a 7 órát jelenti. Tiszta durva. Ha valakivel együtt töltök egy estét, és az hú de ciki lesz 4:30 KOR FELkelni és közölni h kérek kávét. Hjajj :D Vicces. Ilyen dolog alföldi paraszt jánynak lenni. Úgy érzem néha az alvás csak idővesztegetés.

Tehát reggeli kávéblogkávéblog után elmentem futni. 7 után reggeli készítés, zuhanyzás után belőtt séróval, kisszoknyában, 20 L Es festős vödörrel ( csakis H&m es szatyorral. Megadom a módját na. ) elindultam majdhogynem állva a biciklin a fogdokihoz. Fogdokinál sok időt eltöltve, töprengtem. Ki máson mint a Tenkesen. Nem értem miért csinálja ezt velem. Újra elkezdtem nézni a legeslegjobb filmet ami igaz giccs de nekem nagyon fontos.Sokat segített utazással kapcsolatban anno. Ez az eat.pray.love. Igaz, nem Dzsézönsztetemös, meg nem akció, de sok mondanivalója van. LEgalábbis számomra. És mert DzsúliaRoberc egy jó nő.Szeretnék olyan testet :D

Na tehát ebben mondja neki egy pasas Indiában egy ashramban, hogy " Hiányzik valaki? Hiányold. De ne bánkódj. Ismerd fel, hogy hiányzik. Pofozd fel magad, és küldj neki erőt. Zárd le. "

Nos, valamit mond ez a koma, mert bizisten' beválik elég sokszor. Vagyis. Nem pont éppen hiányzik mert nem. Egyszerűen csak lábtörlőnek érzem magam. Tudod.. Ha azt hiszed fontos vagy valakinek aztán hirtelen azon kapod magad hogy te vagy a bicikli a harley davidson helyett. Nyilván a harleyt választod nem?  Igaz azon a harleyn ültél már, és tudod hogy nem fogja sokáig bírni az iramodat, mert az a harley nem ilyen. Fülébe jutott hogy neked van egy biciklid, és ő féltékenységből és egóból azért is megtesz mindent. Igen! Mert én intéztem úgy hogy a fülébe jusson. A bicikli.

Sajnos a biciklinek ez kegyetlen szarul esik. Sőt. Kisebbségi komplexust indít el bennem nem is kicsit. Nem akarok versenyezni.Nem az én műfajom.Új én, vagy nem új én. Ez csak taktika. Csak lehet korrekten is csinálni dolgokat. Egyértelmű hogy ki győzne. És az biztos hogy nem a harley lenne az. Nagyképű vagy nem. De apukám. Az a bicikli rohadtul de vagány, és vakmerő, hihetetlenül bátor  és dög! Lehet nem ideál testtel, de dög. Te is tudod ... Én is... és nem látszik, de önálló. Ja és vicces!

Nincs már közösségi portálon lévő ismertség se, telefonszám sincs meg. Néha várom hogy felhív. Vagy esetleg rám ír. De semmi. Így kell ennek lennie? Pofozdfelmagad! Ha akar keres. De én már nem biztos hogy akkor ott leszek....Vicces pont nem rég beszélgettünk erről. Mivan ha az embereknek így kell kilépni . Jó dolog a kilépés.Mert azzal lehetőséget adsz arra hogy a sors lehet visszalépteti egyszer hozzád. Vagy nem. Ezt nem te döntöd el....A bicikli barátja mindig azt mondja " Apukám, hagyd a f_ba, ölni tudnék érted.."

Nna. De má' mikor?

Tehát összegezvén a váróteremben eltöltött órákat. ( valahogy mindig kínos ott ülni, csendben, és mindenki bámulja a másikat. Fertő! ) belépett Tenkes kisöccse, mert miért ne. Jelbazdmeg.Neagyaljrajta!

Fogdoki kesztyű nélkül turkál a számban, érzéstelenítés nuku, és én azon agyalok hogyan fogom a lakásom berendezni. Mindig egy szám jut eszembe erről és elmosolyodom. Húúúvááárjááál. Kaukázus talán. Vagy valami hasonló.

"Angyalföldi kislakásban nánánánááá valami repülnék :D"

Na, nekem nem angyalföldi lesz , csak körúti de áááhh. El se hiszem.

Doki végez, kiderül amalgánnal kezelt le, így megint olyan lesz mintha a nap 24 órájában áramütést kapnék és a szám se tudom összecsukni rendesen.De van ennek előnye is.Nem tudok jóízűeket enni! Pompás! :)

Dokinéni közli kicseréli 14 ruppóért. Óhh , persze kishölgyike. Majd ha lesz 14 em inkább hűtőt és mosógépet vennék. De lehet egyébként egy pohárkészlet se jönne rosszul.Szóval. Igen. Marad az hogy majd egyszer kicseréltetem.

Robogok át a festékkel Kecskemétre. Új tartózkodási helyem színhelyére. (durva kimondani :) )Kellemes az idő. Szól a Petőfi és én mosolygok. Megérkezvén a lakásba gyors cigik után nekiállok festeni.  Létra nélkül. Magas beltéri lakást festek. Nemvagysemmibazdmeg!

Szőnyeg fel, elkezdem hengerelni a falat. Az első henger húzásánál széttörik a henger műanyag része. Próbálom valamivel letörni, használható legyen. Ja! Hogy semmi szerszámom nincs? Üres a lakás? Sebaj, törd le a kilinccsel!

Találtam egy felmosót. Belehelyeztem a hengert, és a plafont vagy mennyezet ( repedezett :D) et próbáltam lefesteni. Több festék került rám, mint a falra. Sebaj. Megoldom. Félúton felhívom Fatit a festékem fogyni látszik. Pompás.

Nem tud mit ajánlani, így a plafont lekenve, várom az ötleteket magamtól mihez kezdjek. 

Semmi. Majd lesz valahogy. Egy oldala kimaradt. A többi szép. Foltos. De majd azt mondom hogy direkt ilyen :)

Sietnem kell a papírjaimat bevinni a céghez.Bankba menni. Elég vicces volt ülő kádban fürdeni mosogató szivaccsal. Megtörtént. Szükség nagy úr.

Bankban számlát nyitottam, cseverésztem a nagyon bájos hölgyikével, aki szerint igazán bátor vagyok.Wtf VAn az emberekkel? Mindenki szerint egy áldás vagyok. Kár hogy csak én nem látom. Na sebaj, papírok elintézve, rohanok a vonathoz, sietek haza. Pakolom a cuccaim össze. Este költözés. Sietni kell, sötétedik. Munkásunk Tibi ( jabazdmeghogynektekolyanotokisvan) eljött segíteni. Furcsa volt . Nincs már berendezett szobám. Se gyertyák, se szekrény. se íróasztal. Üres lett hirtelen az egész. Sebaj, ott jobb lesz. Kis lakás, kis tisztesség... tudjátok :) A ház tele van idősebb lakókkal akik nem túl szívélyesen néztek ránk, gondolom új lakókra. A 69 es szám alól a kedves szomszéd úr félig ittas állapotban pl átjött segíteni . Kérdezgetett ő mindent, bár az alkohol eléggé áradt róla. Ilyennincsbazdmeg. Azt mondja vasárnap is átjön segíteni. Jajjj. NNa apukáám ilyen pasas kell nekem ?Mit sír a szám. Kaphatok egy alkeszt cserébe! :D

Este 9 re értünk haza, dög fáradtan. 

Viking úrral elkezdtem újra beszélni.Hiányzik a sok kacagás.

Tegnap délután átvettem minigarzonom kulcsait. Életem első minigarzonja! 24 év lassan, de meglett. Igaz nem az enyém, csak bérlem, de az érzés hogy van egy hely amit kialakíthatok otthonnak. Persze nagyon sok dolog merül fel bennem, hogy jön a kötelezettség (amit nem szeretünk) meg a sok magányos vagy épp szánalmas hétvégék. 

Munka is alakulgat, no persze nem az a munka amit vártam, de lehet okkal. Lehet a sors még tartogat számomra pár meglepetést. Vagy éppen segít sodródni, és egy újabb nagy szenvedélyemnek hódolni szeptembertől, ha addig tudnék összespórolni pár dolgot. 

Kis lakásomról annyit, hogy Kecskemét belvárosában vagyok megtalálható. Adományokat elfogadok! Ugyanis rohadtul de üres.Bár mégis az enyém lesz.  Szocreál típusú lakás. (Mindig is olyanban akartam lakni) Régi, nagy ablakos, kis fürdős. És mini. A legjobb része, hogy az ajtóból meg tudom kavarni a gázon a dolgokat, ugyanis ahogy az ajtót kinyitom már ott is vagyok a konyhában. Fél lépés után a fürdőszoba, ahol a wécére sem tudsz csak féloldalasan leülni, a csap kicsi és a kád félelmetesen mély és ülő.De sebaj. Az enyém. A szobában az ablakok nagyok. Szintén félelmetesek. De úgy érzem be tudnám lakni. Ma megyek festeni szép narancssárgára. Keletiesen, vagy ki ahogy hívja rendezem be. Mondjuk misziszbínesen(háhh)

Pici, de az enyém. Várom hogy munkába is álhassak, hogy lefoglaljam magam, hogy füstölőt gyújtsak este, hogy gimis barátnőm átjöjjön és felbontsunk egy bort, amit lavórban fogok lehűteni hideg vízzel ugyanis hűtőm sincs, de nem érdekel. Tudod miért nem? Mert elfogadom a dolgokat. Szép lassan. Majd jönnek a dolgok. :)

Sok ember lép be, és ki mostanában az életemben. Sok dolgot tolerálok, mert én aztán elég nyitott vagyok. De a legeslegeslegelső barátomtól megtanultam, hogy ne hagyjam hogy lábtörlőnek használjanak. A tegnapi nappal rájöttem, hogy valóban az vagyok bizonyos embereknek, és ezt nem igazán kedveli kicsiny lelkem. Akit csak úgy eldobnak ha jön más, és jó volt ha más nem törődött velük. Furcsa érzés, hogy öt hónap így telt el, mégis jó. Én élveztem nyitottnak lenni, de van hogy nem tudsz mit tenni ez ellen. Egyesek szerint hülyeség. Mások szerint még inkább. De lehet hogy a sors ebben is közre játszik.Viking úr elmondása szerint " te vagy életed kovácsa" . Lehet tudat alatt én alakítom így az életem. Lehet okkal léptem be valaki mellé, akinke lökés kellett hogy helyre jöjjön valami az életében. Lehet hogy pont én vagyok az, aki ismét szenvedni fog, és végre megtanul bízni magában, és elfogadja hogy ki ő. CakkostólPakkostól. Még ha más nem is teszi, és csak a toitoi vécé lábtörlője előtti fél méteres út végén van az a lábtörlő.  Szomorú, de mégsem. Érteni kell a jelekből és az új mottóm hogy nincsenek problémák az ember életében, csak megoldalndó dolgok. Lehet pont ez is az.

Live freely. No one ever has the same feeling as you have. You are unique. No one as unique as you.They are different. That's how beautiful is this Earth. We are the same but a tiny bit different. Each one of us.

Az elmúlt két hétben valahogy jól alszom.Felébredek egyszer kétszer, forgolódok, de jól alszom. Kipihenten. Általában álmodok is, a legtöbbször nem emlékszek rá.

Most is így volt, de valamiért az egyik ilyen felkelés közepette nem tudtam vissza aludni. Barátnőm jutott eszembe. Tegnap este barátnőm felhívott, hogy én mint spiri pszichomókus segítsek már rajta, Vagyis ne rajta, hanem édesanyján. Az édesanyja sokat iszik. Régebben érthető volt miért, de most nem értik a családban. Van jó munka, van barát és úgy tűnik boldogok. Sokat szenvedett a pénztelenség miatt. Most ez is megoldódott. Már három, sőt több mint fél éve egy német pasassal randevúzgat, úgy tűnik minden happy. De mégsem. Elég zűrös ex-pasijai voltak, és habár a gyerekei általában mellette voltak, valamiért gondviseltnek tűnik.

Nem értik, én sem értem és úgy érzem nem tudok segíteni. Ami a legjobb amit tudnék neki tanácsolni az az, hogy legyen erős és ne keresse. De sajnos ez nem ilyen egyszerű.

Eddig a deutch pasasnak sem tűnt fel hogy alkoholizál, de tegnap, amikor a húsvéti grillezésen sajnos sokat ivott, kiabált és ...tudjátok..olyankor megváltozik az ember ...akkor észrevette, és teljesen elszomorodott. Úgy érezte ezzel a nővel lehetne valami...de talán mégse. Barátnőm haragszik az édesanyjára, mert nem akarja hogy egy ilyen miatt egy ilyen lehetőséget eldobjon magától. De kérdem én. Tudsz ezért tényleg haragudni? Legtöbb ismerősöm azt mondja, fogadd el, ő ilyen. Én sem tudnék beletörődni. Mert nem akarom látni ahogy szenved, és ezzel bánt is in the same time. Ez olyan mintha sakkoznál, de minden egyes lépésnél valaki kést döfne beléd hátulról. Még ha győzelemre is állsz , belehalsz a fájdalomba.

Furcsa játék ez az élet....

Tanácsolnék én.... de nem tudok...most nem....

Mindig arra gondolok milyen volt régen....Mennyire szerettem vele lenni...és hirtelen tettek és szavak hogy megváltoztatnak minket...Vagy épp egy jónak vélt hatalmas baklövés...

A legjobb amit tanácsolhatok kedves barátosném, hogy hagyd egy picit magára, hátha magába száll, és rájön mi is fontosabb neki.

20 fok van! Ideje elindulni a rutin futásnak , és kiélvezni a napot. Nincs érzelgés! cSAK A MOST  van! Ja és a fogdokinál való sorbanállás ! :D

paszipucsi!

BoldogSzülinapotKedvesBarátosném!:)

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

‪#‎VárnaiZseni‬: Csodák csodája

Hivatalosan is tavasz van. No meg Húsvét.  Jó pár éve idén, hogy nem ünnepeljük a Húsvétot, Nyuszit vagy Feltámadást. Ki ahogy nevezi. Valahogy az ilyen családi ünnepeknek mindig vége van, ha az egyik fél elköltözik otthonról. Valahogy minden megváltozik . Már nem olyan lesz semmi. 

Emlékszem gyermekként a Húsvét előtti szombaton sürgés forgás, lakás díszítés, kocsonya főzés, sütemény készítés volt. A konyhába menet megcsapott a frissen füstölt kolbászos vajas kenyerek illata, a sonka levében főzött tojást szeleteltem apró koromban, székről támaszkodva a konyhapultra.  Furcsa.

Hogy eltelnek az évek.Jó visszagondolni. 

Hétfőn már reggel fél hétkor jött az első locsoló, aki minden évben ugyanaz volt. Tibi, a helyi akkor 33 éves mozgássérült. Mindig nagyra becsültem a kitartását. Habár magának köszönhette a balesetét, de olyan kitartó volt. 33 évesen elvesztette jobb lábát, mert alkoholtól ittas állapotban feküdt az út szélén, és egy kamion nem látta, így ráment a lábára. Amputálni kellett, és onnantól kezdve műanyag lábbal közlekedett. Biciklizett, dolgozott keményen . És ugyanúgy ivott. Nem vetem meg. Elveszteni a lábadat ilyen fiatalon nem könnyű.Sajnos nem tudta felemészteni. Sajnáltam. Később a környéken "falábútibi" lett a beceneve, noha műanyag lába volt.

Nagyon korán jött minden évben, és órákon át itt ült.  Édesanya soha nem akarta elküldeni, hogy máshol igyon többet, vagy hogy vigyázzon rá. Ki tudja...Már reggel 7 kor másnaposan jött, vagy inkább aznaposan, szóval a vers elmondása az nála turbógyorsasággal ment amin évekig kacagtunk még utána. " Dicsértessékanőkötezenaszentnapon" Levegő vétel nélkül. 

Jöttek sorban a helyi idősebb munkásemberei Tekszasznak   (ahol lakunk) 

, osztogattuk a virágokat, sürögtünk forogtunk bájologtunk. Visszagondolva ez is egy fajta alkalmazkodás volt a társadalomhoz. Nem akartam , mégis kellett.

Némely szokás azért jó volt. Vagy csak igazából a család szelleme hiányzik, és az átélt közös pillanatok, ki tudja.

Az mindig is hiányzott hogy falun lakva, népi hagyományokat tisztelve beöltözzünk, és úgy várjuk a locsolókat. Vagy éppen a szüret. Bár...Nem vagyok átlagos , így nehez lenne beilleszkednem az már egyszer biztos. Mindenesetre. Tavasz van. Újult erővel vetem magam bele dolgokba , és próbálok a jelenben maradni!

Reméljük sikerül ?: P

Boldog Vegán Nyuszit!

Húúú, már ezer éve hogy nem írtam. Ha jól emlékszem az álom óta. Van annak már két hete is. Furcsa. Mindig megvetem az olyat, aki kifogást keres valamire ha nem akar változtatni az életén, vagy éppen beleragad valamibe.Nem is inkább megvetem. Inkább szánalmasan tekintek rá.És sajnálom. Erre tessék. Ilyenkor mindig Schwarzi bácsi képe jut eszembe, ahogy akkora bal karral pózol a képen mint nekem a két combom (ami nem kicsi) és a kép alá ez van írva.

NÓ EKSZKJÚZIZ 

VAGYIS hogy kifogások nincsenek. És tessék.

Döntések születtek.Nem is kicsik a héten. Voltam megint nagyon lent, aztán egy picit fent. Az a baj velem, hogy túl komolyan veszem az életet.Nem hagyom sodródni.Bármennyire is ezt akarom nem hagyom.

A mindennapjaim egy kecskeméti cégnél telnek. Nem egy agyat mozgató munkáról beszélünk, csak ruhák válogatásáról.Gyorsan eltelik, énekelve félig táncolva. Egy a baj. Hogy hideg van, és kevés a szünet. No meg hogy valószínűleg illegálisan dolgozom ott. Egyébiránt minden fasza ! :D

Előtte kertészetben dolgoztam. Ott meg nem a munkával lenne gondom, mert imádok tüttyögni, hanem a pénzzel, illetve azzal , hogy az íkúm ami egyébként sem magas napi 10et csökkent. Belegondolsz abba, három hónap után már én is reggelente a kis boltban innám a kiskenyereket  meg a dekásokat. Nem való ez nekem. De akkor mi való?

Irodában eltüttyögnék, gépezgetnék stb.Vaaaagy asztalosként. Jajj, egy álmom válna valóra . Az egyik. A sok közül .  Ha tényleg azt csinálnánk amit szeretünk azalatt a 8 óra alatt.

De sebaj, kurvapozitív vagyok.Megint. Jövő héten költözöm a kis lakásomba. Szerdán állásinterjú, ahova fel kell hogy vegyenek. Olyan nincs hogy nem vesznek fel! Teszek érte. KészPasszViszonlátásra. 

Igaz hogy 3 műszak lesz, de nem érdekel. Lesz végre kis életem. Ahol írhatok. Nem szól bele senki mit hogy csinálok.Csak lehetek. Este akkor fekszem amikor akarok, reggel időben kelek, megkávézok a kis szocreál lakásomban ami egyébként nevetségesen kicsi, de csak ennyit tudok megfizetni. De lesz egy előnye is. Már az ajtóból meg tudom kavarni a kettes kis beépített rezsómon a zabomat.

Várom.

Nem vagyok többre képes a mai napon. Tegnap spontán pisaalpári ( Tiszaalpár) bulit nyomtunk egy gimis osztálytárssal. Sok volt az emlék, a nevetés, a kutyatáppal való táncolás.   és a fehér bor. 

Amit úgy tudtam eddig hogy utálok.Most rájöttem hogy lehet hogy szeretem. Mikre nem jövök rá.

NNa, itt az ideje filmezni és aludni. Így este hétkor.

Jóéjt béke

Már megint elkezdtem álmodni. Ez igazából jó jel, mert az elmúlt két hétben nem álmodtam és nem aludtam ! :D

Kezdtem bedilizni.

Viszont az éjjel álmodtam. Újra. Tenkessel.

Tenkessel megbeszéltük hogy nem címkézzük a dolgokat, és csak sodródunk. Remélhetőleg együtt. Ki tudja. Lelki társ ő a javából, viszont egyikünk helyzete sem könnyű. 

Az álom ijjesztő volt.. Visszatérő . A helyszín unokatesómék háza.. Sok ember..

Ez eddig stimm. Nem, nem csak azért mert kiköpött mása volt az eredeti házuknak... De én ezt már álmodtam egyszer....valami buli.. lagzi..szülinap.. Rengeteg autó kint a parkolóban.Sok ember.. és köztük a Tenkes. Kivel jött?

Ijjedtem meg hirtelen, hogy ő vajon mit kereshet itt? Aztán hirtelen mintha fejbevágtak volna, ráeszméltem hogy ő velem jött. A családomhoz.Furcsa..

Részeg volt. Nagyon. Egy elég dögös csajt ölelgetett. Én meg sem mozdultam. Semmi féltékenység. Semmi . ( Holott azért elképzeltem magam előtt, hogy előveszem viking asszony énem, és "megvédem" ami az ' enyém' . Megfogom a fejét, beleverem a falba, eltörik az orra, és megfojtom. ) De talán túl sok Sztívün Szegálos filmet néztem apró koromban, így a jelenet végigfutása után a kis fejemben elmosolyodtam, és hagytam hogy történjenek a dolgok. Rámnézett Tenkes , otthagyta a csajt és kihívott hogy beszélgessünk. Kimentünk a sötét udvarra. El akart nekem mondani valamit.

Nem tudtam mit, így kétetlenkedve ( húdeszépmagyarszó) álltam előtte. 

Hirtelen csomó ember lett körülöttünk, és átment az egész Kálámbós nyomozásba, ugyanis valaki motorjának a gumija kilyukadt. Mégpedig üvegszilánkok miatt, amit nem tudjuk hogy került a földre. Tenkes rosszul lett és hányt.  

Váratlan fordulatok következtek, már nem is emlékszem semmire.  Annyi maradt meg, hogy Tenkes felém fordult és annyit mondott sajnálja hogy nem tudja kimutatni az érzéseit , de fontos vagyok neki. 

Majd hirtelen eszembe jutott a Bandis idézet. 

"És a másik örömet lel benned, nem akar megváltoztatni, és nem kritizál, hanem örül neked úgy, ahogy vagy...."   - Tábornok Úr csak ezt fogadja el, és megoldódik minden ami kettőnk között zűrösnek is látszik. .... Máshogy gondolok az életre, és kapcsolatokra mint az átlag! :)

S hogy mi köze az üvegszilánkoknak? A Kálámbós nyomozásnak mindehhez?Fogalmam sincs. De sajnos nem emlékszem az egész álomra. Azt tudom,, hogy dézsá(ból öntötték :D) vű érzésem volt az egésszel. Emlékeztem rá, hogy ezt már álmodtam. Furcsa. Sőt. Még a tetováló srác is ott volt. Vagy én voltam ott.. Ki tudja. Annyi rémlik, hogy a hangját hallom ahogy belépek az üzletbe.

 " Szevaaaaaaaaaaaaaasz Kicsiiiiiiiiiiii" 

Köszöntem. Ennyi!:)

Béke

Kedves VikingÚr.

Köszönöm a könyvet. Köszönöm az esélyt arra, hogy megpróbáltuk ezt megbeszélni.Az az igazság , hogy sejtettem hogy mit fogok érezni, de biztos akartam lenni benne. Abban, hogy nem teszek megint hülyeséget és löklek el magamtól.

Tudtam, ha találkozunk már nem lesz semmi olyan mint régen..Kínos csend.. Kínos nevetések...ölelés...

Amikor átöleltél, tudtam hogy éreznem kellett volna valamit. De nem éreztem.Semmit.Se jóleső érzést se semmit. Inkább egyfajta kényszert. És ez nem jó.

Nem tudom miért éreztem. De ez számomra egyfajta lezárás jele.

Lezártalak.Rosszkor rossz helyen...

Bármennyire fáj is... az igazság az, hogy le kell zárnunk a kapcsolatainkat ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni.Tovább lépjünk és elkezdjük szeretni azt amink van. Önállóan is boldoguljunk. És ami a legfontosabb. Önállóan is hagyjuk magunkat flowingoljunk. Ne csak mással. Tudom.. Nehéz...

Jó reggelt kedves olvasók!

Mondjuk ha jól tudom már nem sokan vagytok. Lövöm kifelé a "rajongókat" mintha egy sorfalat lőnék ki.De valahogy ez olyan sors szerű!? :)

Picit eltűntem/elvesztem az elmúlt két hétben. Mérlegelnem kellett dolgokat. Kivel mit miért teszek.Velem miért tesznek és érzelmileg feltöltődni.

Aki kicsit is ismer, tudja hogy nálam a kacagás és a móka elengedhetetlen. Sajnos az elmúlt két hétben levegőt is nehéz volt vennem. Megfáradtam mindenben. Mind a kapcsolatokban, mind a jövőképemben. Hazugságokban amelyek maguk alá temettek. De mostmár újra itt vagyok. Furcsa ez . Emberek kérdezik és mondják hogy lehetek olyan mint az időjárás. Nagyon egyszerűen. Az érzések jönnek és mennek. Noha tudtam hogy nem fog sokáig tartani, éreztem hogy valamikor úgyis vége lesz. Mert minden rossz után jön valami jó, és bármennyire nehéz és rossz is elviselni.Fordítva is így van. :)

Sajnos az iskolát ismét anyagi okok miatt ott kellett hogy hagyjam, és lelkileg sem éreztem magam elég érettnek, hogy jóga oktató lehessek. Talán ez egy álom marad. Egy álom, amiért mindig érdemes dolgozni..... :)

Nagyon sok jó ember vett körül a suliban, akikért hálás vagyok.

Igen. ... Újra jövök a hálássággal. De két napja sírva kelek fel. S hogy miért ? Mert nem győzök hálásnak lenni az életnek és a sorsnak, hogy ilyen akadályok elé állít. Ahol szenvedni kell, harcolni, megérteni. Elfogadni és újra felállni.Küzdeni tovább.

Egy aprónak nem mondható kertészetben kezdtem el tevékenykedni, és hazaköltöztem... Érzem hogy nem a legjobb itthon. Kell egy kis saját hely. Ahova mindig hazatérhetek megfáradtan az esti műszak után. Egy hely .. ami ha ideiglenesen is az enyém. Ahol ütyködhetek.... És csak lehetek. Elvárások nélkül.

Remélhetőleg sikerülni fog egy munkahely jövő hét utántól.Nem a legjobb munka. De manapság mi az ? Semmi ! :) Alapból nem így kell hozzáállni! :)

Hanem hogy a munka nemesít. Nem tudom mit akarok...vagy hogy az élet miért dobott éppen ide, de egyet tudok.Sodródni kell, és semmit nem komolyan venni! Az élet túl rövid

Namasté

Gondolotam rád, tudom hogy szép volt. Nem így akartam de így sikerült.

Fáj amit érzek, ez mi megmaradt. Már csak egy visszhang, emlék ami elillan.

Sajnálom, hányszor mondjam el hogy sajnálom. Elmondom százszor sajnálom, hányszor mondjam el sajnálom hogy így alakult.

Tovább festem a képet, hátha kihozok még valami szépet. Szakadék szélére épült a ház. Nem így akartam, de nem lett más.

........................................

Így egy darabig jó lesz , amíg nem jön más addig nem kell más. Ez az ami nehéz ami mindig az elején. Halványan már látszik a fény. Sötét alagutak merre jársz? Tovább kanyarodnak mire vársz? Engedd el , engedd el, hadd menjen. Engedd el....

....there is a place I'm going..where no one knows me...it's a necessary thing...

I'm ready to loose my feet. Take me offt where no one feels it's mystery.

Nincs már sok pozitivitás bennem...Nem értem miért.

Két héttel ezelőtt még annyi minden más volt. Bennem..Másokban... Körülöttem. Lehet gyorsan történnek az események.Lehet megváltoztam.

Ismét előjönnek a rossz álmok, és ilyenkor tudom, hogy valami nem oké.Valami mozog bennem ami üzenni akar valamit. Hogy lépjek. Az álomban egy kútba esek bele. Nincs benne víz, csak mocsok és sár.Sétálgatok a gyönyörű szép réten, énekelek, és egyszercsak a semmiből elő jön ez a kút. Mintha egy sugallat belelökött volna.Beleestem. Ordítással, és zúzódott bokával. Elájulok. Mire feleszmélek, már érzem hogy a fejem picit vérzik. Nem esek kétségbe. Elkezdek nevetni magamon. Én okoztam, és magam miatt vagyok itt. A kút nem mély. Gondolkozok a kimászáson. Nem a kiabáláson. Megoldom én egyedül is. A kimászáson. Elkezdek mászni felfelé, de az oldala csúszik a nyálkás mohától. Nem enged.

Mindig visszaesek. Rá a bokámra. Mostmár fáj. Nagyon. Nem tudok mit csinálni. Ordítok a segítségért. Hátha meghallja valaki. De senki. Kétségbeesem. Mivan ha ez egy jel. Egy jel arra, hogy kibaszottul rossz felé megy az életem? Már nincs se Évi a mosolyával, se Tenkes.. Egyedül maradtam. Ki akarok mászni, de nem megy. Sírni kezdek. És felébredek.

Ha allegórikusan nézném az álmot rá kellene jönnöm, hogy ezt tényleg én okoztam. A kút most maga az életem, amiből ki fogok lábalni, viszont a moha az az, ami sajnos manapság mozgató rugó lett. A pénz. Mert ha az nem lenne... Akkor minden más lenne... 

Egy hete teljesen megzuhantam érzelmileg. Terveim voltak, hogy tanyát veszek , hogy meglesz a jógaoktató vizsgám és pályázattal önkénteseket fogadok. De ott motoszkál bennem a miért? Miért akarom ezt. Elég erős vagyok hozzá? Ötletek kellenek, tanácsok, megéri e kockáztatnom.... beleőrülök. Meg kell találnom önmagam.

Béke!

Morning all! :)

Négy napja itthon... Ilyen sem volt mostanában, hogy ennyit egyszerre legyek itthon. HIányzott az érzés. Igaz néha elfog az az érzés, hogy nem csinálok semmit, és csak lébecolok, de ilyenkor képzeletben fejbekólintom magam, hogy " nembazdmeg.létezel. és dolgokat teszel. igenis nagy dolgokat. főzöl.egész nap takarítasz. pakolsz.átrendezel. néha többször a kelleténél. festesz és csak vagy."

Ezeket teszem . Ezekből tevődnek össze a mindennapjaim. Miket beszélek. Az elmúlt négy napom. Reggel korán kelek. Jógázok, aztán elmegyek futni. Mostmár zene nélkül. Eddig mindig zenével. Amióta hazajöttem Pestről csakis zene nélkül. Közre játszik az is, hogy nincs fülhallgatóm mert szétszakadt, de igen ! :D Zene nélkül, a természetben. Tetszik az, hogy elképzelem ahogy a természet körénk fonódott.

Ahogy ültették a fákat, ahogy a kövesút helyett homok volt, ahogy nem épült még be ez a környék. Tetszik. Ide tartozom. Itt nőttem fel. Itt mindenki ismer. Int. Köszön.Mosolyog.  Futás közben pedig rettenetesen pozitív élmény ért. Megállt mellettem egy autó és megkérdezte elvigyen e a buszig, mert látja hogy futok. Azt hitte a buszhoz. Hát nem édes? Hirtelen kirázott a hideg. Csak rámosolyogtam, és megköszöntem a szívélyes segítségét, de nemet mondtam, hisz nem a buszhoz futok csak jókedvemből. Lám lám, itthon is vannak jó emberek. Mondjuk. Nekem soha nem volt effelől kétségem, csak néha beszippantott a sok negativitás amit emberektől hallok.  Futottam tovább. Mosolyogva, leizzadva és örömtelien.  Utána a helyi boltos nénitől információkat kaptam, ami hazafele menet megpityergetett rendesen.  Édesapa rendszeresen jár a helyi boltba, és mindig élménybeszámolót tart ki hol van. Vagy ahogy őt ismerem, csak válaszol mert magától biztos nem mondaná. :)

A néni mindent tudott a mostani helyzetemről, hogy mi történik velem stb.  A következő mondat pedig olyan volt mint egy pofon ütés. " Apud nagyon büszke rád hogy ennyire lelkes vagy minden iránt és tényleg mindent megcsinálsz. Akár festéstől kezdve a szerelésig mindent. Jó lánya vagy." Na ezen a mondaton a szívem majd kiugrott a helyéről.  Csak mosolyogtam. Már nem is emlékszem megköszöntem e. Hirtelen távoztam, illedelmesen köszönve. Felültem a  járgányomra, és potyogtak a könnyeim. Mert tudtam én, csak nem sejtettem . 

Soha nem érezteti.Ő ilyen, így fogadtuk el, csak furcsa.

Néha elnézegetem ahogy kint dolgozik, és még negyven év után is szeretettel teszi. Ha nem szeretné, nem csinálná. Küszködik igaz, de reménykedik is.

Belevetem magam a kertészkedés minden fortélyába hamarosan. Ciki?Lehet. Én büszkén teszem. Mert semmi sem jobb annál, mint látni ahogy nő valami. És a te kezed van benne. Te adsz neki életet, és te segíted a növekedésben. 

Ma megfogalmazódott bennem, hogy bárki bármit mondhat és szidhatja a saját hazáját. és ezt NAGYBETŰKKEL lehet írni, hogy HAZA! Mert igaz, elmentem, és szart se tudok az itthoni politikáról, a korrupcióról és egyebekről... De visszajöttem. Mert hiányzott. Hiányzott az Alföld. A nyelv és a kultúra.   Igen. Valóban szeretnék utazni és világot látni de egyelőre jól érzem magam. Szeretnék még többet megtudni, az országról. A magyarságról. A történelemről. Sajnos ez gyerekkorban valahogy nem érdekelt. Mostmár igen. Fura igaz? Olyan jó lenne ismerni, és büszkének lenni, hogy magyar vagyok. NAGYBETŰKKEl. Most is büszke vagyok. De ha tudnék többet is.  Mégjobb lenne. Már csak valaki kell aki mindebbe beleavat! Jelentkezők ?: )  Szeretnék egy tanyát. Valahol az erdő közepén. Nem messze innen, de mégis sajátot. Ahol nincsenek szomszédok. Önkéntesekkel. Álom? Lehet. De ha az álmaid nem rémisztenek meg, nem igazi álmok! 

Tavaszodik. Vagyis erőlködik.  Érezni a levegőben. Csodálatos. A kedvenc évszakom a tavasz. Mint megannyiunké. A napsütés, a virágok, a fák rügyezése, és az illatok....

Úton a boldogság, csak várdd ki! Semmi sem tart örökké. ;)

PusziPacsiBéke!

Vége! Felmondtam. Nem bírtam tovább. Furcsa volt kisétálni és mintha egy hónapot csak úgy átaludtam volna. Sok embert ismertem meg, sok élettörténetet hallhattam, és ítélkezhettem. De nem tettem. Én nem. Ellentétben az ott lévőkkel.

Első magyarországi munkahelynek nem volt rossz. Az első három hét .. Aztán kezdtem belelátni a "rendszerbe", abba, hogyan vágják át az embereket nap mint nap, és ezekből hogyan profitálhat a cégtulajdonos, hogyan alázhat meg embert, és hogyan nézhet le, mert nekem nincs ferrarim. De tudod mit gondolok? Nem vagyok több mint te kedves cégtulajdonos, de érzem magam annál intelligensebbnek, hogy nem használok ki senkit , nem teszek rosszat ezeknek az embereknek akik bedőlnek neked, és ha  hiszed ha nem, lehet hogy boldogabb vagyok mint te.  Teljesen megváltozott a véleményem az összes étrend - kiegészítőkről és gyógyszerekről. Eddig sem szedtem sűrűn. Mostmár azt az évi egyet is el szeretném kerülni.  Mérgezzük magunkat így is az ételekkel, kell még nekünk ennél több? Kell nekem 85%-os glicerines c-vitamin?  Vagy  magnéziumnak álcázott valami ? Nem, nem köszönöm. Álca az egész. Egy kártyavár. És mi voltunk az alján. Remélem ez a kártyavár egyszer összedől.De nem. Nem is inkább remélem. Inkább rábízom a sorsra, úgyis vissza kerül minden ugyanoda ahonnan jött. És akkor Te, kedves xy és xyné nevetni fogtok saját magatokon, mennyire önteltek és egoisták voltatok ahhoz hogy csak egy kicsit is egyenrangúnak nézzetek, mert a ruha, a fény és a csillogás alatt te is ugyan olyan ember vagy mint én. Csontokból állsz össze, és húsból. Ahogy én.  Szerinted nem, mert te okosabb vagy. Szerintem oktalanabb. Nehéz ezen túltennem magam, mert mindig kizökkent abból, amit én akarok a világnak üzenni. Hogy ébredjünk fel, hogy ne szedjünk és együnk toxinokat, hogy tiltsák be, hogy legyen állatvédelem az állatkínzás ellen. 

A kolleginák sajnos bedőlnek ennek, és igen tudom a válaszokat " dehát nincs más, kell a pénz stb". Humbuk az egész. Ugyanolyanná válik a legtöbb ember ott bent mint a tulajdonos. Hálátlanná és nincs tekintettel senkire. Akár egy szó is bántó lehet, de róla ez már lepereg. Rólam nem. És nem is akarom.  Bandi bá' szerint is " Ahol elfogadás van ott szeretet és béke." Na itt egyik sincs. De remélem egyszer lesz.

Újult erővel vetem magam bele a renoválásba és újdonsült leszek kertészkedés terén!:)

Most pedig irány bicajozni .Itthon. Az Alföldön! :)

Van, hogy nem szeretsz dolgokat mert azok negatívak.... Van hogy nem szeretsz bemenni  a munkahelyre, mert a béke szigetéről gyorsan lepattintanak.

Úgy érzem itt az ideje a váltásnak. Buddha és Bandi bá' is azt mondja. Ha van ahol nem a pozitivitás vesz körül, hanem a rossz kedv a kibeszélés és a negativitás akkor válts még téged is magával húz.

Újra visszatérek a természethez, az otthonhoz, és a régi tervem újra visszatért. Eltanulni a kertészkedés minden fortélyát, és saját bio kertészetet létrehozni ashrammal. Olyanoknak akik ilyen helyen szeretnének élni. Jógát oktatni gyerekeknek s felnőtteknek egyaránt. Télen yoga retreateket létrehozni. Pénzem nincs. De terveim vannak. Nem szaladok előre. Csak egyszerűen kivonom magam a negativitásból . Hiányzik a tanyasi élet. Ahol nincs rohanás és betontömbök. Csak a természet és én.

Álom.

Tenkes és májszelf meditálunk . Együtt. Körülöttünk emberek. Szintén meditálnak. Tenkesre valamiért megharagszok. Felriadok a meditálásból. Üvöltök. Elkezdek szaladni. Le a lépcsőn. Sokáig. Hirtelen valahova bebújva azt veszem észre, hogy már egy másik országban vagyok. Tenkes jön utánam. Kiabál várjam meg. Belépek egy ajtón, amely a múltba röpít. Tenkes jön utánam.Nem riad meg. Még mindig mögöttem áll. Érzem ahogy szuszog mögöttem.Bele a fülembe. Futok tovább. Át egy másik múltba. Oda is jön.5-6 ajtón keresztül végigszaladok. Az utolsó helyszín az első lesz. Újra meditálunk. Elgondolkozom. Nem nézek rá. Mantrázok. Hangosan.És fogom a kezét...

Felriadok. De nem írok rá.

Napi bölcselet. Dharma wheel...Körforgás. Egy helyről jössz és ugyanoda térsz vissza. A kettő között végtelennek tűnik az út. De csak rajtad áll, hogy élvezed e az utat vagy  boldoggá tesz e.

Szerintem. Szerinted? Irány a munka.

Om

Ha ráhangolódsz az Útra, 
áthat az ereje. 
Tetted természetévé válik, 
természeted az Ég természete lesz.

Om santi , om namo narayana vagy namaste.

Ezekkel a szavakkal is köszönhetnék.

Új fejezetet indítottunk Mrs Bean életében. Elkezdett egy képzést amit már nagyon régen el akart. Talán most érett meg benne a változásra pár dolog. Talán nem... Ki tudja...De nem is érdekes. Megtörtént. Elindult a változáson.

Már egyszer elkezdte ezt az iskolát, de feladta könnyen. Amikor a suli igazgatója pár héttel ezelőtt írt nekem üzenetet, hogy újra indul a képzés, rögtön tudtam. MENNEM KELL.

Nem érdekelt miből. Vagy hogyan. Ugyanaz az érzés fogott el, mint amikor éreztem, és érzem is minden nap. Valamit át kell adnom az embereknek. De ezt csak úgy tudom megtenni, ha tanulok egy kis önismeretet, elfogadom nőiségem, amely gyönyörű , varázslatos, erővel teli, és utána átruházhatom azt a tudást, és segíthetek embereknek kicsit máshogy látni a világot.  Úgy éreztem most újra kaptam egy lehetőséget, amit nem akarok elhalasztani.

A hétvégénél jobbat én sem kívánhatnék senkinek. Sajnos ezt már megírtam egy blogban még vasárnap, de valahogy a teknika ördöge megviccelt, és eltűnt a postom, szóval most próbálok emlékezetből írni...

Annyira jó volt egy olyan helyen lenni, ahol minden rólad szól. Minden a figyelemről, az éberségről, az önismeretről szól. Ahol elfogadás van, akár meg tudod csinálni némelyik ászanát ( pózt) akár nem. Nem minden ember egyforma, és hajlékony, így vannak pózok amik például csak nekem mentek a futás miatt és másnak nem. Volt hogy a jóga hidat simán kitartottam három hasi légzésig, aztán összerogytam. Sebaj. Fejlődsz. A jóga lényege nem az, hogy minél csavartabb pózokat csinálj meg. Hanem az, hogy a figyelmed befelé irányítsd, és egyfajta béke szigetén érezd magad. Ahol jólesik a póz, a nyújtás az éberség. 

Ez a stúdió maga a tökéletesség , béke és harmónia. Minden fából, varázslatos halk indiai zene, füstölők, gyertyák és matracok. Ilyen iskolában sem sűrűn jár az ember, ahol lótusz ülésben folyik a tanítás, vagy fekve, ki hogy szeretné. Évi  az oltalmazó, az ANYA, a mélység és tudatosság. Ha rá nézek vagy beszélek vele, teljes mértékben elönt a pozitivitás és életöröm járja át testem. Leírhatatlan. 15 en vagyunk a csoportban. 15 különböző sors, élethelyzet  és kor. 21-59 ig. Van aki szlovák, anya, reiki mester, kvantumfizikus, természetgyógyász, ausztráliából haza költöző, helyét nem találó anya , és én. A fotós.  Jó érzés itt lenni. Velük. Mint egy család. Akik nem ítélnek el, nem röhögnek ki és legyintenek hogy hülye vagy, csak egyszerűen elfogadnak. Annyi pozitivitást és lökést kaptam a hétvégén mint még soha életemben.  Itt nincs az, hogy "hülyevagybiokertész?" vagy a "fotózásból nem fogsz tudni megélni" vagy éppen a kedvencem és a legbántóbb hogy " jóga?Tekszaszban? neem, úgyse fog hozzád senki járni, ebből nem lehet megélni.Főleg a becsületkasszás dologból. " Tévedtek! Mind! Az én célom nem az, hogy meggazdagodjak, vagy hogy hasznot húzzak. Az én célom az, hogy amit az univerzum nekem adott lehetőséget, azt a lehető legjobb módon képes legyek tovább adni. Ebben talán még Tenkes sem ért meg , és bolondnak tart, de nem érdekel. Én érzem hogy így van, és ez számít semmi más.  Lehet hogy humbuk hülyeség. Eddig nem nagyon hittem el, hogy lehet ilyet érezni. Ma már érzem. Sok minden vitt el a jógáig, és az ilyenfajta látásmódig, amiből nagyon nehéz kilábalni. De úgy érzem magam mint egy akadályversenyen, amikor a futó beleesik a gödörbe, ami tele van sárral, és valakik hirtelen megragadják a kezét és kihúzzák. Bal oldalról Évi, jobbról pedig Tenkes. 

Alig várom a következő alkalmat.

HálaésBéke!

Omshanti

Szép eső mentes napot! Jesszus máris szerda van.. Esőmentes? Miért félünk az esőtől ?Hisz ez csak eső.Nem olvadunk el.

Azt hittem, eddig elég hálás voltam dolgokért.....kiderült mégsem... Minden nap más és más gondolatok cikáznak a fejemben. Minden nap máshogy  telik... Van az a mondás, hogy minden nap egy új lehetőség. Használd ki. Ez igaz.És nincs de. Vagy mégis.

Hálás vagyok sok dologért, és vannak olyan dolgok amiket még nem tudok elfogadni...

De úgy érzem hogy valamilyen szinten önzőnek kell lennünk ahhoz, hogy merjük kimondani a dolgainkat és merjünk felszólalni az ellen, ha bántanak. Nem fizikálisan persze... Veszekedés, konfliktusok és nem elfogadás azzal egyenlő hogy azt mondják amit szerintük tenned kell. Ha nem teszed máris te vagy a rossz , a más és az elfogadhatatlan. Nem hozol jó döntéseket, és minden lépésed felülbírálják.  Igen. Lépni kell. Mégha nehéz is az a döntés, de ki kell szakadnod abból amiben nem érzed jól magad, és bántva vagy... és lehet az pont egy család....

„Ha önmagadat mutatod, akkor téged látlak, ha valamilyen jelmez, álarc mögé bújsz, akkor azt fogom látni. Minden jelmez és álarc jó, de ha felteszed, akkor nem szabad panaszkodnod és a másik embert okolnod, hogy nem lát be mögé. Álarcot teszek fel, és aztán sírok, hogy senki nem akarja leszaggatni rólam.”

Megint visszatérek Bandi bá' hoz.. Minő igazság ez. Elemezve kicsit az én életemre jelenleg ennyiből áll. Félelmek a nem elfogadás miatt.

Ha önmagam mutatom akkor engem látsz... ( a szabad énem, ahol nincs elvárás, ahol ha kertész akarsz lenni nem lenézést és kinevetést kapsz, ha szereted bámulni a napfelkeltét, vagy a macskát ahogy eljátszik. Ha körbeutaznád a világot akár egyedül, akár a bizonyos emberrel... Ha jógát oktatnál, pozitivitást adnál át embereknek....Ha állarc mögé bújsz, azt fogom látni. Napi 8 óra munka, széles mosoly fel, hazugságok, negatív dolgok beengedése. Saját éned totális elvesztése.

 Mindegyik jó.. A kérdés az, hogy ki mondja meg mi a jó és mi a rossz? A társadalom? Pista?Béla? Nem. Én saját magamnak szabok határt, és tudatosítom magamban, hogy igen bazdmeg ez jó.

Ha felteszed ezt az éned, ne panaszkodj mennyire rossz az életed, a családod, a párkapcsolatod. Tegyél ellene. Lépj ki, szakíts el minden szálat, és éldd az életed.

Félelmek a nem elfogadás miatt....

Kicsit úgy érzem magam mintha kényszer lenne megint az életem.Kivéve egy dolgot. De vajon jó az , ha így élünk?Jó az, ha elnyomjuk magunkat ? Kik vagyunk?

I'm free I'm free I'm free....

Vicces angol szavakat fonetikusan leírni. Mostanában ez a szám szól a rádióban elég sokat. És az én agyacskámban is. Napi húsznál biztos többször. 

Hihetetlen jó. És igaz. Múltkor Tenkessel beszélgettünk, hogy mennyire igénytelenek a külföldi zenék, mert mindegyik egy dologról vagy max kettőről ír dalokat, míg mi magyarok..csomó érzelemet kötünk zenékhez. Vagy lehet hogy mi értjük félre.És tényleg van értelme az ő zenéiknek is?! Fene se tudja. Mindenesetre ez a zene...fülbemászó..és mindig eszembe jut róla valaki. Ahogy kb az egész Petőfi rádióról. Az összes magyar zenéről..Darabokra törted a szívem?! Háhhh.

Jó.Befejeztem.

Furcsa dolog újra dolgozni, megfelelni embereknek és a normáknak. Úgy érzem nem én vagyok. Habár elvagyok itt, a melóhelyen is jókat diskurálgatok ( mondjuk kivel nem) de valami nem oké.. érzem....és ezt a testem is jelzi már pár hónapja....

Egyik kedves kollegina minden nap megdicsér és megkérdezi hogy én miért vagyok itt ezen a helyen. Ez annyira nem én vagyok. Annyira pozitívan megyek be, és állok a dolgokhoz, hogy hihetetlen. Mindez jólesik, köszönöm! Évekbe telt igaz, és a legtöbbször még én is küzdök, de évekkel ezelőtt ezt nem tudtam volna csinálni. Emberek "leszarom" üzemmódnak hívják.. Én szimplán útkeresésnek. Há' minek aggódni nemigaz ?! :)

Vicces amikor az emberek kérdezgetik tőlem mi akarok lenni ha nagy leszek, és szeretnék e diplomás állást éssatöbbi. Rájöttem nem. Nekem nem kell kocsi, csillivilli luxusház. Egy kis öko tanya tökéletes lesz  a semmi közepén. Lovakkal, önellátással, kutyákkal és szeretettel. Ahol a kiskertemben nyáron oktathatom a jógát, sütkérezhetünk utána. Amit átjár a szeretet. Nem kell emeleti panel lakás, meg jól fizető munka. Annyi kell hogy eltartsam magam. Nem akarok gyűjtögetni. Élni akarok. Butaság?Meglehet. De számomra a boldogság itt kezdődik. Úgy érzem valamit át kell adnom az embereknek. Nem tudom mit... De egyfajta késztetést érzek...Hogyan? Úgy érzem a jóga lenne az. És a pozitív gondolkodás, a meditáció és az ilyen élet.  Furcsa dolog... De senki nem egyforma nem igaz ?!:)

Vasárnap meglátogattuk Édesanya újdonsült barátjának kis tanyáját Kiskunmajsa és Kiskunfélegyháza között. Káprázatos! Majdnem megkérdeztem oda költözhetek e.

Egy a baj, németül két szót tudok. a bite dánke és a warum szót . Azt is azért mert Muti állandóan azt használja. Így maradt a wondering üzemmód.

Minden okkal történik. Hiszem hogy ez is. Mint megannyi más. Okkal történt.Hogy ott voltam, hogy ide születtem, hogy itt dolgozok, hogy embereket ismerek meg nap mint nap. Látok, hallok, érzékelek és levegőt veszek. Ahogy a színes gyökércsakrám lenyúlik a földbe és connectingelve vagyok mindenkivel...a FöldAnyával, a talajjal.Emberekkel. Mindenkivel.

Ha már csak egy mosolyt tudunk varázsolni ismeretlen emberek arcára, már megérte felkelni. Vagy éppen csak egy megvető nézést! Lehet mi változtatjuk meg az ő napjukat!Gondolkozzatok el! :)

BékePacsiCsók!:)

Kedves Vikingúr!

Úgy érzem most billentyűt ragadok , és leírom amit érzek.

Játszottam az érzéseiddel. Beismerem. Próbáltam harcolni az ellen, amit nem akartam érezni Tenkessel, és kerestem egy harmadikat akivel elképzelhetem az egészet. Sajnos pont te voltál az. Nagyon sajnálom.

Nem szerelem ez. A szerelem érzésébe lettem szerelmes, ahogy Te is.  Akartam hogy legyen valaki mellettem, hogy ne kelljen egyedül lennem. Ahogy Te is. Mi emberek ( már aki) Nem szeretünk egyedül lenni.Pedig egyedül lenni jó dolog. A legjobb a világon.Arra kérlek lépj tovább. Nem akarom hogy szenvedj, ahogy én se akarok szenvedni.Érdekel mi van veled, és hogy vagy, de ne miattam írd a blogod. Akkor egy falat húztál fel, amit nem hagytál ledönteni, ne most akard azt a falat ledönteni, már átjutottam a túloldalra.

Ne akarj bizonyítani hogy jó ember vagy! Tudom hogy az vagy! magyarázás nélkül is! Tudom! Egyszerűen csak rossz helyen találkoztunk , rossz időben. Közel éreztelek magamhoz, de valakit még közelebb. Inkább csak én engedtelek közel, és azt hittem hogy  közel vagy. De rájöttem hogy nem.Ami nem baj. Éld meg ezt úgy, hogy a pozitívságát vonod le. A sok kacagás , a szilveszter...a hógömb. Érted?Lépj tovább.Mert vár rád egy vikingasszony valahol. Csak ne keresd.Ne akard őt az életed középpontjává tenni, mert meg fog ijjedni tőle, és elszalad. Csak hagyd hogy legyen.

Kérlek !

Szeretettel

Tündeorr

Hello my little World! Az elmúlt pár nap igen gyorsan és eseményekkel telt. A hétvégi buli fáradalmait még hétfőn nagyon durván érzékeltem magamon és már a sírás kerülgetett hogy nem tudok aludni. Ráadásul még matricázni raktak be hétfőn a melóhelyen.Így is káprázott a szemem. De ennek ellenére meglepődtem magamon, mert ezelőtt sosem ment a matricázás, most pedig csak úgy ragasztgattam mint a kislányok a matricás füzetben. Mondjuk dél körül már tényleg jojózott a szemem, de eltelt...

Az éjjel álmodtam. Megint rosszat. Úgy érzem félek valamitől.Ez kihat a mai napomra is... Érzem...Az álmomban megint a Kapitánnyal álmodtam. Most valami tengerparton voltunk..fogalmam sincs hol..Costa Ricán e vagy a magyar tengernél... De valószínű nem itt, mert teljesen kék volt a víz, és gyönyörű volt. Én megint más alakban.Sétáltunk a naplementében, romantika, összeborulás, majd hirtelen eltűnt.Megijjedtem. Körülnéztem. Sehol senki.

Miért csinálod ezt?-kiabáltam . Ő eltűnt én ott maradtam. Ugyanolyan üresnek éreztem magam mint a körhintánál...Itthagyott. Nem kellek. Talált jobbat. Nem vagyok elég.  Rossz kedvvel ébredtem.  Vajon tényleg besokall belőlem? A hülyeségeimből és itthagy?Tudom tudom.. Let it flow.. De semmi mást nem akarok jelenleg csak ölelni és vele lenni...egyfolytában. belé látni, megfejteni és érezni amit ő. Hülyeség? Igen! Gyors? Igen! Kills the magic? Igen! Tudom!

Talán ezért is félek hogy elrúgom magamtól.

Az egóm csinálja?  Annyira közel engedtem hogy megijjedt a valódi énemtől.

Furcsa félelem ez...amit talán sosem éreztem és nem tudom hova tenni. Ez más mint azelőtt...( igen hogy rohadjál meg, te is tudod ezt, csak nem mutatod ki.... )

rémisztő mi? Az!

Jó reggelt!Vagy inkább jó éjszakát?Hajnali 6ora...de meg nem jött álom a szememre.... Valószínűleg azért mert ma egy kis 'welkamhómmyluvlysziszter  bulit tartottunk...Egészen jol sikerült...Imádom amikor itthon van...ilyenkor minden más ..és ujra kisgyermek koromat elem át.Amikor meg minden a kacagáson és a nevetesen alapult.Ebből sosem fogunk kinőni.Ilyenkor megáll a világ! Jó érzés...csak lenni...És élvezni az életet!:) Számomra ő igen fontos szerepet töltött  be a gyermekkoromban.Tőle tanultam főzni,gondoskodni magamról, hogy ne adjam fel a dolgokat,hogy harcoljak fontos dolgokért az életemben..Pár embernek megadatik hogy a szülőktől kapjanak ilyen támogatást...Engem ő nevelt fel ..ha valakit 14-17évesen nevelni lehet.Hálás vagyok érte.Köszönöm!Szòval ma belecsaptunk a mókába.Sajnos péntekhez képest elég kevesen voltak bár ez minket cseppet sem zavart..Pálinka,vodka és egyebek... Kocsmákból kocsmákba mászkàlás rúdon táncolás és Cocco jumbo ra ugrálás....Vicces este volt.Minden percet élveztem!:)

 Hihetetlen gyorsasággal telnek el a napjaim. A munkahelyen csak repül az idő. Reggel bemegyek, beszélgetek, ismerkedem az emberekkel és láss csodát. Már öt óra. Furcsa.  A minap realizáltam milyen furcsa is lehet nem magyarnak lenni. Nem úgy ismerni a történelmet ahogy mi tanultuk. Nem ismerni a helyesírásunkat, nem tudni ki volt Batthiány? Kossuth? Petőfi? Nem olvasni Kosztolányi novellákat, nem tudni ki az a Csinszka , nem tudni a város peremén című verset? Az anyám tyúkját?  A tiszta szívvel-t? 

Nem tudni semmit nemzeti nagyjainkról, kik és mit tettek hazánkért? Magyarországért? 

Nem dúdolni a sárga rózsámat? Nem tudni mit tettek a ruszkik velünk? 56ot? A fiatalok forradalmát? Nem ismerni Máté Pétert, az Eddát, a pálinkát ? A húsleves ízét?És az igazi túrós palacsintáét? 

Rájöttem mi hiányzott kint. A magyar nyelvem, és a hazám. Lehet panaszkodni, hogy nincs pénz. Nincs munka. És boldogtalanság van. Meg hogy nem lehet megélni nyolcvan ezerből. Igen valóban nem lehet. De büszkén állíthatod, magyar vagy. Ezt egyik külföldi országban sem fogod szégyellni. Mert akármelyik országban jársz. A magyarokat szeretik. Rettentő széles kultúránk miatt már Európa több országában feltűnünk a boltok polcain, egyre többen és többen tudnak rólunk. Ilyenkor nem vagy büszke?Hogy te is ebből a nemzetből vagy? Hogy anyádapád magyar? Hogy az őseid magyarok? Hogy ismerik Petőfi Sándor nevét egy angol könyvesboltban ? Hogy elkezdik szavalni neked magyar költők verseit kitűnően egy kis akcentussal? Hogy egyre többen akarnak magyarul tanulni? Csak rettentően nehéz, és inkább feladják. Ehelyett TE ( igen kedves kis barátom , ezt is magyarul olvasod) folyékonyan beszéled és írod ( már aki :D) a magyar nyelvet, ebben élsz nap mint nap. Magyarul kéred a friss ropogós kenyeret a boltban és hörpinted le a házi barackot a nagyfaterral?

Ó dehogynem! A mai naptól kezdve elkezdek egy dobozba cetliket dobogatni. Minden nap.Reggel. Felkelés után.

Miért vagyok hálás. Ha rossz napom van. Kinyitom és beleolvasok. Mai nappal biztos a büszke vagyok hogy magyar lehetek című cetli kerül bele.

Ahogy jöttem haza az egyik boltból ahol Édesanyának választottam szülinapi faliórát bömbölt a zene a fülemben. Felnéztem az égre, amely félig szürke volt ahogy a nap lement, félig sárga. Rengeteg varjú körözött felettem. Közben a sigala sweet lovin' című szám szólt. Igen, na ez pont nem magyar. De imádom ezt a számot. És a Petőfit is.

Szóval rettentő hangosan üvöltöttem az utcán. Nem érdekelt semmi és senki .se a járokelők, se a biciklisek.

Üvöltöttem hogy  Ájgivjúevritingwátjúvánt. Közben egy idős bácsi rámmosolygott. Valószínű Jánosbácsi nem vett részt egy angol kurzuson így azt hitte hogy szimplán megőrültem.Mégis csak mosolyogtam. Mosolyogva kelek és fekszek.

Heppinesszfáktori.

Itt jöttem rá, szeretek élni! :)

Pedig Mrs Bean még mindig él. Néha néha beleejti a pakli szerencsekártyáját a tócsába, bezárják a munkahelyen meló után és énekel az utcán. De őt ez nem érdekli. Csak boldog.

Mától kezdve pedig napi pozitív képeket posztolok a közösségi hálóra az én képeimmel. Promózok, írok, kiadom a könyvem idén. Elkezdem újra a jóga sulit.

Teszek az álmaimért, és valóra váltom őket! 

Pacsibéke!:)

Hohohóóó. Kedves engem olvasók elnézést kérek , de időhiány ( a fenéket) inkább lelki összeomlás, és új munkahely, plusz takonykór miatt pár hét kimaradt.

Elég sűrűre sikeredett minden. Néha úgy érezzük, vannak olyan pillanatok az életünkben amikre szívesen gondolunk vissza, vagy éppen visszamennénk az adott pillanatba, hogy újra átélhessük mert olyan jó volt. Nos, én nem így vagyok ezzel a pár héttel. Nagyon sok embert toltam el magamtól, és nagyon sok embert bántottam meg. Olyanokat akik nem érdemlik meg.Játszásnak hiszik, pedig nem játék volt , csak nem tudtam mitévő legyek. Elnézést a sok munkaadótól is, akiknek az interjújára nem mentem el. Szarul is éreztem magam. Volt itt minden. Személyi asszisztenstől kezdve a fémöntödén keresztül a bio üzemig, az angol óvodáig minden. Bio üzem maradt, habár a fém öntödén nagyon sokat agyaltam. Bio maradt, angol óvoda félre rakva. Most napi 8 órában dolgozom egy bio raktárban ahol növényi alapú dolgokat csomagolok. Nem rossz munka, jó társaság, mi kell még?

Fizetés nem ártana, de na ! Mondjuk én simán kiegyeznék kókusz zsírral és fehérje porokkal fizetésként, de ez úgy érzem nem az a hely ahol tolerálják a hülyeségem.

Az elmúlt két hétben feladtam az önmagammal való harcot. Beleuntam és csak flowingolni kezdtem. Rájöttem hogy sodródni jó dolog. Főleg vele.

Amikor nincs titok, csak őszinteség, nincs szégyen, csak elfogadás bármit is gondolsz, bármit tennél.  Tenkes kapitány visszatért. Már nem körhintán és álomban.

Hosszú harc volt ez, mindkettőnk részéről.

Hosszú és fájdalmas. A magam nevében tudok írni, és a magam érzését leírni.

Elejétől fogva lekorlátoztam ezt a dolgot, annak ellenére hogy ő a kiköpött másom, csak hímvesszővel és szakállal. Ja meg jó testtel :D

Jójó persze. Vannak dolgok amikben szöges ellentétem, de ilyen hülyén úgysem gondol senki a világra mint én. Én az a fajta  "mutass fityiszt a külvilágnak "kategóriába tartozom.  Vagyis helyesbítenék. Mutatom de nem teszem!

Furcsa. Megannyi emberre hisszük hogy ő az a valaki akit kerestünk egész életünkben vártunk, és utóbb előbb ahogy Mónika showban fogalmazott egy szereplő ez megszűnik. Abbahagyod az eszetlen keresést, nem küzdesz az érzés ellen csak vagy. Tenkes Kapitány az én személyes pszichológusom. Az is volt, és remélem az is marad. Pszichoterapeuta, aki irtóan dögös és még vicces is.

Ő az az egyetlen aki olyan dolgokat tud rólam amit senki soha senki egyszer sem.És én is róla.

És elfogadja. Miért?Fogalmam sincs. Mindenesetre baromi jó érzés.

Kellennéltöbb?

Csak volt egy kis gond... Küzdöttem ellene, aztán lementünk barátságba, aztán megint küzdöttem  és aztán feladtam. Tenkesnek volt egy asszonykája.

Mrs Bean mode on : - azzal nyugtattam magam, hogy ennek így kell lennie. Nincs  még egy ember aki ennyire ismer mint ő (magamon kívül) de nem akarok harmadik lenni.  Ezáltal egy olyan emberhez menekültem volna, aki abszolút nem érdemli meg, hogy így bánjanak vele. Úgy érzi kihasználtam. De igazából nem.

Igen. Most a Viking Úr ról beszélek. Tenkes karmaiból, mivel már annyiszor csalódtam és tudtam, ha még egyszer valakit közel engedek átver ( mert miért ne verne : 1 : férfi

               2: kapcsolatban él

              3: hahó Mrs Bean vagyok?!

 Úgy éreztem őt olyan közel tudnám engedni , mint még soha senkit.Sokáig.

De féltem. És menekülni kezdtem.

Féltem elengedni és nem is tudtam. Megannyi próbálkozás volt . A telefonszám törlésétől kezdve mindenig. De sehogy sem ment. Valahogy én kellett hogy belépjek az életébe. Miért? Hogy lépjen, hogy változtasson, hogy boldog legyen!

Nem volt az. Nagyon nem.

Látni a szemén egy embernek ha valaki nem boldog. Sok fájdalom sugárzik belőle. Az övéből is sugárzott. Azt akartam boldog legyen. Eleinte kételkedtem hogy velem. És benne is kételkedtem hogy megteszi, mert elég régóta próbálja, de a megszokás sokat ront a helyzeten. És persze a félelem. 

Beláttam, ennek nem lesz folytatása. Vagyis de igen. Barátként!

Viking úrral sokat terveztem előre. És ez volt a baj.Terveztem én, aki nem is szeret tervezni.

Beleképzeltem magam és őt is egy szituációba, egy élethelyzetbe.  Hogy ki ő, hogy mit gondol dolgokról stb...Ami nem én lennék. Nem én vagyok és boldogtalan lennék. Műnek érezném magam, és beállnék a sorba . Nem tudnám csinálni hosszú távon. Amikor Feldmár mámorban úsztam, nagyon nagyon de nagyon alul voltam. Sok dolog derült ki ami miatt ilyen lettem, ami miatt így tekintek a Világra, és amiért választottam a spiritualitást. Kezdtem megérteni , miért is vagyok az aki, és miért tettem dolgokat vagy épp vonzódtam dolgokhoz. Nem bántom Viking Úr, én nem bántom. Egyszerűen csak képtelen megérteni hogy itt nem a napi szinten való beszélgetésről van szó. Ezek nagyon mély dolgok az ember életében. Végre elértem arra a pontra, hogy beismerem és beszélek is róla. Persze ha van kinek. Aki kérdez, aki meghallgat. Nem az aki leírja hogy sajnálom. Egoizmus? Nem hiszem, egyszerűen csak próbálom megérteni miért zajlik körülöttem a világ úgy ahogy. Miért jöttem erre a világra, miért születtem ebbe a családba és miért kell küzdenem ilyen dolgokkal. Ha ezeket a szőnyeg alá söpröm akkor továbbra is szenvedni fogok. Nem aludni, forgolódni.Sírva kelni fel.

Minden ember életében vannak mély pontok. Ez tesz minket különlegessé, egyedivé. Ezért különbözünk embertársainktól. Mely így szép. Félelem? Igen van. De nem a haláltól.Az élettől és a szenvedéstől van félelem. A halált kifejezetten várom. Elfogadom és várom. Egy buddhista mondás szerint minél jobban várod a halált, annál szebb elkövetkező életed lesz.

Átugrott Viking Úrral a kapcsolatom barát kategóriába. Ő ezt nem érti meg.Szerinte a barát kategória szánalmas. Pedig mit nem adnék egy igaz barátért. Lehet számára ez szánalmas. Számomra megtiszteltetés lenne. Nem a felszínes barátságra gondolok. Hanem az igazi mély, nyílt lapokkal, félelmeket elárulós barátságra. (Most elgondolkozol mennyi is van ugye?! SZerintem nem sok... )

Igazából szerintem évtizedek sem elegek arra, hogy valakit megismerjünk. Mert minden nap változik a véleményünk adott dolgokról. Hogy várhatom el, hogy ismerjen, ha minden nap egy új énnel találkozna?

Kedves Viking Úr. Ha olvasol. Én a szeretetem minden létező élőlénynek átadom, legyen az ember, állat vagy növény. Ahogy Te is átadod. Inkább gondolj arra, hogy ezek okkal történnek úgy ahogy. ( azon kívül hogy ordenáré ribanc kategóriába sorolsz most) Ha nem lépek be az életedbe, lehet hogy nem költözöl vissza , és olyan lehetőségektől fosztod meg magad, amiknek meg kell hogy történjenek az életedben. Semmi sem állandó. A rossz sem. A harag sem. És ez a szerelem sem lett volna. Szívből sajnálom ezt az egész kelekótyaságot.

Tenkes hosszú hosszú idő után megtette a döntést. Lépett.

Ezzel az egyik szemem sírt, mert rögtön tudtam, hogy Viking úrral való elképzelt életem porfelhőként tovább száll. Nincsenek koncertek, berúgások, romantikus ölelések és filmezések...Tovább kell szállnia. Fájdalmasan.Szomorúan.

Másik szemem pedig LSD mámorban úszott. Éreztem ahogy a pupillám kitágul, és egyfajta meleg belső érzés fog el. ( Hacsak nem vizeltem össze magam, lehet hogy megéltem a mostot 100%-ban. Igaz csak pár percre. Már nem érdekelt semmi. Sodródni akartam vele. Nem tervezni éveket előre, vagy egyfajta életet. Csak sodródni.

Nem akarom Tenkest elveszíteni.

béke!

Tisztelt Hölgyem / Uram,

Jelentkezni szeretnék az Önök által hirdetett xy munkára. Jó kommunikációs ( hogynebazdmeg) készséggel rendelkezem, precíz (attól függ) pontos ( mindig kések) fiatal (pattanásos) nő (tináger) vagyok aki megbízható és életvidám ( ha nem pont Feldmár világít rá, miért vagyok lelkisérült.

Úgy érzem ez a munka ideális lenne számomra. Mellékelten küldöm önéletrajzom és persze a fotót is, igaz fotós vagyok de egy ki....ott képet nem tudok magamról készíteni állvány nélkül ami már úton van.

Nna. De má' mikor?

Szóval az elmúlt 7 napban ezeket az emaileket kontrolcé kontrolvé-ztem és már kicsit besokalltam az írástól.

Nem, a kávézói állás úgy döntöttem nem nekem való.

Erre a próba napomon jöttem rá, amikor piszkos kávés csészékbe töltöttük a negyed órát állt kávé shot-okat, és amikor kézzel raktam a jeget az italba. Há' mi ez már?!?!

Ennyi erővel bele is köphettem volna kb. Kutya se vette volna észre. A koésza vagy ahogy itthon hívni szokás áentéeszes fiatal férfiak kb belépés után a konyhába pikkpakk bezárták volna a kávézót.Kérdés nélkül.

Na én köszi nem.

Azóta voltam már fonálgyárban interjún, megannyi kávézóban és már azon gondolkozom hogy villanyóra leolvasó leszek.Szóval vigyázz becsengetek hozzád is leolvasni. Ki tudja.

Szóval így telnek a hétköznapok, munka nélkül csomó kérdéssel és agyalással.

Holvagybelsőbéke?!?!

Belső béke belső béke belső béke!

A jóédesanyukád hát holvagy? Nem megmondtam hogy én most akarlak nem húsz év múlva?

Valamelyik nap ( már magam sem tudom ) nézegetettem a lábam. Brutális felfedezésre jöttem rá. Vagy trombózisom lesz, mert rohadt eres a lábam elöl hátul vagy pusztán be kell valljam öregszem, és így mutatkoznak az öregedés jelei. De akkor kérnék ott fent valakit hogy elmondok egy miatyánkot. kettőt is. nem káromkodok. de még ne már. Ilyen vádlihoz nem illik az eresség. És az öregség se.

Rendben. Ezek már a megbolondulás jelei!

Szeretlek élet! :)

om

Furcsa volt reggel idegen lakásban idegenként érezni magam ami az otthonom lesz. Ránéztem a bőröndömre, és elöntött a honvágy. Na igen, már most.

Milyen jó is volt elvárások  nélkül  élni szeptember óta. Nincs az hogy munkába megyek, sietek, rohanok, elkések, addidehátmegyabuszom, apumajdmegyekjövőhéten.

Láttam Édesapa szemén egyfajta szomorúságot. Egyedül megy a lakásba este, nem várja ebéd, senki nem kiabál hogy Aaaaaaaaaaaappppppppuuuuuukáááááááávééééétkééééérsz?Teeeeejpppppppppppooooooorrral?Jóóóó visszeeeem. Vagy vitatkozunk öt év után hogy márpedig húst enni kell.

Vagy amikor szívinfarktust kap amikor meglátja hogy szöveggyűjteménnyel kitapétázom a falamat! Hahh, szegény.

Biztos furcsa lesz neki, ahogy ismét nekem is. De már nem bírtam az állandó elszámolást, hova mész, mikor kivel, miértet. Csak megyek, majd jövök.

Let me live my life.

Az az igazság hogy túl önző vagyok. De szerintem ennyi önzőség kell, hogy megtaláljuk a saját utunkat, és ne másét járjuk be. Ne szüleink kiválasztott útját járjuk, hanem a sajátunkat próbáljuk megtalálni.

Ami nagyon fog hiányozni az a természet, és P.

Bájdövéj! Imádom a kanalazógépet (miért éppen kanalazógép a neve?)

Mindig azzal eszek, utána gondosan elmosom és visszarakom.

Köszönöm szépen!

..meg a tegnap estét is, hogy kiadtad magadból ami nyomasztott. Ahogy én is. ( True friends zone ( forever?!)

Ma munkavédelmi oktatás tíztől , és belevetem magam újult erővel az új fejezetbe ami elém tárult , és maximálisan kiélvezem! :)

PuszipacsiBéke!

Ui. : Ha van valakinek ötlete hogyan lássak az esszéhez szívesen fogadnám, ugyanis semmi ötletem.

 Na tessék...  Három napja esik. Még jó, hogy Angliából azért jöttem haza, mert meguntam hogy ott mindig esik.

Erre tessék.

Furcsa . Minden nap olyan gyorsan telik. Úgy érzem értelmetlenül, de minden nap csinálok valami fontosat szóval mégse. Vagy csak kellene egy munkahely!

Meg Viking úr . : )

Hiányzik?!

Lehet.

Összezavart.

Tegnap kitaláltam, mivel kint úgyis esik és én meg már mennék mozogni és futni mert nem tudok a sejhajkámon ülni, ezért behoztam a köteleimet (trx) kintről és elkezdtem agyalni hova tudnám tenni a szobában. Esküszöm még az is megfordult a fejemben, hogy a csillár helyére rakom . Ja várj. Az egy perc után leszakadna.

 Csomó videót néztem, és rájöttem a legegyszerűbbre. Csukd be az ajtóhoz, hát van rajta fém ami beragad és megtartja. Ha nem majd pofára esel  mint tegnap előtt a hóban. 

Eddig mindig magamtól edzegettem több kevesebb sikerrel. Másnapra volt egy kis izomláz de az a nem vészes kategória. 

Ejjha . Sok időmnek és a tegnapi elszántságnak köszönhetően rájöttem hogy nem kilókat leadni akarok hanem durván erősödni. Olyan warrior jellegűre. ( Na és most ne a bebarnítottolajozotttestépítőregondolj) csak amikor lehet látni az izmot a háton. Na. Jólvan.Ébredj fel!

:D

Szóval negyed óra után remegő kézzel nyomtam a tricepsz és egyéb cukiságokat és közben üvöltöztem mint Balboka. 

Azannyát. Még a nadrágom se tudom felhúzni. Jesszjó. Remélem a szkvattoktól még le se birok feküdni az ágyba. Jól eső érzés.

Már pár napja érlelődik a fejemben egy dolog. Mi lenne, ha kiadnék egy könyvet? Mi lenne ha leírnám az elejétől a végéig mi játszódik bennem ?

Az a baj, ezt a  blogot is ketten olvassák. Jó lenne egy kis visszajelzés.

Csinálnék egy hatalmas promót ( báhh, igaz még a fotós oldalamon sem ír senki, hogy " jók a képeid" a lényeg én hiszek magamban )

Nem másért csinálom hanem magamért! :)

Ha kiírom magamból szerintem megnyugszom picit. Az sem lesz baj, ha a kutya se veszi meg. De kiírom magamból. Bár ezáltal nagyon sebezhető leszek. De úgy érzem vállalom a kockázatát ! :)

Kreatív korszak. Tegnap például rájöttem hogy sokkal jobb lenne létrehozni egy youtube-csatornát és oda videókként feltölteni  a képeimet, alá illő zenével éssatöbbi.

Úgy örülnék ha egyszer. Csak egyetlen egyszer valaki megkérdezné hogy megvehetné e a képem. Egy kis jelképes összegért. Én azt mondanám persze! Megveheted, de annyira megörülnék neki, hogy ingyen odaadnám aláfirkantva!

Milyen jó érzés is lenne... Valakinek a falán lenne az én képem. Ahogy én láttam ott és akkor. Hjajjj ! :)

Viking úrral álmodni könnyű.

Egész nap vele beszélek, de hogy még álmomban sem hagy...

Kezdek a menthetetlen kategóriába esni. Már várom mikor tűnik el hirtelen. 

Az álomban a helyszínek mindig változnak. Általában lényegtelenek is. Csak egy helyszín. Volt már együtt hóban futós menekülős, romantisse ágyban pornós, szemben elveszős is. A mostanit nem tudom hova tenni.

Egymás ellen harcoltunk. Pajzssal, karddal, vikingként. Ő erősebb volt, én gyengébb . Ő gyengéd én erőszakos.

Ő ellökős én ölelős. Ő tűz én víz.  Furcsa. 

Jó lenne már rájönni miért szeretem ennyire a viking életet, felfogást és vallást. Miért vonzz az erőszakosság, a kegyetlenség, a barbárság . De ha egyszer az a férfi a férfi?!

Az a szőrös állat aki egyszerre megvéd, megerőszakol és elnyom. Élnék az 1200 as években Skandinávia területén...csak egy napra ! (kéremkéremkéremkérem ha valaki feltalálja az időgépet szóljon )

Sokat gondolkozok a migrációs esszén is.  Annyi gondolatom van, amit jó lenne már elkezdeni leírni, mert tíz nap az gyorsan eltelik. 

Most hogy versek hegyei csücsülnek ágyam mellett, néha olvasgatva rájövök hogy a 19. század költői mennyire tudták mi fog velünk történni most. Döbbenet.

József Attila 1933-ban sejtette mi fog történni.

Picit lényegesen hasonlít a mostanira.

Vagy csak én látom így?

"Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt -
hiába törli a bú szivünkről
a rákövesedőt.

Moshatja vér is - ilyenek vagyunk.
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,

a való anyag teremtett minket
e szörnyű társadalom
öntőformáiba löttyintve
forrón és szilajon,
hogy helyt álljunk az emberiségért
az örök talajon.

Papok, katonák, polgárok után
igy lettünk végre mi hű
meghallói a törvényeknek;
minden emberi mű
értelme ezért búg mibennünk,
mint a mélyhegedű."

                                   -1933, A város peremén

Emma vadzsok ne haraaaaaaaaaaaaguuuuuuuuuudj. 

Jó. Komolyra fordítom a szót. Elnézést kérek hogy két napig eltűntem, de picit besűrűsödtek az események végre.

Tegnap állásinterjú, ma meg áramkimaradás ....

Bájdövéj az interjú egész jól ment, habár a srác kissé futyulinak ( értsd- ketyós ) tűnt. Soha nem nézett a szemembe, és magán röhögött. 

 A lényeg hogy fél 12 re kellett volna mennem interjúra az Á.ba

11 kor még beteeg nővéremnek és az én torkos belemnek (neszenekednyersvegánmibazdmeg)  sütöttem  a palacsintákat, egyik kezemmel a hajamat lőttem, a másikkal fordítottam. Hirtelen eszembe jutott hogy lehet hogy Krishnának is azért volt nyolc keze , mert mindegyikkel egy egy palacsintát sütött és palacsintázót nyitott az alagsorban! Sütött, gyereket nevelt, főzött és közben még a férje vágyait is teljesítette! Egy kézzel ugyan. : D

Tehát időben odaértem. Csinos ing fel, haj belőve. Még hamarabb is érkeztem. Leültettek egy asztalhoz ,és vártam. Pár perc múlva szóba elegyedtem a remélhetőleg újdonsült kolleginával akit lenyűgözött a tetoválásom. Pompás! Megkaphatom az állást?

Főnök berobban, " helórenigyorskézrázás" Még  a nevét is elfelejtettem, valahogy elvonta a figyelmem az izzadt tenyere.

 Most vagy a mosdóból jött, és a kézmosás miatt vizes a tenyere, vagy mert bele hapcizott. Csodás. Amúgy is csodálkozom hogy négy napja egy bacilus házban élek nővérem miatt és még nem kaptam el, ha ezek után nem kapom el, akkor csak pisis kéz volt! :D

Fecserészett mindenről, én meg csak bólogattam és helyeseltem hogy " Igen persze ismerem a kávézótokat, kint is rendszeresen jártam  CS be" Háhh' Persze.

No sebaj, szimpatikus az uriember én is neki.  Hirtelen átváltottounk fotózásba, és vagy csak kurvára de unta a pofám vagy tényleg érdekelte hogy fotós vagyok, de elkezdtünk a cég promójáról beszélgetni, hogy milyen jó lenne belsős ember aki csinálná a jobbnál jobb képeket. 

Oké, ne törődj a formalitásokkal. Felveszel, megkapom a gázsit és kapsz egy kurvajó fotósorozatot. Nem kell borravaló, csak fizess ki rendesen, ne verjél át, és puszipajtások leszünk. Egye fene elvállalom! :)

Hétfőn hívnak. Addig minden egyes kedvelő , olvasó , nem kedvelő és nem olvasó emberke pozitív vibrálásait kérném, hogy sikerüljön!

Sietve robogtam vissza, mert  másfél hét után újra szülővároskámba jöttem, feltöltődni kertváros (tanyabazdmeg) friss levegő éssatöbbi.

Tegnap este beviszkiztem. Soha nem ittam tisztán a viszkit. Főleg nem a meleget. De kellőképpen nevetősre sikeredett az estém, és úgy éreztem magam mint a nagyok! Mivel ez itt tekszasz és én jég nélkül ittam a viszkit már majdnem olyan Szamantásan tartottam a poharat is. Ez újabb nevető görcsöt hozott létre az est folyamára. Jajj...

Még egy két cigi is dobott a hangulaton, úgyhogy teljesen úgy éreztem magam, hogy ma reggel felkötöm magam a lelkiismerettől , a palacsintától és a Fati által készített parilevestől nyersvegánként (?)

Sebaj.Fílingolrájt.

Ma reggel korán terveztem kelni, majd futni megyek. Ebből annyi lett nyolckor keltem ki irdalmatlan fejfájással az ágyból arra, hogy nincs áram és térdig érő hó van.

Gép lemerülve, teló félig feltöltve. Húúúhaa. Jó lesz a nap . Megint úgy fogom magam érezni mint Spanyolban. Végülis. Csak kell pár nap még átállok aztán nem érdekel, hogy választani kell vagy fogat mosol egyköpetvízben, vagy cicamosdást csinálsz között.

Picit back to the stone age hangulatom támadt, mert vizet melegítettem mosogatáshoz, fürdéshez, és havat szedtem ivóvíznek. Ja ugyanis megint lehullott a hó-

Nem a net hiánya bosszantott, vagy éppen az, hogy nincs víz, vagy telefon. Hanem az, hogy nincs rádió. És akkor magamban kell énekelni?De mit? Hogyan? Élő halottként járkáltam fel alá a lakásban. Három órán keresztül álltam az ablak előtt, és néztem ahogy esik a hó, majd hirtelen átvált esővé és újra hóvá.

Káprázatos. Utoljára tavaly láttam ilyen szép nagy pelyhekben hulló hóesést mégpedig Izlandon.

Vissza akarok menni a vikingekhez. Valaki nem rabolna el és vinne vissza?

Elférek a kézipoggyászban is, ha jól összecsomagoltok! Na? Valaki?

Barátosnémmal nyakunkba vettük a várost annak tudatában, hogy úgysem tudunk itthon mit csinálni az üres csendes lakásban. Kivettem új könyveket. Nem Feldmárt. Csak egyet amit majd akkor olvasok ha már nagyon ki leszek éhezve negativitásra.

Jóbarátokban volt az a jelenet amikor Joey elárulta, ha ő fél vagy nem szeret olvasni egy könyvet, berakja a fagyasztóba, mert akkor a rossz dolgok nem jönnek elő belőle. Szerintem én is alkalmazoM! :) Kivettem egy jó vastag Dalai Lámás könyvet, mert most elkell a pozitivitás a kis életemben, és mert a Dalai Láma menő. Ki ne szeretne sárga ruciban fagyoskodni a havas hegyek között?

Délután négy körül vissza is jött az áram, azóta kihasználva a XXI. század találmányait egész estét átüvöltöttem és tomboltam hogy végre van rádió!

Kezdek megbolondulni.  De jó nekem!:)

Egyik budapesti gyermekkori barátosném megkérdezte tudnék e segíteni neki esszét írni. Munka-suli mellett a beadandóra valahogy sosem marad ideje. Persze igent mondtam. Én mindenre igent mondok , és ezért Jim Carreyt okolom, meg azt, aki kitalálta az igen szó értelmét és fogalmát. 

Rájöttem a mai napon, én soha nem tudok még boltban se nemet mondani. A múltkor elmentem egy boltba (nevezzük turkálónak ) ahol anyagot akartam venni , hogy barkácsolhassak egy szennyes kosarat. Az anyagot majdnem hontalan lévén nyilván nem az ikeában veszem meg, hanem környezetbarát helyen, ami most éppen a turkáló volt. Nyolcszázötvenhat forintot kértek volna egy sötétítő vászonért. Volt kb harminc deka. Szerintetek azt tudtam mondani hogy " nem köszönöm ez túl drága nekem" ? Illedelmesen mosolyogtam, és annyit nyögtem ki, rendben, megveszem. És utána azon gondolkoztam hogy hazastoppolok, vagy hazafutok, mert buszra nem maradt pénzem. ( szerencsére a táskám aljában a lyukas tea filterek között ott lapult egy százados így  futotta buszra)

Szóval én soha nem mondok nemet!  Kedvesen igent mondtam, és a következő témák láttán felcsillant a szemem :

1. Milyen irányok figyelhetők meg a szegénység hatására a nemzetközi migrációban?

2. Nemzetközi migráció irányai és okai a különböző földrészeken

3. Deviancia a 16-24 éves mai magyar fiatalság körében

 Egyrészt  fingom nincs mi az a deviancia, de nagyon édösen elmagyarázta hogy az a szocializáció zavarait jelenti.

Húhh, én ne tudnék erről beszélni? Kb könyvet tudnék írni az egész menekült válságos témáról, mert az agyam eldobom hogy az emberekben nincs humanitáriusság, és embertisztelet.   Amióta tavasszal hazajöttem folyton folyvást a csapból is ez folyik. Menekültválság, terrorizmus éssatöbbi. Esetleg ha nem gyártanánk fegyvert? Vagy ha beszüntetnénk a hatalmi rendszereket? Nem lenne egyszerűbb? Na mindegy, nem akarom a kedélyeket borzolni, és embereket hogy tiltsanak de szólásszabadság van ajóéletbeis! Van véleményem, lehet véleményem és szabad ember vagyok! Egyrészt borzalmas hogy ilyenekről kell állást foglalniuk tizen huszonéveseknek. Felháborító, hogy én ítéljem el azt az embert aki menekül a puskadörrenések és bombák elöl? Ki vagyok én hogy ítélkezzek? Hiába a vallás, a bőrszín. Egyek vagyunk mind. Te is. Én is. Ő is. Belül vér folyik a testében, és csak a boldogságot keresi ahogy Te is. Minden egyes menekültet megvédenék és meg is fogok, mert ez kötelességem! A lényeg a lényeg, hogy ez egy kiváló téma, és még nem tudom hogyan fogom visszavezetni a dolgokat egészen a korruptságtól kezdve , a megvezetésen keresztül a világ végéig, de egy igen ékesszájú beadandó lesz az már biztos! 

Köszöntem.Jóéjt 

Buenos días gente!

Lám , lám , leesett az idei első hó.

Milyen furcsa... tegnap azt kértem essen, és esett is. CSODA! 

Bár. Ahogyan ma keltem fel , tele pozitivitással, rájöttem minden nap egy csoda!

Minden egyes perc, amit átélsz csoda! 

Ahogy levegőt veszel. Csoda! Ahogy mozogsz. Csoda! Csodálhatod azt az embert, ki rájött  hogyan tudjon téglátból házat készíteni, mely meleget ad hideg hajnalokon, és megóv a haláltól, vagy éppen azt aki a fűtést korszerűsítette, és nem halsz meg szénmonoxid mérgezésben, mert annyira káros a tűz füstjének belégzése zárt helyen.... Ezekért mind hálásak lehetünk. Egy a milliónyi dolog közül.

Angliában volt egy spirituális Guru akihez jártam hetente. Davindernek hívják. 

Davinder megtanított hogyan kell meditálni és hálásnak lenni. Rakj egy cetlit az ágyad mellé. Minden reggel felkelés előtt írj le csak 5 dolgot, amiért hálás vagy. Egy héten keresztül. Majd 5 nap után olvasd vissza.Meglepődsz majd mennyi dolog van amiért hálás vagy, csak most éppen pont azon gondolkozol hogy el fogsz késni, vagy hogy épp Kolompár Dezső szeret e. Szánj egy kis időt magadra, és értékeld! Tudom a sok negatív poszt után ez hú de meglepő. De van , hogy úgy érzed magad reggelente hogy te leszel Rocky és azért is boxolsz , küzdesz , harcolsz és azért is megnyered azt a kurva érmet. Azért is jó lesz a mai nap, és azért is boldog leszel. 

Viking úr tegnap elgondolkoztatott pár dolgon, amiért még plusz ötezer pontot írok a nem létező pontgyűjtő kártyájára.

"Az a legizgalmasabb ha új és fura.Ha lehet építeni, küzdeni."

Hm. És tényleg?!

Hirtelen rájöttem, tényleg igaza van.

Senki nem mondta hogy örökre itt kell maradnom, okkal jöttem haza, valamiért úgy döntöttem itthon jobb lesz. Nem futok el! Most nem! Szembeszállok a negatív énnel, kiélvezem minden egyes percét és hálás vagyok! Nem tudod mit hoz a jövő.Csak éldd a jelent, de azt 100%ig !:)

Befejezem a Feldmár könyveket. Amúgy is már csak egy könyv van, amit nem olvastam tőle, de azt hiszem nagyon komolyan veszem, ami megmérgezi a mindennapjaimat.

Emlékszem fél éve én voltam az az ember, aki mindenkiről csupa pozitívat gondolt, mosolygott és meditálásra invitált mindenkit. Terézanyunak hívtak meg Gandhinak a kávézóban. .... Minden ember gyönyörű belül is, kívül is.Csak úgy sugárzik és áramol bennünk az energia. Minden ember jó belül, és mindenkiben ott lakozik a pozitív én, csak társadalmi és egyéb okok miatt elfojtuk ezeket. Mi pont azért vagyunk , mi emberek! Igen, néha nehéz pozitívnak lenni, főleg ha sok negatív felhő van feletted, de hidd el.Senkinek nem könnyű.Mindenkinek nagyon nehéz megtalálni az önmegtaláláshoz vezető utat. Eddig azt hittem én még az úttól is jó messze vagyok. Kilóméterekre.Rájöttem, hogy ma elértem az út végét. Ahol kezdődik a spirituális utazás.Újra.

 Kikecmergek ebből csakazértis.

Tegnap este megint kaptam egy állás lehetőséget, igaz nem fotós, de ez csak munka. Új lehetőségek, új barátok, új életforma. Ha nem tetszik tovább állok. Nem nagy dolog. Már annyi helyen és életformában éltem. Ez mind tapasztalat, ami megerősít, erőssé tesz. Egy a lényeg! Minden változik és minden elmúlik. A lényeg, hogy megfelelően fogadd az érzéseid, de ne hagyd hogy őrlődj! Ha valami nem tetszik, tegyél érte, változtass. Te éled az életed, nem más!

Jó érzés végre így gondolkozni újra.

A munka nemesít alapon ma este lesz a meghallgatás, és holnap délben is lesz egy. 

"Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át."

:) pacsipuszibéke!:)

Huhúhúúú szép hó nélküli jó reggelt.

Kedves FöldAnya. Tudom, nagyon ritkán becsülünk meg, és legtöbbször nem hozzád, hanem valakihez odafent imádkozunk hogy segítsen, de most én hozzád szólnék.

Megköszönném hogy vagy. Nélküled nem lehetnénk itt, nem vehetnénk levegőt  és nem léteznék. Köszönöm! 

Te vagy nekünk a védő burok! Igyekszünk kevesebb szennyező anyagot termelni, nagy gyárakat, kevesebb állatot ölünk haszontalanul és szelektíven gyűjtünk.Ígérem. A saját nevemben, többet teszek érted! Tudom kinevetsz milyen kis butus vagyok, de néha elképzellek milyen lenne ha mi szeretetben élnénk, ezt te éreznéd, és még többet adnál nekünk. Még több fákat, még több vízesést, természetet, madarakat és csupa szépet.De ehhez mi is kellünk.

Kérhetném hogy elindíts egy igazi téli időjárást és havazzon? Baromira jó lenne!

Köszi!:)

Második nap nyers-vegánként. MEGBUKOTT. Irdalmatlanul nehéz  a kávéról lemondanom.

Viszont tegnap egész nap csak gyümölcs volt, semmi más.Este fejfájás miatt megittam egy koffeinmentes kávét az igaz, de azt lehet nem?!

Ma pedig kávéval indítottam .Pompás.És még a hó sem esik.Viking úr is hiányzik. :(

Tegnap nem mentem el az étterembe. Hezitáltam menjek vagy maradjak. Bekapcsoltam a Petőfit. A Petőfi mindig segít. Most nem tudott.  Elkezdtem készülődni . Leültem a kanapéra. Mérlegeltem. Boldog lennék én ott? Igaz heti négy nap, de abból kettő mindig hétvége, szeretnék éjszaka hazajárni és másnap hulla lenni?Nem. Nem akarok megint vendéglátást. Nem adom lejjebb. Egyelőre van hol laknom. Nem akarok meghunyászkodni és elvállalni minden munkát ami jön, mert nem akarok otthon lakni.Ezt biztos nem. Inkább dolgoznék egy monoton gyárban napi 8 órában. De tudom ha lerakom a műszakot lerakom!

Valaki felkínál egy fotós állást ?! :D

Indulás előtt nézegettem az önkéntes melókat.. HOppp. Kaptam egy mailt Andráspusztáról, ami Kecskemét mellett van. ( pár hete folyamatosan írogatok a dél-magyarországi hostoknak, hátha tudnak fogadni)

Szeretne fogadni, nem volt tervben januári önkéntese, de miért is ne.Egy lakókocsiban laknék, egy amerikai lány is jön szóval valószínű vele. Hurrá. A napi munka annyi hogy az állatokat megetessük, szabadban vagyunk, és csak ééééééélvezd!

Oké, ez egy jel. Írok a pasasnak. Nem vállalom.

Három perc múlva egy másik. Ők pedig egy nagy rainbow közösség.

Csólyospáloson. Szívesen fogadnának. ENGEM?! Tetszik a profilom nekik, januártól márciusig szeretnének asztalos munkákkal foglalkozni, új teraszt létrehozni stb stb. De ne aggódjak, ha van saját ötletem hozhatom azt is, megvalósítjuk. A kedvencem ennél a hostnál egy mondat volt! " Ne félj követni az álmaidat, vagy éppen cselekedni , mi nem ítélünk el, a lényeg hogy szabad lehess és nálunk az lehetsz"

Hozhatsz gyermeket, kutyát ,macskát szomszédot. A lényeg hogy jól érezd magad.

Egyből igent mondtam. Aztán...Viking úr jutott az eszembe.

Még csak most találtam rá, túl szép hogy igaz legyen ha nem akarom hogy kisétáljon?

Kötődök hozzá.Mégsem kérhetem hogy adja fel az életét és jöjjön velem.. Biztos hogy ritkán találkoznánk ha itt élnék. Nem tudnék sokat utazgatni... Viszont megígértem magamnak hogy elvárások nélkül fogok élni. Elvárások nélkül akarok sodródni. Elképzeltem a másik végletet is. Munka, albérlet, jóga órák, koncertek és viking úr.Tetszik.Nem lennék annyira szabad de baromság ha azt mondanám hogy nagyon rég óta rá vártam?! Attól még lehetek boldog..sőt. Lehet hogy ő kárpótolná azt a fajta elveszett boldogságot ami miatt ilyen helyen élnék.... Összezavarodtam.

Mindenesetre egy hét elég volt, hogy az őrület határára tereljem magam, egyedül. Ma haza megyek és picit a jelenben leszek. Vagy kérek egy új agyat. Van olyan hely ahol agyat lehet kölcsönözni hosszabb időre? 

Nothing goes as planned
Everything will break
People say goodbye
In their own special way
All that you rely on
And all that you can fake
Will leave you in the morning
But find you in the day

Oh, you're in my veins
And I cannot get you out
Oh, you're all I taste
At night inside of my mouth
Oh, you run away
'Cause I am not what you found
Oh, you're in my veins
And I cannot get you out

Everything will change
Nothing stays the same
Nobody here's perfect
Oh, but everyone's to blame
Oh, all that you rely on
And all that you can save
Will leave you in the morning
And find you in the day

Oh, you're in my veins
And I cannot get you out
Oh, you're all I taste
At night inside of my mouth
Oh, you run away
'Cause I am not what you found
Oh, you're in my veins
And I cannot get you out

(No, I cannot get you out)
(No, I cannot get you)
(Oh no, I cannot get you out)
(No, I cannot get you)

Everything is dark
It's more than you can take
But you catch a glimpse of sun light
Shining, shining down on your face
Your face
Oh your face
 

NewYearsEve' :)

Még mindig állás nélkül vagyok...Vagyis. Ez hülye szó. Állás. Állok.Szoktam. És?

Munkát keresek?! Az sem, jó, munka mindig van, munka a mosogatás is.

Valaki nem keres házvezetőnőt? Nem kérek pénzt csak szállást meg gyümiket !??:D Na, senki? :D

Kár...

Szóval amióta azt fontolgatom hogy Szánszitibe (Szeged) re költözöm elkezdtem egy honlap által munkákat keresni. Minden fajtát. Pultos, felszolgáló, bármi csak munka legyen. Picit már sok otthon. JÓ lenne megint önállósulni.

Öt év után, most ez már huzamosabb idő, hogy itthon vagyok, és picit sok. Azt akarom enni amit én akarok, amikor én akarok, kupit tartani éssatöbbi.

Épp a múltkor jöttem rá, miért is voltam olyan sokáig távol. Pont ezért! :)

Mert ilyenkor igaz egyedül van az ember a családjától messze, de kialakítja magának a kis életét. Kialakul mikor mosok, hova rakom a szennyest, hogy mégis csak jó egy kutya, vagy hogy én most akkor se nyírom le a füvet basszameg ( a hinta körül se :D )

Szóval munkakeresési mód bekapcsolva.

Vészesen keresgélek, és már mindenre elküldtem a jelentkezésem.

Három hete. Semmi válasz. Pedig a megbízható és precizitás ( háhh Mrs Bean és a precizitás) on át, mindent füllentettem, dehát ezt tanították nem? :) Hazudj. Én hazudtam.

Semmi hír.

Hétfőn este telefon csörgés. Egy kávézóból hívnak a sétáló utcáról. Faszi kedves, kicsit dilinyós a telefonban, de jólvan. Üsse kő. Szerdán interjú délben. 

Úgy olvastam ez elég puccos hely, gondoltam egye fene, elmegyek bár úgysem vesznek fel.

Kiskosztüm, smink és irány az interjú. 

Útközben azon gondolkoztam hogy juthatott egy percre is az eszembe, hogy ez jól áll és én vagyok. Rohadtul nem. Leforgott előttem, az egész interjú. az elkövetkezendő fél év.  Rohanok munkába,  egész nap értelmetlen mű dolgokról fecserészek , hazajövök és alszok. De legalább van pénzem. Mert azzal sokra mehetek tényleg.. Nincs kedvem. Visszafordulhatok ?! :(

Picit hamarabb értem be , így volt időm bemenni a könyvesboltba. Gondoltam beleolvasok pár pszicho könyvbe, hátha pozitív gondolkodásra bír.

Ahogy beléptem eszembe jutott ahogy viking úrral könyveket kerestünk ebben a boltban...ahogy lehajolt felém és rám nézett...jajj.

Szóóval levettem enyhe célzással a Dalai Láma könyvét, gondoltam biztos lesz benne napi pozitív duma. Elolvastam a hátulját. Egy sor megfogott!

"Mindig mosolyogj, mert a mosoly által mások is megnyílnak neked. Ez a titok az élethez.Hogy megnyílj és megnyíljanak"

Remek.Azzal nem lesz gond. Ránéztem az órára, és indulnom kellett ,ha nem akartam elkésni.

Első ránézésre picit puccosnak tűnik a hely, de egyben hangulatos is.

Az üzlet vezető egyből felismert, és leültetett az asztalhoz.Mókás interjú, ilyen se vettem még részt soha. Szóval kérdezett mindent, bár leginkább tapasztalatot kérdezett és mondtam aaaaaz nincs. Nem rebbent a szeme se, azt mondta látja rajtam ÜGYES VAGYOK ÉS MAGABIZTOS ??!??!? Én baszki? Húhúúú nem ismersz te engem. Kár hogy az önéletrajzba nem írtam oda hogy "Családneve : Bean"

Megkérdezte tudnék e kezdeni egy próbanappal mondjuk holnap. HOlnap?

Szilveszter?!? Szóval így volt az, hogy nekem azt hittem baromira szükségem van egy állásra, így okét bólintottam, mert én sosem tudok nem-et mondani. Valahogy megmaradt ez az igen-emberből. Mindig mondj igent! :D

Szóval IGEn, 31 - én mehetek próba napra, bár nem biztos, majd hívnak.

Úgy éreztem k.vajóvagyok, jól sikerült az interjú és elég pozitívnak látszott a pasi, csak én nem, hogy ezt tényleg akarom e. 

Este jött a hívás, mégis csak menjek már be 1-9 ig, nagy segítség lenne.

Visszamondtam Ausztriát, hogy barátnőzzek, most nem gondolod hogy egy munka miatt lemondom? Gondoltam ez a munka elúszott, de cseppet sem érdekelt igazából. Valahogy tudom hogy nem én lennék.

Tegnap este újabb hívásom érkezett. Be tudnék e menni próba napra. Ma! 2 -től.hmmm. Elgondolkoztam.

Adtam fel álláshirdetést is , amiben leírom milyen egy rohadt jó választás lennék cégének, és mennyire ügyes és szorgalmas vagyok.De három üzenetet kaptam, és mind egyéb szolgáltatások fejében lenne hajlandó alkalmazni ... Azt úgy nem , köszönöm :D

Szóval elvállaltam  a próbanapot, ha lehet ne gyertek a kávézóba, és szorítsatok hogy csak a fél pohárkészletet törjem össze!

Ui. Újévi fogadalmam, mert úgysem tartom, de azért belevágok. Nyers vegán táplálkozás! Első nap, kávé helyett banán turmix. Nem tudom hányjak e, vagy igyak még egyet. Jó érzés. Csak a kávé hiányzik :( Puszipacsi

Béke

Milyen furcsa...2016 van. Vagyis már 2 nap eltelt egy újabb remeknek igérkező évből.

Most listát nem írok mi van és mi nincs. Félig örülök, félig sírok, félig szenvedek és még mindig szédülök!

Reggel hátfájással ébredtem.  És szomorúsággal. Egyrészt azért, mert még mindig fáj a fejem és ha valaki azt mondja nincs harmadnaposság.Téved. Van!

Másrészről  pedig éjjel álmomban meghoztam egy döntést. Vagyis. Az álom kényszerített arra, hogy meghozzam ezt a döntést. Furcsa volt. Az álmomban nem én szerepeltem, mást láttam ha belenéztem a tükörbe mint aki vagyok.

Tárcsázzátok Feldmárt! Megbolondultam!

Tehát az álomban voltam én. Nevezzük mondjuk A. nak az illetőt. Én voltam A. Csinos,eszes, pörgős ,edzőtermi lány. Együtt voltam a barátommal valami cirkusz féleségben. Én és kedves félférjem éppen romantikázva ültünk fel arra a tudjátok...az amit körhintának hívsz, de nem csak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is. Én egy lóra ültem még Ő nevezzük kapitánynak. Mondjuk Tenkes Kapitánynak... tehát ő  egy krokodilra.Egymás mögött. Elindult a körhinta. Furcsa volt. Pár kör után mintha úgy éreztem volna Lsd-t szippantottam volna be, és egy totál más dimenzióban lennék.Kezdtem félni.Félni hogy elveszítem Tenkest, és hogy ha megáll a körhinta egyedül kell leszállnom.És ha leszállok, elveszek, Elveszek Tenkes nélkül. Egyedül Tenkes ismeri minden gondolatom. Mellette a szabadság az nem csak fogalom.

Csak ő tud nekem segíteni. Hátra néztem. Tenkes ott ült mögöttem, de már nem az a Tenkes volt aki régen volt.. Ürességgel tekintett rám., láttam teljesen máshol jár. Hiába szóltam neki, és nyújtottam a kezem felé, ő csak meredt maga elé. Mintha már mással lenne.Máshol. Sírva üvölteni kezdtem ébredjen fel, jöjjön velem.Egyszer csak jött egy nagyobb meleg lágy sugallatú szél, és elsodorta. Ordítottam. Elvesztettem. 

Kiabáltam, ziháltam és csapkodtam.

Ordítottam , amiért nem állunk meg, ordítottam a fájdalomtól, és ordítottam mert ha megállunk egyedül szállok le.

Még kb tíz tizenöt kört megtettünk.A harmadik kör után a sírás abbamaradt. Nem gondoltam másra, csak arra, hogy ki akarok szállni innen. Elkábultam.Kiszúrtam egy pontot a távolban az égen. Azt bámultam. A hinta megállt. Én leszálltam ...egyedül.

Ahogy leléptem a lépcsőről megpillantottam egy tükröt. Belenéztem a tükörbe.

Láttam a lábaimat, ahogy szépen lassan duzzadnak meg, és alakulnak át nagyobb lábakká. A csípőm, a ruhám, a hajam. Egész lényem átalakult.  Mire a fejtetőmhöz értem volna , hátulról a Tenkest láttam ahogy átölel és annyit súg a fülembe ' Köszönöm'

 El akartam kapni a karját, de mire észhez tértem, már eltűnt. Magamat láttam a tükörben. Összetörtem. A másik ént akartam.

Üvöltve estem a földre, és tudtam hogy egy igen közel álló embert veszítettem el.

Hirtelen ötletem támadt. Lehet ez csak egy álom volt?! 

Ahogy felültem az ágyon sírni kezdtem.

Bekapcsoltam a tévét, és a Tenkes kapitánya ment az m3-on.

Tudtam mit kell tennem , és éreztem ennek a barátságnak soha nem is szabadott volna megtörténni. Túlságosan olyan vagy mint én.Magammal sem tudok mit kezdeni, hát még veled. Tudom hogy te lehettél a legjobb barátom régen, máshol, más időben.De nem  most! Sajnálom

Köszönöm

Béke

MisziszBín! Hola!

Nem véletlen maradtak ki az elmúlt napok posztolás szempontjából. Igen tudjuk itt volt a karácsony, mindenki heppi. Jöhetnek a karácsonyfás szelfis képek, meg a jeggyűrűs karifa alatti romantikázósok. Na nekem béna karifa :OK, szelfi:nemOK, jeggyűrű: azmegnemkell.

Huhúú jut eszembe. Mrs Bean ott volt a karifa alatt rendesen. Főleg 25-én.

A sztori :

24 én reggel jöttünk le Szegedre  nővérke látogatóba. 24 -ei program ennyiből állt.

05:00vekkercsörög. 05:30 kávécigikávécigi (karácsonyvankellacigi) 06:00 gyorszuhany.hidegvan. 06:15. siessélmárbazdmegelmegyabusz. 

Rájöttem hogy hamarabb készülök el mint egy férfi. Eddig mindig bíbelődni kellett a rasztával, jajj ide horgolni oda horgolni, segítsél összekötni.Most? Három perc alatt elkészülök. Felveszem a göncöm, haj beletúr. Sapka fel. Mióta nem is fésülködtem? Jajj : D

Szóval a 24ei napomat egy mondattal zárnám.

főzés.kávé.zaba.alvás.zaba.alvás.cigi.alvás. zaba 

Viking úrral megbeszéltük a találkát péntekre. Áh, család kiakad.Sebaj. Akkor is találkozunk. Megígértem ajóéletbeis. Na!

Egész nap nem mertem elmondani és feszengtem ez miatt. Mert tudom hogy jött volna az, hogy " dehát karácsoony van , és két hete ismered"

Mint már mondtam a karácsony nekem nem olyan ünnep mint mindenki másnak.Ez lett volna az 5. karácsony külön és nem éreztem különösebb varázsát ... szóval  Ezért picit vágytam is innen el. Délután három előtt öt perccel közöltem hogy én lelépek egy picit. Természetesen nem hiába  izgultam végig a napot mint egy kisgyerek. Kiakadás volt rendesen, de már csak azért is el akartam menni. Az úton picit sokat agyaltam milyen jó is hogy el tudtam szabadulni, de természetesen kétszer kellett vissza szaladnom. Egyszer pénztárca, másodszor meg a könyvem miatt. Kellett a napi pozitív vagy épp letargiába nyomó Feldmár. Nem voltam elég depressziós állapotban :D Tehát buszra fel, karácsonyi kedvezmény itt sajnos nincs. Kár, vihettem volna bejglit a sofőrnek hátha díjazná és mondjuk ingyen engedne utazni mert a pénztárcám elég üreskés volt. Nem lényeg. Fél ötre értem be, és tudtam hogy csak másfél órát láthatom mr Vikinget. Sebaj

Több mint a semmi.Bár hogy őszinte legyek annyira de elment a kedvem az egész találkozótól hogy megállítottam volna a buszt és visszafordítom. Az ok? Fogalmam sincs. Talán az itthoni húdeboldogvagyokkarácsonyvan hangulat. Miután leszálltam fél órát vártam , és egy megható pillanat részese lehettem az OH-i buszváróban. 

Egy fiatal lány és egy anyuka egy egész zacskónyi karácsonyi ételt hoztak az egyik hajléktalannak, aki integetéssel köszönte meg a jótettet.

Azt hiszem mégis megérte eljönni.

Viking úr leszáll.

Pajkos vigyorával és hosszú loboncával megint magába bolondít.

Kajakóma mód on, bár annak ellenére hogy agy és testi halott voltam egész jól elkommunikáltunk.

Ami jó ebben az az, hogy rohadt gyorsan telnek a percek ha vele vagyok. Ki érti??

Romi séta a parkban, és hopp. Meglepett egy ajándékkal. Én is készültem.

Ja várj, mégsem, mert otthon felejtettem! Pompás vagy Mrs Bean!Kézzel készített cuki hógömbödet becsomagolás nélkül a fa alatt hagyod. Szép volt...

Egy nagyon édes ajándékot kaptam, ami azóta is ott virít az asztalon, és ha ránézek mindig elsomolyodok, hogy milyen galád módon kihasználta az ölelésemet

(nyálsztori, plusztizenhatoskarika) értsd ahogy szeretnéd.  

Sétálgattunk fel és le és fel és le .Vagy csak fel, már nem emlékszem, én csak rá figyeltem kb.

6:40 kor indult a vonatja, az enyém 45 kor indult. ...volna, ha nem nézzük félre, és az enyém is 40 kor indul, így várhattam egy órát a következőre. Közben elsétáltam a buszokhoz , hátha megy hamarabb és nem tudtam levakarni az arcomról azt a sunyi mosolyt. Busz nem megy, vonatra várhatok. Leültem a jó meleg váróban, és kb 30 oldalt olvastam , abből kb fél ha megmaradt az agyamban.

Be is csuktam a könyvet és csak somolyogtam tovább. Ha ilyen érzés szefósnak lenni, akkor szeretnék az lenni. :)

Este 9re értem haza, de megérte. Köszönöm vikingúr! :)

Nem értem az embereket. 2 napja töröltem magam egy közösségi oldalról, aminek mondjuk legyen az a neve hogy facebook.

Az indok? Picit sokat olvastam . Igen. Feldmárt. Szörnyű igaz ?Én hálás vagyok. Megint újabb dolgokra világít rá.  Vagy csak én értem félre. Kár hogy nem tudom a vancouveri számát amúgy biztos napi szinten hívnám hogy most meghülyültem e, vagy csak szimplán elmebajos vagyok, üljek be a pszichiátriára, tömjenek tele gyógyszerrel és éljem ott az életem öntudatlanul vagy ez az amit éreznie kell az embernek ha elkezdi olvasni a könyveit.

Ha kurvajó művész lennék már rég dalt írtam volna.Vagy lefirkantottam volna egy novellát két perc alatt mint a nagyok. Vagy egy hatalmas vászonra egy örvényt festenék, és az örvény aljára pedig egy embert. És azt a címet adnám neki : ' overplanning kills magic'

Az ok amiért a közösségi hálóról töröltem magam nagyon egyszerű. Emberek megjátszák az érzéseiket, és egy elképzelt világban ahol "minden szép és jó" próbálnak " élni" ami annyit jelent a facebook üzenőfalon osztogatnak meg jobbnál jobban beállított, mű képeket arról az életről amiben ők nem élnek, csak az álmaikban.Miért kell megjátszani ki vagy valójában? Nem értem az embereket. Félnek gondolatokat elmondani másoknak, félnek attól hogy egyedül maradnak. Mindentől félnek. Két dolog biztos az életben! A halál és a változás.Minden változik.Szerelem elmúlik, házasság elmúlik, vagyon elmúlik, népszerűség elmúlik.

A harag is elmúlik. Igen még az enyém is. A családi veszekedések is elmúlnak.

Ami a biztosítékot verte nálam az egy nagyon kedves barátom döntése, amit látok elég közelről.Fél. Fél megtenni és fél elhatározni magát. Mélyen belül tudja hogy fél, de azért sem teszi meg, csak annyival lezárja hogy " gyáva vagyok" . Kedvenc idézetem ( a sokadik) pont ehhez kapcsolódik .

"Az én szempontomból csak az a fontos, hogy én hogyan érzem magam a másik társaságában. Ha bánt engem, miért vesztegessek időt arra, hogy miért bánt? Nem akarom, hogy bántson, és kész. Nem akarom, hogy bárkit is bántson. Engem nem érdekel, miért teszi.
Ha meg akarod érteni az okát, odaragasztod magad a helyzetbe, felelősséget vállalsz valakiért, aki nem a te felelősséged. Ahelyett, hogy keresnél magadnak valaki mást, aki már úgy viselkedik, ahogy te szeretnéd, ahogy neked is jó. Akiről nem kell gondoskodni, hanem esetleg gondoskodik rólad. Rövid az élet. Ha valaki bánt engem, akkor miért próbáljam megváltoztatni?! "

Furcsa szavak ezek, és furcsák a gondolatok is ezzel kapcsolatban.

Az egyik felem azt érzi hogy húdekurvapozitívvagyokajóéletbeis és legyünk hálások azért amink van. Másrészről pedig önző akarok lenni és önző is leszek azzal kapcsolatban hogyan élem az életem. Én élem, és senki más nem tudja nekem mi a jó. Csakis én.Ha ez önző dolog akkor önző vagyok. Egyedül születtem a világra és egyedül is megyek el, de a köztes időt úgy élem, ahogyan én akarom, nem ahogy mások elvárják hogy éljem. Viking úr megmondta. " Te vagy a saját életed kovácsa" Pontkész. Így is van.

Jut eszembe vikingúr... valahogy déééééééézsáááávűű érzésem támad vele kapcsolatban.  A találka óta picit furák az érzéseim . Mintha tettem volna valamit, ami miatt eltol egy picit magától. Nem érzem olyan közel. Ez lehet annak is köszönhető hogy nem trécseljük át a napot. De az őszintét bevallva. Hiányzik.

Vagy nem így tervezte a múlt hetet, és igazából így akar szépen leépíteni, mert azért valljuk be MRS BEAN-ről beszélünk...vagy csak velem van a hiba. Mindenesetre ma egyik gyerekkori barátnőm óhatatlanul durva módon megkérdezett hogy aki közel áll hozzám őt miért rúgom el magamtól messzire? Miért nem élvezem a helyzetet?! Lehet most épp ezt tettem a loboncos úrral is. Mondjuk az a varázs kitarthatott volna még hosszabb ideig is, ha már úgy érzem évek óta ismerem. Alig volt időm kiélvezni! De sebaj, Bean mode on.

Húha most az elmúlt hét eseményeit sűrítettem egy posztba, de nem baj, úgyis kevés a rajongó táborom :D  ( a csokrokat az öltözőmbe, köszönöm ) Fú. Már a vicceim sem a régiek..Kezdek kiégni :D

Posztolgatom a régi dolgokat is, az utazással kapcsolatban, csak az a második oldalon lelhető fel! Izgalmas rész jön, most voltunk a szülőszobán!

Békepacsi!

BoldogÚJÉvet! :)

I've outrun the fears that chased, they're standing still
I'm running still, I'm running still
And every voice that cries inside my head, forever drives
Forever drives, I kill the lights

I ain't runnin', runnin', runnin', runnin'
Runnin', runnin', runnin'
Ain't runnin' from myself no more
I'm ready to face it all
If I lose myself, I lose it all

Béke! :)

Estét, reggelt, éjszakát ? 

Napi beszámoló 03:36 kor.

Fontos nap a tegnapi.

Nem hagy nyugodni az a gondolat, ha nem írom le elfelejtem.

Manapság elfelejtünk hálásak lenni. Nem az ivóvízért, az energiáért, a természetért, a Földért.Áh nem.Mi emberek ezeket csak pusztítjuk, kihasználjuk és mohók vagyunk. De nem.A  kapcsolatokért. Bárkivel is beszélsz, már kapcsolat alakul ki közöttetek. Szavak amelyekből mondat fonódik, a mondat amelyből párbeszéd a párbeszédből hosszú beszélgetések, érintések és leírhatatlan dolgok. Kialakul ez a szomszéddal, a boltos nénivel, a tanároddal, az edzés közben a teremben. Bárhol amerre mész, mindenhol kapcsolatba lépsz és teremtesz a külvilággal. Furcsa...Ezek olyan hétköznapi dolgok, amikre a nagyon elfoglalt rohanó életünkben abszolút nem gondolunk. Pedig szerintem még a Föld energiáival is kapcsolatban állunk.Aki szerint ez humbuk duma az lapozzon az aljára, vagy x-elje be az én kis világom! :)

Szerintem minden ember összeköttetésben van. Sokszor olvastál már gondolom arról cikkeket, vagy dokumentum filmeket láthattál arról, hogy egyes fák gyökerei a talaj alatt összeérnek, egymásba fonódnak. Ha az egészet UV fénnyel néznénk, egy varázslatos más világ tárulna elénk. Ahol csak ámulnál és bámulnál mennyire láthatatlan vagy , a Föld pedig él, érez és a részese vagy. Csak hunyd le a szemed (igen, még te is.. ) és képzeld el csak egy percre is amikor reggel sietsz munkába a szokásos utadon. Érezd ahogy a gyökered egészen a talajba hatol, és az apró szerte ágazó gyökereid körbeölelik a Földet. Minden létező és mozgó személy gyökerébe becsatlakozol. Mert már akkor kapcsolatba kerülsz vele, ha az utcán valaki rád mosolyog. Ezáltal a te gyökered az övébe fog olvadni és így megy ez tovább egész végig. Még a végén az egész univerzumot behálózod. Érted már? Kapcsolatban állunk egymással. Ezért mondják leginkább Keleten a "dolgok okkal történnek" kijelentéseket. A mai nap éppen ilyen volt számomra.

Soha életemben senkinek nem nyíltam meg, mint ma. Hatalmas pofonokat kaptam  amiket nehezen is de belátok és elfogadok. Ezt is szintén ma.ÉÉééés most itt jön az hogy " csak mondod, belül látom szenvedsz" Szerintem már nem.

Az hogy ezek a dolgok magam előtt is titokban álltak, és mélyen el voltak rejtve. Olyan ez mint egy kincsesláda , ami tele van minden poros kacattal, de azok a kacatok neked emlékeket rejtenek , jót is rosszat is. Előásod a dobozt ( tudod olyan titanic-os hűhóval ) Elmész egy romkocsmába, mert mégsem akarsz egyedül lenni amikor kinyitod.Az már félelmetes lenne. Plusz jól esne egy sör is a nagy izgalmak mellé.Tehát

Gondolkozol kinyisd e, mert mivan ha azok a kacatok nagyon meg fognak érinteni. Hezitálsz. Aztán besétál a kocsmába egy ember. Fogalmad sincs ki ő, nagyon keveset tudsz róla, de mégis jobb, ha egy idegen nyitja ki azt a dobozt helyetted, ha véletlen elbőgnéd magad egy két kacat láttán, ő azt hinné bolond vagy, minek bőgsz egy régi bakelit lemez miatt , másrészről meg jó ha más teszi meg.

Kinyitja a dobozt, és a szádba adja a szavakat, amiket te eddig kimondani nem mertél. Még magadnak se. Melyik kacat miért van ott, és hány évig volt ott. Óhatatlan hogy azzal az emberrel kapcsolat alakul ki köztetek. Megnyílsz előtte mint egy virág. De az a virág mostmár végig nyitva marad. A virág már nem érzi hogy be kell csukódnia esténként. Néha elgondolkozik ugyan hogy úgy érzi mezítelen és védtelen. De már nem érdekli. Új dimenzióban látja magát, a kis életét és az előtte lévőt. Megtanult elengedni és elfogadni. Roppant hálás annak az idegennek aki felnyitotta a szemét dolgokra, és ha a virágok tudnának boldogsághormont bocsájtani a másikra ( már pedig tudnak hogy rohadjon meg, ez egy ilyen világ. Kész . na ) akkor ölelkezne vele , addig ameddig mind a kettő teljesen nem esne vissza a körforgásba, porladna el, és születne újjá. Nem csak vele. Az egész univerzummal. Annak a kis virágnak a gyökere felszabadulna és hirtelen mindenkivel kapcsolatba kerülne. A szomszéd nénivel, a közeli pultossal, a vikinggel, az utcán koldolú gyerekkel. A növénnyel, a gombával , a sáskával.Mindenkivel. Talán átjárná a szeretet érzése megint, amit a születésekor érzett utoljára. Hirtelen a doboz felrobbanna, és csak apró ici-pici darab csillámok lennének, amely átjárja egész testét és csak élvezi.Talán még lebeg is. Mert ez egy ilyen világ. Ahogy A kedves Viking úr mondaná: " Mindenki saját élete kovácsa" 

Én vagyok felelős az életemért, és azért vagyok itt, hogy a lehető legjobb dolgot kihozzam az életből, a világból és magamból. 

Egy nagyon vicces és végre tanulságos mesében a főszereplő egy kungfus panda, aki harcol önmagával. Hogy ki ő, és miért van itt. Mestere azt mondja neki, meg kell találnia a belső békéjét. A mester egy esőcseppel próbálja meglocsolni a virágot. Eggyetlen esőcseppel próbálja kungfus mozdulatokkal azt a cseppet megmenteni és a virágot meglocsolni. Megint jöhetnék a metaforáimmal, de nem fárasztok senkit vele. Mindenkinek más tanulság jön le mindenből , mint ahogy máshogy látjuk a világot. De talán már úgy is érzem hogy ez így helyes és így van rendjén. Nekem nem a te lelki békédet kell megtalálnom, hanem a sajátomat. Azt hiszem az ösvényre léptem végre. Bárcsak segíthetnék megtalálni mindenki saját békéjét, de azt hiszem ezt a harcot nektek kell vívni.De azt elárulom hogy az érzés varázslatos. 

Köszönöm P!

Béke! 

Egyik felem még mindig félholtan fekszik az ágyban és forró mézes kamilla teát szürcsölget. A másik már csinálná az újabb adag mézeskalácsot ( há' nem érted, eszik mint a cukrot, újabb adagok kellenek) , a kézzel készített barkács dolgaim is hiányoznak.  Költöznék is, maradnék is. Ha valahogy az elmúlt éveket külön töltöd, mindig rájössz minden perc ajándék velük. Másrészről meg úgy érzem fel kell nőni (megint) talpra állni. Kis lakás, kis tisztesség éssatöbbi. Felvázolnám a helyzetem.

Munka:Nulla

Lakás:Nulla

Élniakarás:Nulla

Barátok:Nulla

Egyéb kapcsolatok:Úgyiselrontomtehátnulla

Pozitívság:Tetőfokon

Megkaptam a szidalmazást amiért nem a napi gondolataimat írom le, és visszafelé írom a blogot, szóval elhatároztam, mostantól minden nap kaptok egy újat és egy régit. ( kb ez három napig fog menni, mert lusta leszek és nem fog érdekelni, szóval élvezzétek ki. Szól ez annak a két embernek aki olvassa ! Puszipacsicsókérte)

Mindig két dolog harcol bennem. Ami kezd az őrületbe kergetni.

Ez két fajta élet,mindkettő kisebb nagyobb álmokkal.

Aki egy kicsit is ismer tudja, hogy számomra az utazás lehet az egyik. Egyszerűen látni akarom a világot. Igazi indiai kézzel eszegetős étteremben vagy családnál vendégeskedni, reggel napkeltekor kelni, meditálni ashramokban, végezni egy kis közmunkát, beszélni a helyiekkel , megtanulni mindent Shíváról, mantrákat mormolni és elfogadni. Norvégiában skandináv történelmi könyveket bújni vagy éppen a hagyományokról beszélgetni a helyi múzeum igazgatójával. Mindent megtudni Odinról, az Istenekről, a feláldozásokról, a Valhallálór. Túrázni nagyokat, bejárni egész Skandináviát. Sátorozni szabad ég alatt , miközben a Skálmöld zenéjét dúdolva alszok el dideregve a Sarki-fény alatt. Izlandon lovakat legeltetni,  vízesésben fürödni Thai-földön, Buddha szkúpákban meditálni...... 

Álom amely csak rajtam múlik valóra válik e.

2 napja volt a fordulója, hogy 3 hónapja vagyok itthon.

Ez alatt nagyon sok minden változott bennem. Jött nagyon sok lehetőség, amikkel nem éltem. Jött hajú út, jóga képzés és minden ami okkal lépett be az életembe. 

Újra útnak indulnék de valami vissza tart. Talán egy kicsit letelepednék, meglátnám milyen is itthon dolgozni .Csak nem lehet annyira rossz. Gondolom olyan mint máshol. 

Suli után egyből mentem Angliába, így itthoni munka tapasztalatom a diák munkán kívül nem sok van.

Valami kis mosolygós munka pont jó lenne. Fotós állás még jobb. Ahova reggel elmegyek, fontosnak érzem magam és hazamegyek este. Megfőzöm a vacsorát, nevetgélek a lakótársakkal, néha ellibbenek sörözni hétvégente becsúszik egy kis koncert, vagy esetleg egy kapcsolat sem ártana már, de erről már nem álmodozom :D Maradhat a piszkos metál is. Úgyis elszúrom.Nem téma.

Kedvesen pajkosan biciklis balesetek nélkül éldegélnék, kicsit önállósodva, havonta hazajárva. Tökéletes! Most egy picit besokalltam az itthoni dolgokból, és néha jó is hazatérni, néha nem.

Tudjátok...ahol elfogadás van ott otthon....Akárhányszor bejelentkezem a workaway-es oldalamra, görcsbe rándul kicsiny szívem és lelkem egyaránt.Ma volt egy elég mélyen érintő beszélgetésem egy kedves ismerőssel. Kedves P köszönöm neked is, hogy felnyitottad a szemem és végre beismertem magamnak is dolgokat! Ja és ----> :)

Újra nekivágnék, mert lehet menekülök magam lenni és félek talán újra átélem a múltat ami lehetetlen. Elfogadás! Kulcsszó!

Meg a kamilla tea! :D

Puszibéke!  

HelóJóreggeltSziasztok!

Ezer meg egy éve nem voltam beteg.Amikor minden porcikád az ellen küzd, hogy a jelenben legyél, hogy az egód azt próbálja beadni, hogy igenis beteg vagy, és teljes mértékben sajnáld magad és a világ ellened van..Gondolom tudjátok milyen érzés ez. Szombaton reggel így ébredni vacogva 12 óra alvás után is hullának érezve magam.. Picit megijjedtem. Mert ez lehet karma. (igen igen tudom tudom. Mindig ezzel a karma szöveggel jövök, de hiszek benne) Szóval lett volna egy találkám egy pajkos viking úrral aki dög. Az a rosszfiús tekintet, pajkos mosoly, magas és na. Részletezzem még? Pont az esetem.  Biztos nem mondom le, de" fúj hülye vagy el akarod ijjeszteni ? Ki sem bírod nyitni kicsiny kínai szemeid a láztól és a fájdalomtól " jutott eszembe öt percenként még próbálkoztam felöltözni.

Nem jó jel. Nagynehezen összekapartam magam, sapka sál kesztyű fel. Köröm lakkozására nem volt idő, téli bakancsom sem találtam így sport cipőben indultam útnak a minusz fokokban betegen. Sebaj, lesz idő a vonaton. Vonat nem megy, dél van, indulni kéne, 1-kor vár a Mars téren.Oké. vonat késés. Kecskemét gázolás. Buszra fel, számlát kérni, leülni.Nem izgulni. Hallgatni zenét. Nabazdmeg füles otthon maradt, zene nincs. Most komolyan olvassak Feldmárt ? Kizárt. Elkezdtem körmöt lakkozni. Persze. Mrs Bean vonaton még ki lehetne. De buszon?!?!? Zötykölődni . Jaaaajj. Már az első köröm lekenése után röhögtem magamon, és egy idős bácsi mellett ülve elgondolkoztam hogy tényleg?! :D Hülye vagyok én?:D Sebaj, gondoltam, ha már az elsőre felkentem, hát nagy dolog. Max majd kesztyűben leszek kb öt percig még meg nem lát és azt nem mondja jéééé te így nézel ki? Na jó nekem megy a buszom szia heló! Köszi hogy hívtál de nem!

Lassan megérkeztem a találkozó helyszínére. Megbeszéltük. Ez nem randi. Ő is utálja a randi szót, én is.Legyen találka.Kedves lányok, nők asszonyok. Miért várjátok el, hogy mindent az ellenkező nem fizessen? Szerintem ez undorító. Ő is ugyanannyit tesz a pénzért mint te vagy én. Miért fizessek mindent én vagy ő, Legyen feles. Bár ne úgy hogy oké, vettem neked egy narancsot, szóóóval izéé. az 199 forint volt, add ide a felét. Azért legyen szivetek. De próbáljatok meg elvárás helyett élni.  Szóval megérkeztem .Megbeszéltük, aki hamarabb ér oda, az meghívja a másikat kávézni. 

Egész úton ideges voltam. Vakrandi. Ezeréve...Én már öreg vagyok ehhez..Széles mosoly fel, viking leszáll a buszról. Bájos mosoly, megölel.

Jeessz. Furcsa érzés. Elszállt  a megfelelési kényszer. Nem érzem hogy ideges lennék, csak magam vagyok. 7 óra forralt borozás és hidegben való mászkálás ellenére...Rohadt jól éreztem magam Miszter. Ennyit kacagni . Áh de rég volt. Mintha gyerekkorom óta ismerném.Borzalmasan ijjesztő. Karmikus?:)

Azért este azért sem tudtam aludni. Egész este vikingeskedett az agyamban. Betegség ide oda, nagyon sokáig forgolódtam, és reggel mosollyal ébredve a jó jó jó jó de jó nekem jutott eszembe Ocho Macho-tól. Ne kérdezzétek miért. 

Ha más jelentése nem is volt, csak annyi hogy kacaghattam hatalmasakat amit már rég óta nem sikerült  megérte!  Köszönöm Miszter!Elfelejtettem hogy lázas vagyok,hogy mennyi hülyeség szalad át az agyamban nap mint nap, csak önfeledt kacagás és jelenben élés.

Köszönöm

Béke!

Eyyhooo lávidáviz.

Egyre közelebb kerülünk az óév végéhez. Igen tudom a karácsonyhoz is, bár nem szeretem a karácsonyt, és akár kereszténység ide vagy oda, szerintem hülyeség.Maradjunk inkább az óév végéhez való ünnepléshez. Ezt lehet azért mondom mert az elmúlt 5 évben a karácsony mindig az ex-el telt, és lakótársakkal . Vártuk az egészet. Készülődés, sütögetés, mézeskalácsozás egyebek. Apró kézzel készített mütyörkék, és a jó sok zabálás együtt. Nekem ez jelentette a karácsonyt. Most itthon lennék, család is itthon lenne éppenhogy, de karácsony nem lesz. Elvált szülők gyerekei ti hogy birjátok ezt? Három felé szakadjak, mert Anyu is jó lenne, Apu is, de ott a mama, meg a másik ,meg kereszt szülők.Ha az egyikhez nem mész megsértődik a másik éssatöbbi.

Ha lenne szuper erőm én ezt kérném. Hogy mindenkinek csinálhassak egy memória törlést, ami a múltban volt. Mindenki együtt lenne.Békében és szeretetben. De nem csak karácsonykor. Együtt élnénk mint egy család, holott tényleg azok lennénk.

Créjzi innit? ( ha belegondolsz, és hiszel az előző életekben, lehet ez így volt nem? Ha valahol jól érzem magam vagy valakivel akkor ő családtag volt nekem. Vagy ő is olyan felszabadultan gondolkozó ember volt akikkel egy közösségben élhettem . ) Hm. Interesting.

Minden nappal közelebb kerülök ahhoz , hogy beismerjem, elvált szülők gyerekének lenni nehéz. Főleg ha lány vagy és a család férfi tagjával éled kamasz éveidet, és nem az azonos neművel.

Nem titok. 12,5 voltam mikor szülők elváltak. Ennek már 11 éve! WOOOW!(hogyrepülazidőbasszameg) Lassan huszonnégy azt se család, se gyerek de még férj se! JELÖLT SE! Olyan üvegtigris fílingű. Este eldugtam reggel megtaláltam és kisétált.Bumm. Nincs mit tenni.Terézanya apró szikrája bennem ragadt és én mindenkin segítek ! Úgy van. Émen! Ki mondta hogy egyedül nem lehet boldognak lenni?

Szóval sokan kérdezgetik ismerősök családtagok miért vagyok letargikus állapotban és összezavarodott decemberben. A válasz egyszerű. Nekem ez törés volt realizálni ennyi idősen hogy nincs már család. Nem nem az a család amire most gondolsz. Hanem a Feldmár féle család. Tudjátok..Mindig ezt mondom. És az idézetem is erről szól. Ahol elvárások nélkül tudsz létezni.Amikor az lehetsz aki vagy. Amikor nincs lenézés ha más vagy. Ha utazol, ha jógát tanulsz, ha metált hallgatsz, ha érdeklődsz kultúrák iránt. Ezt csak az igazi otthon tudja adni amelyben megtalálod a szeretetet is.

Pont a mai nap olvastam arról egy cikket, hogy az utazás lelki terápiás jellegű. Sokan azt hiszik világ utazókra, hogy menekülnek valami elől. Fenéket menekülünk. (megkaptam én is nem egyszer, de én még világot se láttam) Ez nem menekülés. Az ájuvérdikus rendszer szerint ( is ) van az hogy nyitsz az új kultúrák és tájak felé, ezért utazol, illetve azért hogy senki ne ismerjen. Mert annál felszabadítóbb nincs. Gondolj bele. Elmész a kis megszokott életedet éled. Elmész bevásárolni. Feltételezem ugyanabba a boltba jársz. Ismernek. Látják mit veszel, és egyből ítélnek .( alkohol, cigi,bármi)  Mert mi az baszki ha nincs pénzed minek veszel alkoholt? Mert miért ne? Ennyi a válaszom. Én tudom mit akarok, szóval, itt csak az előítélet van. Korrupt rendszer, meg pénztelenség, meg hatvanezres minimálbér. Igen. Ha kint elmész egy boltba az utad során,  a kutya sem érdeklődik affelől te mit hogyan csinálsz az életedben. Rád mosolyognak, karattyolsz valamit az idegen nyelven amit beszélnek, félreértitek egymást, röhögtök együtt és  a végén még lehet hogy teló számot is cseréltek ha esetleg unatkoznál este menjünk el buliba együtt na mit szólsz na? alapon. Helyes. Merj élni.Merj elmenni, és merj az lenni aki akarsz. Ha alkoholt akarsz inni?Igyál, ne skatulyázz be alkoholistának csak igyál mert lehet neked az fájdalom csillapító, hisz nem jártam a te utad.Mindenkinek a sajátját kell megtalálnia, ha sziklaszilárd, ha göröngyös vagy ha sima is.

Másik állítások pedig azt igazolják, hogy aki utazik az egy picit más tudattal rendelkezik. Ugyanis nem fél az egyedülléttől. Most sokan cáfolni fogjátok ezt. Igen, én is utaztam egyedül és voltak jó és rossz pillanatok.De több jó mint rossz. Most valakivel mennék, mert egyedül nem akarok.De miért is nem? Mert valami nincs összhangban, és elveszettnek érzem magam, vagy érezném. 

Viszont ha egyedül vagy, az annyit jelent, megbékéltél önmagaddal, elfogadod magad és nem félsz a kihívásoktól. Sok kényszer helyzet adódik amikor kénytelen vagy egyedül dönteni, és gyorsan. Van hogy életmentő helyzetek. Miután megtörténik rájössz hogy rohadtul büszke lehetsz magadra, igenis megcsináltad. Olyankor kezded el értékelni a kis dolgokat. Nem a luxusra gondolok , hanem egy ölelésre, egy mosolyra, vagy a madarak csiripelésére. Na és persze a meleg vízért és alvó helyért is még hálásabb leszel.

Merjünk élni. Utazzunk. Fedezzünk fel és legyünk boldogok.

Ennyitmára. Omsantisanti.

Béke

11 nap eltelt Decemberből...Furcsa... Főleg így munka nélkül. Csak úgy repülnek a napok. Néha már azt sem tudom melyik nap mit csináltam.

Mióta haza költöztem alig vártam a karácsonyt. Pedig nem vagyok vallásos és nem szeretem a karácsony előtti hajtást, és minden nemű adakozz karácsony előtt akciót elítélek. 

Tavaly előtt nagyon készültem még Londonban a karácsonyra. Égők, műhó, lakás feldíszítve. Valószínűleg azért mert hiányzott az a karácsony..amit gyerekkorunkban éltünk meg, és hirtelen felnőttünk a család ketté szakadt és a karácsonyok már nem arról szóltak hogy milyen távirányítós autót kapjunk ajándékba, vagy garfieldos pólót , hanem hogy kinél töltsük a karácsonyt, hogy osszuk be ,hogy senki ne sértődjön meg, de mégis együt legyünk.

Nem értem a mai társadalmat ismételten. Miért gondolják úgy emberek hogy 3 nap elég arra hogy szeressük egymást?Egy élet nem elég arra. Bár, az én értelmező kéziszótáram máshogy van beállítva. A szeretet nálam mást jelent. A szeretet nálam nem megszégyenítést jelent, hanem elfogadást. Minden téren.

Nagyon sokan félreértelmezzük ezt. Sokszor azt hisszük, hogy karácsony előtt ha adakozunk az jó dolog. Persze hogy jó.De miért  csak karácsony előtt tesszük?Egy otthontalannak az a 3 nap is ugyanolyan mint a többi. A családja nélkül él, az utcán és csak megvetést kap. Mert lehet hogy hibájából de lehet hogy önhibájából kényszerül utcára. Ahogy lehet hogy Te kerülsz holnap. Sosem tudhatod, és ha tudsz segíts! Ne várj el semmit, csak segíts! Akár egy mosolyjal, egy öleléssel bármivel segíts mindenkin!

Nagy újdonságot nem hozok nyilvánosságra, mikor kijelentem, hogy soha nem tudtam a pénzzel bánni. Vagy ahogy Phoebe mondaná a Jóbarátokból " A pénz érmék nem szeretnek engem, valamiért megharagudtak rám"

Ha van irdalmatlan gyorsan elköltöm, és akkor jó. A hónap vége felé pedig nem érdekel mi lesz. Az elmúlt 5 évben is így éltem, hol baráttal hol egyedül, de mindig ez volt. És tudjátok mit ?Nem bánom! Nem bánom, mert a pillanatnak éltem. Az utazásom során sem volt sosem , és most ahogy visszamentem Angliába se, akkor sem. Nem érdekel a pénz. Az csak egy eszköz. Mindig lépnek be olyan emberek az életedbe akikre számíthatsz, és akik otthont adnak. Mert az otthon számomra nem egy kézzel fogható hely. Otthonnak nem neveztem azt ahol Angliában laktam, mert nem éreztem magam otthon. Otthon az, ahol átjár a szeretet, ahova belépsz és érzed a pozitív vibrálást, ahol elképzeled mennyi élet van, mikor te nem vagy ott. Ez az otthon. Ahol elvárások nincsenek, ahol csak te vagy, igazából aki.

Mielőtt haza költöztem volna, nagyon sok dolgomat elajándékoztam, vagy pedig bedobozoltam és a barátom tetőterén porosodik. Szeptember környékén történt, amikor jöttem ki a bevásárló központból, a havi élelmiszer körutamról, hogy láttam egy bácsit. Idős bácsi, fel alá sétált az utcákon, már nem egyszer láttam a városban.  Esőben és hidegben is. Volt egy fekete esernyője.

Fekete ruhában volt. Mindig. És egy hatalmas nagy hátizsákja. A hátizsák úgy nézett ki, mint egy teknős háta. Ha nem esett mindig a botján támaszkodott, és akkor nagyon hasonlított egy idős és bölcs teknős béka úrra.  Tudom viccesen hangzik, de számomra ez maradt meg belőle.

Tehát ahogy kijöttem a boltból láttam a bácsit. Éppen esett ( milyen meglepő, ha Angliában esik igaz ?:) )

A bácsi ült az esernyője alatt egy padon a parkoló mellett. Elmentem mellette , hat csomaggal a biciklimen. Megálltam.Rosszul éreztem magam. Letettem a biciklit, odamentem hozzá és megkérdeztem hogy van.

Nagyon aranyosan elkezdett velem beszélgetni az időjárásról.

Tudni kell, az angoloknál az időjárásról való beszélgetés alap téma mindenhol. Olyan mint a hávárjú.

Megkértem hogy vigyázna e a biciklimre egy percig.

Nagyon meglepődött és szinte megtisztelve érezte magát, hogy valaki nem nézi le, azért mert ő hajléktalan. Háromszor megkérdezte, hogy úr jú súr. Mondtam persze. 

Vissza szaladtam a boltba,  vettem egy hatalmas nagy szendvicset és pár gyümölcsöt. Plusz egy forró teát kértem a kávézóból.  Volt egy atm, levettem egy tíz fontost és kerestem a bácsit. Hónap eleje volt, nekem 30 fontom maradt, de adtam neki 10 et. Nem érdekel. Majd lesz valahogy.A legjobb dolog adni, főleg ha nincs. A bácsi nem ott volt ahol hagytam őket. 

Megijjedtem...

Na tessék Mrs Bean.. Futott át az agyamon, kell neked segíteni.

Kb száz fontnyi élelem volt a szatyrokban, plusz a nyomi biciklim, ami kb már semmit nem ér annyira rozoga. 

Állok és nézek körül . Elszomorodtam.

Hirtelen egy vékony halk hangot hallok, amint kiabál hééjj jáng lédi jáng lédi

Odafordultam.

A bácsi volt. Elnézést kért, de mivel esett az eső, bejött az eresz alá hogy nehogy elázzanak a cuccaim a zacskókban.

Annyira mélyen elszégyelltem magam, hogy hirtelen könnyek szöktek a szemembe ( igen igen , most is elérzékenyültem)  

Odaadtam neki a szendvicset, a teát és a tíz fontost belerejtettem két papír közé, így nem látta. Elsírta magát és nagyon nagyon megköszönte. 

Ugyan ennek a bácsinak odaadtam a biciklimet is rá három hétre. Nem várok el hálát, és semmit érte. Egyszerűen csak adj. A lényeg hogy ez az eset után elgondolkoztam azon, hogy milyen lehetett az ő élete. Annyit elárult még az első találkozáskor, hogy elvesztette élete szerelmét és azóta nem találja a helyét. Bárkivel előfordulhat ez. Lehet holnap velem történik meg, vagy veled. Segíts mindenkin. Mindegy milyen nap van, ünnep , hétvége vagy bármi! SEGÍTS feltétel nélkül!És szeress!

Ma reggel ahogy felébredtem és beleharaptam a tegnap sütött mézeskalácsba elszomorodtam mert eszembe jutott. Vajon a bácsival mi lehet. Aki Maidenheadben él , és olvassa a blogomat, gondoljon rá a közeljövőben. Bármikor. Mindig fel alá sétál a városban. Nagyon szereti a forró teát és bármilyen segítség jól jönne neki!

Ne felejtsetek el szeretni és adni bármikor! 

béke!

 Ismerős mindannyiuknak ez a szöveg ugye? Amikor halljuk ezeket a sztorikat hogy " Igen én tíz évig utaztam és hátizsákkal körbejártam Európát, nagyon sok új kultúrával és gasztronómiával találkoztam..." Bla bla bla. Vagy éppen lehet csajozós duma is kedves urak ( és hölgyek , bár nálatok éppen pasizós duma) amikor elsütünk egy egy ilyen kijelentést nagyobb társaságban hogy a figyelem középpontjába kerüljünk és hogy gazdagodjunk egy két telefonszámmal vagy álmatlan éjszakával :P

Aki szereti az amerikai vígjátékokat és a 90- es 00 -es évek legmenőbb sorozatából ötletet merítve, tényleg bátran és könnyen találhatunk kedvező ajánlatokat ( nem próbáltam! :) Ha nem vagyunk annyira szerencsések mint pl Rachel a Jó barátokból akkor akár teherbe is eshetünk eme mondat kimondásával. Ugyanis ha jól emlékeztek amikor Rachel elsüti ezt a szöveget Ross-nak, akkor egyfajta jelet ad felé, hogy igenis ő szabad és könnyen kapható préda lesz , azon az éjjelen teherbe esik! Szóval hölgyeim! Mostantól ez az új pasizós duma! Beválik!

Mostani új felfedezettem egy görök származású 30-as éveiben járó igen jól szituált fiatalember bőséges szakállal megáldva, mint tudjátok, a legtöbb nőnek imponáló hosszú dús szőrzet. Hjajjj...

A srác durván 5 év alatt utazta körbe a világot egy hátizsákkal és majdhogynem semennyi pénzzel! Ilyenkor ötlik a fejünkbe ez a dolog , hogyan? miből? miért?

Legtöbben azt gondoljátok hogy rengeteg pénz kell hozzá, meg megannyi szerencse, és milyen dolog már idegen emberek házában aludni vagy akárcsak stoppolni az utakon. Mert biztos megerőszakolnak, elrabolnak, megkéselnek minden fajta rossz dolgot csinálnak veled amit a kék fényben látsz napi vagy éppen heti rendszerességgel. Egy a baj velünk magyarokkal. Rohadt szép az országunk, büszkék lehetünk hogy magyarok vagyunk, a nyelvünk páratlan és egyedi, a történelmünk világhírű, csak egy a baj. Mocskos módon pesszimisták vagyunk.Ezért szeretem és vonzódom is a keleti kultúrához egy picit, mert ott látom az emberek nyitottságát, segítőkészségét és minden apró mozdulatukkal arra törekednek hogy egy idegent segítsenek. Most nem a dzsihádista mozgalmakról és az ISS katonáiról beszélek, hanem alapból. Éltem külföldön. Tudom milyen , amikor a saját országodból lévő ember inkább hagyna meghalni a földön, de egy lengyel vagy éppen punjabi ember odaszalad hozzád és megkérdezi hogy "júolrájt"?

Szerintem ez ellen nincs mit tenni.Ez genetika, ez belénk van nevelve gyerek korunktól fogva, hogy " ne állj szóba idegennel".

Nagyon sok mindenen keresztül mentem én is bárhol ahol éltem, de annyit mindenhol tanultam, hogy mindenkiben bízz meg, légy nyitott, s meglátod a Világ is kinyílik előtted. Ez így is van. Tehát ha ennek a fiatalembernek a közösségi oldalát ( facebook?! :) ) megnézzük vagy éppen a youtube-os csatornáját hihetetlen módon megváltozik a véleményünk emberekről, kultúrákról vallásokról. Boris saját országából indult, Bulgárián át Törökországba, majd onnan stoppal Iránba és Pakisztánba. Nemrég ért haza, így ha jól tudom az útját kb 2010 környékén kezdte. Akkor sem volt fényes a helyzet ott, de a helyzet csak egyre romlott. Minden országból egy másfél perces videót töltött fel, a helyiekről, a kultúráról stb.  Nagyon inspiráló.Ilyenkor jönnek ezek a dolgok hogy " dehát én nő vagyok, nekem veszélyes egyedül utazni"

Persze, bár én úgy gondolom hogy veszély kell az életünkbe. Nővérem erre azt mondaná, minek kísérted a sorsot. Erre a válaszom mindig a következő. Azért hogy éljek! Voltam önkéntes Európában 5 hónapig. Életem legszebb öt hónapja volt. Szólóban utaztam, de nagyon sokszor elkapott a magányosság, és a honvágy. Ezért is fejeztem be , mert nem gondoltam hogy végig tudnám csinálni. Mostmár belátom hogy igen, még maradhattam volna, és nem kellett volna feladni. Bár ez nem tántorít el attól hogy újra nekivágjak, most így munka nélkül meg főleg! :)

Tehát miből gondoljuk hogy korlátolva vagyunk a pénzre?Hogy utazáshoz kelleni fog pénz?Miért ne lehetne stoppolni?Új embereket megismerni?És hagyni hogy ahogy jöttek az emberek az életünkbe olyan gyorsasággal ki is repüljenek? 

Némely emberek szerint az átutazók, vagy épp világjárok menekülnek valami elől. Ez szerintem tévedés. Inkább csak keresnek valamit. Maguk sem tudják mit, de ne ítélkezzünk. Egyesek a szabadságukat keresik, vagy éppen élik, mások az érzelmeik elől menekülnek...Mindenesetre igaz , hogy a világjárós hátizsákkal utazós embereket nehéz követni. De talán épp ez a szépsége, hogy szabadon élnek, dogmák nélkül. Ennél csodálatosabb nincs. És ne feledd! Te is bármikor megteheted! Légy elég bátor, vállalj önkéntes munkát és éldd az életed! :) 

Nagyon ismerkedem még ezzel a blog témával. Gondoltam valami frappáns dolgot kellene kiraknom a jobb oldalra. Valami frankó idézetet. Sok spirituális, egó felismerő könyvet olvastam már, Tolle-től kezdve a Taoig,  Dr Wayne Dyer éssatöbbi. Nagyon jók! De ma reggel arra jöttem rá, hogy nem kell keresni ezeket a dolgokat. Csak lenni . Ha nem akarok dolgozni?Nem dolgozok. Ha szabad akarok lenni? Szabad leszek. Egy nagyon kedves új ismerősöm beszélt nekem Feldmár Andrásról, a Menedékről és a Soteriáról. Utána olvastam.Tetszik. Feldmár egyszerűen zseniális. Hiába olvasok hülye könyveket, amik hú de spirituálisak. Egyik sem mondja légy az , aki. Vagyis lehet mondja, csak én nem értettem meg az üzenetét. Feldmár első videója számomra a  ' Van e élet a halál előtt című volt' Ami felhozta számomra a régi gyermekkort, a sok szenvedést, és édesanyám nemtörődömségét, amely elhozta számomra azt hogy zárkózott lettem, valamint hogy kapcsolatból kapcsolatba meneküljek, és úgy érezzem hogy mindig kell valaki mellém, mert egyedül lenni szar. hazugság. Kurvasokat utaztam , éltem külföldön és mindig mindenhol egyedül éreztem magam. Úgy éreztem nekem meg kell mutatni valamit, meg kell felelni. KINEK?Magamnak felelek meg, ha úgy tetszik zabálok, ha úgy tetszik nem eszem húst, ha úgy tetszik elmegyek futni, vagy egyszerűen csak vagyok. Mindig is tetszettek azok az emberek, és fiatalok akik pénz nélkül nekivágnak a világnak.Miért? Mert a pénz csak eszköz, lehet nélküle élni, és mocskos jó az élet, csak nem látjuk, mert a pénz elveszi az eszünket. Tavaly önkéntes voltam Európában, megéltem sok mindent. Először életemben stoppoltam, idegenek kanapéján aludtam, és azt kell hogy mondjam rohadt jó érzés. Ne korlátozd magad dogmákra, ezt és ezt kell csinálni. Ha úgy érzed jó, menj , csináld. Ha úgy érzed drogoznod kell? Csináld! Inni akarsz? Igyál! De ne szűkítsd , és korlátozd magad! 

Annál rosszabb nincs. Feldmár idézetét kibillentem ma a falamra, miszerint 'Akkor vagy otthon, amikor nincsenek elvárások, amikor az lehetsz, aki vagy. És a másik örömet lel benned, nem akar megváltoztatni, és nem kritizál, hanem örül neked úgy, ahogy vagy.'

Pontosan ezért kell mennem innen, úgy érzem én nem vagyok itthon, olyan helyre megyek ahol az vagyok és lehetek aki.  Nagyon szeretem a szüleimet és a testvéreimet, de nem vagyok az aki akarok lenni. Aki valójában vagyok. Világot akarok látni, új kultúrákat megismerni, barangolni, fotózni és csak lenni. Nem lekorlátozni magam, és azt csinálni amit nem akarok. Másoknak megfelelni. Nem!

Nem fogok untatni senkit , a hogyan jött és miként ötlet hogy éppen ma kezdjek el hajnalban blogot írni, de valószínű betett a sok Petőfi rádión elhangzott reklám , a " Takarodok blogot írni" Hát mi az már hogy takarodok blogot írni elhangozhat a rádióban?Igen értem én hogy szólásszabadság, meg bürökrácia, meg miért ne tehetnék azt , amit szeretnék, de na.. 'Szkúz mí?' A takarodok szó nem szép. Egyenesen förtelmes! Na mindegy, lassan túl kéne jutnom ezen!

Mennyire abszurd nem hogy valaki Halottak napján vagy épp Mindenszentek (wattöfákk) ünnepén kezd el blogot írni.Igazából azt sem tudom mi az hogy Mindenszentek, vagy hogy melyik van előbb a Halottak napja, vagy ez. Mindenesetre tegnap kibicóztam a temetőbe, megtenni a tisztelet köröket. Igazából csak egyet mamiékhoz.Minden évben megfogadom hogy én jövőre nem megyek. Már hetekkel ezeleőtt láttam a boltokban a mécseseket, és a giccsesebbnél giccsesebb koszorúkat. Hányingerem lett. Két okból. Az egyik hogy az a szerencsétlen halott úgy sem fogja neked mondani hogy " Bazzeg Vikikém, köszi a múltkori koszorút , Apádnak meg nekem nagyon tetszett, főleg az a narancshéj benne, olyan jó illatú lett a sír utána" Minek?Mi értelme az egésznek? Igazából ez hagyomány, giccseskedés, és mutogatás hogy Te mennyivel többet költöttél mint a másik. Lehet hogy Te megteheted de a másik nem.

Ahogy lezártam a biciklit, és kavilláztam be a sok ember között mocskos szarul éreztem magam. Éreztem ahogy a szívem majdnem kiugrik. Úgy éreztem mintha a saját temetésemre bandukolnék. Értem hogy az elhunytakra emlékszünk, tedd azt magadban, vagy menj ki , vigyél egy mécsest, vagy otthon gyújtsd meg. De milyen rémisztő abba belegondolni hogy ha egyszer átlépek a túloldalra, csak évente egyszer jönnek meglátogatni. Ott vannak három percig, rámdobnak egy mécsest és tovább állnak.Az év többi napján és akkor is, idegenek vesznek körül, olyan mintha egy vendégházban aludnék, csomó idegennel. Vajon a halottak beszélgetnek egymással? 

Mami és Papi sajnálom hogy nem emlékszem rátok, habár a képekről visszaköszönnek bájos mosolyaitok, de semmire nem emlékszem belőletek. Pedig biztos hogy kurvajófejek voltatok , a képekből kiindulva. Már értem hogy honnan vagyok ilyen kreatív, és más mint a többi ebben a családban. Mami szerintem az a fajta ember volt, aki soha nem hallgatott senkire, mindig ment a saját hülye feje után, és vakmerő volt. Ha annak idején nem lett volna határzár, meg ruszkik, meg német , meg Hruscsov tuti hogy a Mami már rég valahol Bolíviában mérné a kokót, valami drogbarlangban, agyonvarrva,cigivel a szájában és a megvilágosodásról beszélne, meg Buddháról. De szeretnék Bolíviába elmenni jajjj !

Papi nagyon csibész tekintete tisztára Ady Endréére hasonlít. Tuti hogy verseket írt, nagyművész volt. Festett. Innen jött a fotózásom is. Kettőnk között az volt a különbség, hogy a Papi tudott festeni én meg nem tudok fotózni csak a fotosoppot használni. Hahh'

Tehát visszatérve arra hogy az emberek mennyire magamutogatók  ilyen téren (is). Mindenki bámul, meert nem vetted fel a legdrágább öltönyödet, vagy kismakkost kiboxolva , sapkában vagy és napszemüvegben, mert rohadt érzékeny a szemed a napra, és mert igazából a temető sorai között kezdesz rájönni arra, hogy minden múlandó, hiányzik a mami, bárcsak megismerted volna őket, és munka és pasi hiányában belefulladsz az önsajnálatodba, elmorzsolsz pár könnycseppet. Rájöttem hogy nem akarok temetőben föld alá kerülni. Engem hamvasszatok el, s szórjatok szét mindenhol a világban. Természetben, folyókban , szigetekben. Ahol gondolnátok hogy jól érezném magam. ( Nna ez felfogható egyfajta végrendeletnek is nem? :D)

Nem akarom hogy évente egyszer gyertek ki, dobjatok rám drága virágot, amit úgyis ellopnak. ( amúgymegmá'miazhogylopsz a temetőben?egy halottól? igaz ammá nem lop vissza, de na.Tisztelet emberek, tisztelet. Foglalkozása? Sírrabló. )

A hallowen jó dolog. Feltéve ha van kivel buliba menni, kurvapozitív vagy, és a barátaid nem egy másik országban  vannak.

Na önsajnálat megint! Eltolok egy cigit, megiszom az ötödik kávém már reggel hathúszkor és belevágom magam a vasárnapi önsajnálatba, és munkakeresésbe.

Dobhatnék ide idézeteket, meg rohadtjólhangzó pozitív idézeteket, de mára csak a hagyjbékén fejezetből tudnék olvasni.

Február 8

Szép Jó reggelt Izland!
A tényállás a következő. Mocsok hideg van kint, a hőmérő -26 ot mutat. Az éjjel nagyon sok hó leesett. Járhatatlan az út a pajtáig. Mari még mindig nem dugta ki az orrát. Sally már felkelt reggel egy kávéra. Ír módon öntött bele egy kis whiskyt is így reggel 7:25 kor, csak hogy jobban menjen a felkelés, és a takonykór. Ma már munkába áll, de annyira nem érzi jól magát.
Ásta utasított menjek nézzem meg és lássam el a birkákat, ha végeztem mehetek a borjúkat etetni és Sallynak segíteni, ő fej egyedül.
Baering sehol.
Nagy úr létére mindig ezt csinálja. Reggel soha nem jön ki velünk dolgozni. Mindig csak később kászálódik ki pár percre, aztán már megy is be és nyomja a gépet.

Teca nem lett jobban. Sőt. El is húzódott a sarokba. Nem akart látni se.Egyből rohantam be a lakásba, és kértem Baeringot jöjjön ki velem. 
-Reni. I'm affraid...
-No.Don't.She must get a chance... Somehow.....Help her!
-Might I could give her a medicine. 
-Yeah. Do it. Why did you wait? 
-Because...it's for cows..
-What? I don't care. If it help. Do it.
Ez a beszélgetés zajlott le. A feladatom az volt, hogy fogjam meg addig Tecát még ő bemegy a gyógyszerért. Nem volt biztos benne hogy maradt. De úgy emlékszik.
Sikerült megfognom Tecát. Nagyon izgága lett, és ahogy elkaptam éreztem ahogy a kis szíve nagyon gyorsan ver. Reménykedtem Baering ideér a gyógyszerrel.
-Got it! I found some old ones... It would help I'm sure.
Remek! Adjad be neki, gyerünk , látom rajta hogy haldoklik és szenved. Segíts már rajta. Kiabáltam.
Nem volt mit tenni csak várni. Három percenként néztem rá, jólvan e, vittem neki friss zöld szénát, amit ritkán adok reggel. Vitaminokat is vittem neki.Nem akartam elmozdulni mellőle.
Ásta már várt. Segítettem Sallynak behordani a hat vödör friss anyatejet a piciknek. Cumisüvegből isznak. Még két borjúnk született az éjjel. Itt nem kellett segítkezni, természetes úton történt a dolog. Már annyi kis borjúnk volt , hogy megteltek a karámok, és újat kellett csinálni.  Megtörtént az etetés is, az ebéd azok leftoverek voltak megint. Délután Mari kidugta a fejét a szobából. Teát kért.
Megöleltem. 
Nem tudta miért tettem.
Hiányoltalak.Válaszoltam neki.
Baering és Ásta bemennek a fővárosba valamiért.Esti  etetést után el akarok menni futni. Mari velem akar tartani.Utolsó estének tökéletes lesz. Sally rosszabbul van. Munka után egyből a szobájába megy, és lefekszik.
Mari és én teljes hacukába öltözve futásnak indulunk. A hőmérő -22t mutat.  Két nadrág, egy cicanaci, jó sok pulóver, gyapjú zokni és kabát sapka sál két kesztyű. Marin overál.
Így indulunk futni. Ő csizmában. Én túrabakancsban.
Gyönyörűen világít a hó. A lakásból úgy tűnik sötét van.De ha kint vagy, a szemed megszokja a sötétebbet, és már a hó ad világosságot. 
Az ég csillagos. Egyszerűen káprázatos. Mari mosolyog ahogy én mindig a természet szépségéről áradozok. 
Soha nem futottunk az ittlétem alatt együtt. Mostmár értem miért. Lazán bemelegítettem még a kazánházban, mégse a minuszokban kelljen. A finn lány össze-vissza ugrált mint egy kisgyerek aki tudja hogy valami ajándékot fog kapni.
Elindultunk. Mari az indián szökdeléstől kezdve a sprintelésig mindenhogy futott kivéve normálisan nem. Közben elvárta hogy beszélgessek, mert hát ő " unatkozik" 
Egyébként sem hallott volna semmit, mert a szám teljesen el volt bugyolálva a hideg miatt.
Még pisilni is előre szaladt, és kungfuzva jött vissza. Sosem láttam még ennyire felszabadultnak, pedig igazából ő mindig felszabadult. Eddig azt hittem. Lehet tévedtem. Olyan szinten jött elő gyermeki énje, hogy az idegesítés helyett inkább kedvet adott a mosolygásra. Jó fél óra után az idő hirtelen szeles lett, és már nem bírtunk futni. Elkezdett havazni. Amit nem értek. Ha minusz 22 van, hogy havazhat? Pedig de. Havazott.
Visszafelé már csak sétáltunk és néhol meg megálltunk a csillagokat bámulni az égen annyira gyönyörű volt az egész.
Vannak pillanatok az életünkben amiket újra és újra átélnénk.Van ez emberek találkozásakor, örömteli pillanatokkor, születéskor stb. Nálam ez az a pillanat és az aurora borealis látása, amire mindegy mikor és hányszor de visszatérnék, annyira szép volt. Még mindig itt van az orromban az illata a szélnek , és az a hegyi levegő... Hihetetlen ezeket a dolgokat átélni.
Mire visszaértünk Baering és Ásta is megérkeztek. Nem sokat beszéltünk mert Mari is és én is egy egy forró roiboos tea után nyugovóra tértünk. HOsszú volt ez a nap. Méltó búcsúzás egy újonnan szerzett baráttól. De nem utolsó.Ebben biztos vagyok.
Jóéjt.Béke

Februárhét avagy sielési lecke

Ma reggelre Marit is ledöntötte a takonykór.Ketten maradtunk.
Kb úgy érzem magam mint valami thriller apokalipszis filmben, amikor egyesével tünnek el az emberek , betegszenek le, de senki nem tud rajtuk segíteni. Még az orvosok sem, karanténba helyezik őket, és hagyják meghalni. Az lehetne a címe : A kór
A "kórt" már csak ketten nem kapták meg a házból. Az idő vészesen fogy. Február 14- én indulok tovább, és félek hogy betegen fogok elindulni várost nézni. Mari 9 - én megy Finnországba családot látogatni, és hozza szüleit a farmra egy hétre.
Viszont annak ellenére, hogy csak ketten dolgoztunk ma Ástával, egy csöppet sem bántam. Nagyon jól elvoltunk. 
Reggeli kávézás után a juhokhoz indított , ő pedig egyedül etetett és fejt, majd miután végeztem csatlakoztam hozzá. Drága Tecám ma már nem evett annyit.
Sántított. 
Nem értettem miért. Sajnáltam. Valószínűleg ahogy futott fel az alvó helyére beakadhatott a lába..ugyanis a piciknek ilyen kifutó is van, ha esetleg illegetnék magukat, vagy játszadozni támadna kedvük bátran megtehetik. Egy lépcső szerű akármin mászkálnak fel alá egész nap. Ez két okból jó. Mozgásba hozza őket, és erősíti az izmukat. 
Szegény Teca. Sietnem kellett, bár megígértem neki, hogy dél körül visszajövök és rendbe rakom a lábát. Talán Marit is rá tudom beszélni, hogy jöjjön ki és segítsen.
Ástaval egész jól elbeszélgettünk énekelt nekem izlandi népdalokat munka közben, és tényleg olyan anya-lánya napnak éreztem. Megmelengette a kis szívem, majd a művészetekről kezdtünk beszélgetni, és méginkább rájöttünk hogy nagyon sok a közös bennünk. Megígértem neki, mindenképp megmutatom a képeimet, mert kíváncsi vagyok az ő véleményére, neki tetszik e.
Ahogy végeztünk és beértünk a jó meleg lakásba Baering mester állt a konyhában és főzte az ebédet. Meglepődtünk.
Széles erőltetett mosolya mindent elárult. Még beteg volt, de tudta, hogy csak ketten dolgoztunk így igyekezett a kedvünkben járni. Megint fokhagymás hal volt krumplival, de ilyen kemény fizikai munka után kiérdemeltük. Farkas éhesek voltunk. Az asztalnál sajnos csak hárman voltunk. Sally még mindig beteg, Marit pedig reggel óta nem látta senki. Bekopogtam a szobájába, él e még, nem jött válasz. Biztos aludt.
Ebéd közben megemlítettem Baeringnak Teca lábát. Sajnálta, de azt mondta hogy akkor segíteni kell rajta és átjuttatni egy szép kis mezőre. Könnybe lábadt a szemem. Hát ne már. Még csak most ismertem meg. Nem veheted el tőlem.
Gondoltam magamban.
Megkérdeztem adna e még két napot nekem, és ígérem Teca lábának semmi baja nem lesz. Valamit kitalálok.
Ebéd után rögtön szaladtam ki, és próbáltam a netről szedni pár ötletet, mivel is lehetne kis Teca lábát meggyógyítani.
A jó öreg kamilla teás módszert is olvastam.  Vagyis inkább borogatást. Beszaladtam a lakásba, főztem szálas teából jó egy liter teát, majd kivittem. Azt kevertem össze hóval, külön szeparáltam a többiektől, és csak neki adtam a teából, majd a maradékot egy régi fehér pólóra öntöttem, vagy inkább mártogattam és borogatást csináltam a jobb hátsó lábára, és madzaggal rögzítettem. Hülye ötlet volt elsőre, de gondoltam hátha segít.
Mivel este még úgyis jövök etetni, meglátom egyáltalán rajta marad e a lábán a kötés.
Még volt 3 órám körülbelül a munka kezdetéig, így arra gondoltam elintézem ezt az indulásos dolgot.
Mari ötlete bevált. Volt egy srác a neve Andrei. Román nemzetiségű , aki haverjával Adriánnal tölt pár napot Izlandon. Kocsit bérelnek. Nem tudják miket kéne látni, igazából ők Dániában élnek már pár éve, és csak szeretnének kikapcsolódni, és egy helyre a kék lagúnába eljutni. Húhú apukám nó problem válaszoltam, nekem kész ötleteim vannak, a lényeg hogy szeressél a kocsiban ülni még én fotózok mindenhol állvánnyal, mert ha velem jössz erre számíthatsz :D 
Megörültem az üzenetének, így egyből egy kész tervvel álltam elő, hogy hova és mikor menjünk melyik napokon. 18 án indult a repülőm Oslóba, így volt négy napom. Mari mondott pár oldalt, ahol ingyen vagy nagyon olcsón tudnék megszállni, illetve backpacker hoteleket, ahol többen alszotok egy szobában ilyen kolesz fíling, de kurva olcsó és ha budget traveller vagy pont megteszi.
Lefoglaltam egy közepes kategóriájú szobát egy afrikai csaj házában három éjszakára.
A szoba pici, nincs annyira közel a központhoz így az ára is elfogadható. Pompás!
Visszajelzett szívesen lát, így ez is megoldódott. Kezdtem izgulni. Nem a jelenben lenni, hanem egy jövő képet vetíteni ki, milyen lesz. Ez nem a legjobb.A jelenben kell lennem. 

Este meló után Baering és Ásta meginvitáltak nézzünk közösen tévét, Ásta kötögetett, Baering pedig nyomta  a süket dumáját folyamatosan a viking énjétől kezdve a JohnbonJovi hajon keresztül mindenig. Ásta csak röhögött, és látszott a szemén hogy még mindig csodálattal néz fel arra a nagy pocakú őszesedő viking úrra. Tetszett ...
Az öregedő viking úr meginvitált, menjek ki sörözni vele a gép elé, és hallgassunk zenét. Ám jó legyen. Kiss-el indítottunk. Kiderült neki a Black Label habár tetszik túl durva. Ő inkább a 80as évek "haj" metáljáért van oda. Sabbath, Kiss, Guns éssatöbbi. Hirtelen úgy éreztem magam mintha én is abban az időben élnék, ahogy mesélte a koncerteket, ahogy Sabbath koncerten milyen csajokat szedett fel Akureyri-ben ( észak- Izland) meg hogy Ő régen gitározott és nagyon menőnek számított anno. Jó volt hallani  ezeket a történeteket. Egyrészt azért, mert ha valaki valaha feltalálja az időgépet akkor mindenképpen megkérem hogy akár a fél karomért is, de vigyen vissza a 80as évekbe egy két igazi ütős koncertre. Illetve 69be Woodstockba. Látni akarnám Jimmi bácsit ahogy tépi a húrokat, színes fejkendőben lsd-től mámorosan énekelem a  woodoo child-ot. Hjajjj.
Megmutogattam a Gotthard zenéjét is. Tetszett neki. A gotthard egy német motoros banda még a 80as évekből akik ugyan Németországban elég híresek, sajnos világsikert nem arattak. Teltházas koncertek. Lee az énekes sajnos meghalt motorbalesetben tragikusan kb tíz évvel ezelőtt, de találtak egy hasonló hangú énekest, akikkel ugyanúgy megy a móka tovább. Egy a gond. Lee-t senki nem tudja utánozni. Bőrnadrág, fehér ing, hosszú haj. Frufru , ezüst gyűrűk és elképesztő hang. Ez volt Lee.
Ahogy nézegettük a klippeket, és karaokiztunk este 11 kor az előszobában kicsit felszabadultan éreztem magam. Durva. Ez az öreg bácsi mekkora hatással van rám. Elkezdtünk komolyabb témákról is társalogni mint pl a kert és a farmerkodás.  Elmeséltem mindent, hogy mi van itthon.
Megfogta  a kezem, leültetett az asztalhoz és elkezdett nekem félig ittasan oktatást adni. Ahogy ő kapta a  farmot az Édesapjától és hogy mennyire nem akarta csinálni, de hatalmas felelősség egy ilyen, jól gondoljam meg. Egy egész évtized kellett, mire mindent fel tudtak újítani és építeni úgy ahogy akarták. Sokszor abba hagyták az építkezést pénztelenség vagy épp baba születése miatt. Nagyon nehéz volt, de megérte....Még mindig fogta a kezem.
A két sörnek köszönhetően igen csak ittasan arra gondoltam hogy most fogom meg, belököm a spejzbe és a magamévá teszem. 
Az elmélkedésemben egy dolog zavart meg.
Kijött Ásta, hogy  halkabban diskuráljunk már, a lányok betegek és már lassan éjfél.
Én ezzel a lendülettel igazat adtam neki, beosontam a szobába hallgattam még pár Guns számot. Vártam hogy Leon visszaírjon...de nem írt.

Góðan Daginn ! :)

Ezt tegnapi új szavam amit tanultam. Jó reggelt! :)

Ez az egy amit még le is tudok írni . Például tudom a rongyot is, de azt leírni nem. Az a tüsszke, ( nyilván nem így kell írni)

Takk a köszi, ekki vagy nei ilyen fura betűkkel a nem, a haei a helló, és az igen pedig  já. 

Na ennyiben ki is merült az izlandi tudásom kb.

Ma csajos nap van. Baering élő hulla. Egyáltalán azt sem tudjuk él e.

Lehet Ásta elásta. Haha. Viccezek. Erről csak az jut eszembe amikor pár napja nővérem Angliából otthon volt, és egy közös videóhívást kezdeményeztek a skypeon. Majd megkérdezték nem félek e,mire közöltem, itt 17 en voltak már előttem önkéntesek , én vagyok a 18. Erre nővérem ennyit kérdezett.

"Jó, de az a 17 lehet a pincébe van elásva nem?"-kétségbeesett hangon

"Nem." -válaszoltam nevetve.

"Miért , honnan tudod?"

"Mert nincs pince! " 

:)

Észre vettem pár furcsa dolgot ami mindig somolygást okoz nálam. Ástanál és Marinál ugyanaz. Ásta cheerios zabpelyhet eszik mindig friss tejjel reggelire, félkómásan, utána lehörpint egy feketét, és minden egyes reggel megeszik egy répát. Így. Kávé után. 

Mari nem kávézik. Nem szereti a kávé ízét. Reggeli meló előtt mindig süteményt tömköd ötöt hatot, és három azaz HÁROM bögre roiboos teát iszik meg, majd munka után megeszik két tányér zabkását tejjel és fagyos gyümölccsel ami általában áfonya.

Minden évben egy hónapot, vagy másfelet úton van. Ilyenkor elviszi a túra zsákját ( ameddig nem kapott kocsit egyszer karácsonyra Baeringéktól)

Tehát mindig elmegy egy hátizsákkal, amiben van egy hálózsák, egy sátor és pár ruha. Általában nyáron megy el amikor egy pulcsi elég . Magas hegyekbe, és más valleykba megy el a hegyek tetejére áfonyát szedni, mert itt szabadon terem, amíg az állatok le nem legelik. Ilyenkor nehéz, mert nagyon sok juh kint van szeptember végéig, és mikor ő elindul nagyon kevés helyen van érintetlen áfonyabokor.

Általában hetente hazajár kb 10 kg áfonyával, amit mosás után a fagyasztóba tesz ( van neki egy külön fagyasztója) Rebarbarának és áfonyának. 

Soha nem költ utazásra, mindig stoppal és gyalog megy. Áfonyával fizet a sofőröknek. Fele áfonyából pedig egy italt készít ami annyi, hogy egy gyümölcs centrifuga szerűségen átpréseli az áfonyát, és felönti vízzel

Ezt ő " mountain power" nek hívja, amit minden nap iszik minimum három pohárral.

Az íze nem rossz, bár nekem túl erős és picit keserű.

Egyszer nagyon sokáig nem jött haza. Ásta aggódni kezdett, Baering viszont nem féltette.  Mindig egy monológot hajkurászott ha Mariról volt szó.

" Mari can drive a tractor. Catch the sheep. Save cows even when we gives up on it.Hitchhike everywhere. Mari is a hero."

Elment nagyon messzire, körülbelül kelet felé, és nagyon sokat kellett gyalogolnia, mert igazából amikor rákérdeztem maga sem tudta miért keletre ment, ahol a vulkánok és kráterek miatt főleg nyáron veszélyes járni, semmi nem terem , és kevés az autós.

Telefonja van, bár sosincs nála. Nem, rosszul hiszed. Nem használ internetet, nagyon ritkán facebookozik (van neki! :D) és ő inkább az a fajta jelenben élős típus. Ezért kedveltem meg. 

Majdnem három hét után ért haza, fáradtan, szétszakadt cipővel és leégve. (nagyon fehér a bőre, és abban a hónapban nagyon meleg volt Izlandon  ami ritka )

Elment keletre, és nagyon sokat kellett gyalogolnia. Nem tudta mi történt vele, kétszáz kilómétert gyalogolt ami utólag kiderült. Senki nem vette fel, és igazából nézelődött. Na ekkor döntötték el, nincs apelláta karácsonyra kap egy kis kocsit, amivel oda megy ahova akar, de legalább van kocsija.

Átok vagy nem. Azóta Mari mindenfelé megy, a szabadnapján soha sem ül otthon. Még ha esik és hófúvás van, ő akkor is megy.

Mindezt majdnem három hét után tudtam meg és Ásta-tól reggeli közben. Megint a juhokhoz mentem. És a halott nagymamához. Jajj.De félelmetes.

Sally nem érzi jól magát. Lázas és hányt egész éjjel amit még én is hallottam, ugyanis a szobám a mosdóval szemben van. 

Nem panaszkodik, igazi paraszt jány, kijön dolgozni. Csak szól előre, hogy "kurvára de nem leszek beszédes kedvemben."Háhh.  Imádom Sally nemtörődömségét. Tipikus ír.

Minden második szava a fuck . Láthatólag ez őt sem zavarja és Ástáékat sem :)

Már az én fülem is kezd hozzá szokni.

Lerendeztem a halott nagymamát, meg Tecát és a juhokat, aztán siettem segíteni Sallynak.  Miután végeztünk ebédelni mentünk. Ma "left over" eket eszünk, nincs főzés. Felhalmozódott a sok étel a hűtőben  , és semmit nem dobunk ki! Ez szabály !

Ebéd közben láttuk, hogy buszok érkeznek Erik házához. Mari maga elé vette a távcsövet (mert minden igazi izland családnál van egy az ablakpárkányon) és annyit mondott itt az idő, induljunk. Nálam kb 5 eurónyi készépénz volt.

Reménykedtem benne, hátha nem fog kérni belépőt.

Gyorsan összeszedelőzködtünk, kocsiba pattantunk és irány Erik háza.

A házban körülbelül két vagy három külön helység volt található.

Egy nagyobb és egy kisebb. Kb 15-20 izlandi középiskolás ült bent a tűz mellett , amíg K ( nevezzük K nak, nem emlékszem a nevére. Kiri vagy Kircsi vagy nem tudom valami fura neve volt az "idegenvezetőnek"  aki történeteket mesélt )

K nem annyira lepődött meg, hát még a gyerekek. K ismerte Marit. Már nem egyszer volt itt az előadásait hallgatni. K is ebben a valleyban lakik . Meg amúgy is. Itt mindenki ismer mindenkit.

K testfelépítése hasonlított egy hordóéra. Viking ruhában volt. Bőrből készült cipőben, cica nacihoz hasonló akármiben, egy vászonból készült izlandi mintás pulóverben és még parittya tartója is volt. Mivel a gyerekek izlandiak voltak, izlandiul hallgattuk a történeteket. 

Semmit nem értettem a három szón kívül . Ja, Nei, Erik  :)

A gyerekeket annyira nem hatotta meg hogy egy igazi viking házában járhatnak, és mindenféle ruhákat próbálhatnak fel. 
Mondjuk engem sem érdekelt 16 éves koromban a Festetics kastély , se a történelmem ennyi idősen úgyhogy érthető. Kb fél óra tömény izlandi beszéd után, miután a gyerekek elmentek, K elmesélte nekünk újra a sztorikat elölről, angolul.

Sok mindent tudtam meg a viking asszonyok és a házban élőkről, de nem eleget. Úgy éreztem mindent tudni akarok. Mivel Erik nem volt sokat itthon, mert vagy battle-ben volt , vagy Amerikát, Grönlandot fedezett fel, így csak ritkán volt itthon. De pl azt megtudtuk, hogy Erik megölte a farm tulajdonosát ahol élünk most, mert földért vitatkozva, véletlen előkerült egy fejsze és Erik levágta a farm tulajának fejét. Így kerültek Baeringék ide. Vagyis a Dédapja, és onnantól kezdve apáról fiára szállt a farm, míg végül Baering vette át a farmot.

Megtudtam hogyan csiholtak tüzet bent, vagy éppen hogyan szőttek meleg ruhákat, cipőket maguknak, a férfiak hogyan fogtak halat, vadakat, hogyan készítettek fegyvereket. Mivel ez egy zárt helyiség volt, kint pedig röpködtek a minuszok, muszáj volt  fűteni . Tizen -huszan lakhattak ebben a kis helységben. A füst nem tudott kimenni , mert nem volt nyílás, így sokat betegeskedtek és köhécseltek a füst miatt, ami miatt később meg is haltak. Igazából elfogadták az életet. Vagy úgy halsz meg, hogy csatában vikingként, és akkor a Valhallába kerülsz. Vagy úgy hogy betegségben. De az asszonyok szerepe itt teljesen más volt mint most. Az asszony ruhát készített, nem ájult el a vér látványától, harcolt, pajzsot tartott, védelmezett , ételt készített és feleség volt. Ma már hol mondható ez el ?

K megengedte hogy felpróbáljuk az ott hagyott viking ruhákat , és picit játszadozzunk, kardozzunk és vikingek lehessünk. Marira bízta a ház bezárását. Visszament , mert még egy előadást kellett tartania Burdardalurban, meg a gyerekeket is fel kellett szedni. Nagyon örült hogy megismert, és udvariassággal lelépett. Már alig vártam! Sally és én mint a kis gyerekek!  Egyből próbáltuk  a ruhákat, a pajzsokat és mindent!

A pajzsot körülbelül öt percig ha tudtam tartani, nemhogy napokon át egy csatában. 

A kard elég tompa volt, de jót vívtunk Sallyval ! Mari csak állt, röhögött és fényképezett!

Sally nem akarta felvenni a ruhát, én biza' azt is magamra öltöttem. Még egy kitömött rókát is a nyakamba akasztottam, ami sajnos elszakadt. Pofátlannak éreztem magam. Na mrs bean újra.

Megígértettem Marival hogy ha ezt most elvisszük, otthon megvarrjuk és legközelebb visszahozzuk, észre sem veszik. Há' odanézz. Műemlékeket rongálok a világ másik végén. 

Kezdett sötétedni, és mivel Baering férfi náthával küzdött, így muszáj volt menni és hazaérni az esti fejésre. Sally is kezdett rosszabbul lenni.

Hazaértünk, dolgoztunk és megígértettem Marival, hogy áthoz nekem éjszakára pár könyvet a sagáról és Odinról, Erikről. Kíváncsivá tett K. Muszáj olvasnom! :)

Sally már nem jött ki velünk dolgozni. Ágyba esett és belázasodott.

A szokásos két óra után 4 órás lett az esti meló az ember hiány miatt. Nem panaszkodtam. Élveztem. Minden egyes percét.Fontosnak éreztem magam! 

Ásta szerint Baering hazahozhatott valamit Teneriféről, amit átadott Sallynak.Valószínű rajtunk is végig söpör. Nyomtuk a c-vitaminokat hatalmas dózisokban. Hát ki fog akkor dolgozni ha mindenki kidől?

Estémet a blog megírása után a Sagák olvasásával fejeztem be.

Íme néhány kép a mai napról!

Sírós fejjel, vikingként ( fú de nehéz az a pajzs)

Szövőgép a 10 . századból!

Mrs Bean és az íj!

Viking asszony!

Fekhely a gyerekeknek!

Hasznlt bőrből készült cipellők, parittya

Viking címer!

El tudjátok hinni?Vörös Erik házának ajtaja !:)

Basszus!

Február ötödike. Tegnap volt Édesanya szülinapja. ELFELEJTETTEM!

Jesszus.Úr.Isten.

Összezavart a baleset, az esés, meg az utazás körüli teendők.

Elfelejtettem.

Reggel felhívtam. Hallottam a hangján, picit megsértődött, amitől irdalmatlan rossz gyereknek éreztem magam. Nem győztem az elnézéseket kérni, a végére megenyhült a szíve és azt mondta. Szeret! :)

Reggeli közös kávézás azzal telt hogy negyven percig engem szívattak és röhögtek rajtam, hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Ma reggel Baering nélkül kávéztunk.

Ásta szerint " man flu " ja van. Akár hányszor kimondta, mindig összenéztek Marival. Nem értettem így rákérdeztem.

Erre Ásta elmagyarázta, hogy ha  a vikingférj beteg, akkor minden baj van, a világ is összeesküdik ellene, mindene fáj, őt senki nem érti meg, és az élet sz@r... Ó

Ez ismerős.. Most elnézést kérek a férfiaktól akik nem ilyenek, de java részük kb 80% ilyen!

Csak egy jót röhögtem, elindultunk dolgozni. Mivel Baering feladata a juhok ellátása, így ma nekem jutott eme roppant érdekes szerep, főleg hogy senki nem mutatta mit hogyan kell csinálni csak elmagyarázták. 

4 karám van ebben az istállóban.

I es és II karámban  35-35  juh van, hímek és nőstények vegyesen. 

A másik karámban vannak a pici birkák a harmadikban pedig az  öreg és bölcs kos-ok, akik veszélyesek, így nem kerülhetnek a többivel egy karámba. A feladatom az volt, hogy kitisztítsam, és kiengedjem őket a friss levegőre, valamint vizet és szalmát, a kicsiknek vitamint adjak.

A juhok tényleg olyanok mint amilyeneknek szokták mondani.

"Annyi eszed van mint egy birkának"

-Hú hányszor hallottam én már ezt ! :)

Nagyon félénkek.

Egyiket sem tudtam megölelgetni.Bármennyire is szerettem volna. Mindegyik állatkának volt egy száma. A piciknek is.

A picik közül volt egy kiskedvencem. Hófehér volt, agyar nélküli. Igen, ugyanis itt mások a juhok mint otthon. Ha jól emlékszem otthon a nősténynek nincs szarva, csak a hímnek. Itt a nősténynek is van, furcsa alakú. A hímnek nincs. A kos-nak van hatalmas csavart szarva. (agancs?!)

Már a piciknek is van. Ennek az én kis kedvencemnek nem volt.

Édes, aranyos mosolygós szája volt ( nem, nem lőttem be magam)

Ő volt az egyedüli aki nem félt tőlem. Ha el akartam kapni hogy megsimogassam, hagyta. Fél óra alatt összebarátkoztunk. Ő volt az egyedüli , akit kézből tudtam etetni! Egyem is meg a kis édes pofiját. És azok a nagy hatalmas barna szemek.. .

Valahogy úgy éreztem mintha egy ember lenne. Igen tudom.Most kiröhögsz, ha nem hiszel a reinkarnációban. De hiszem, hogy ez a kis állat azért kötődött hozzám, mert mi már találkoztunk valahol valamikor. Ha a szemébe néztem megnyugvást láttam. És mosolyt csalt az arcomra. Furcsa. 

A 094-es számot kapta. Furcsa... Te is 94-ben mentél el ! :(

Valamiért azt éreztem a Teca nevet kell adnom neki. Nem tudom miért. Olyan Tecás vagy na!

Szóval Teca megszeretett. És én is őt.

Két három órába telt, még elvégeztem az itteni dolgaimat.Friss szénát az istálló másik végéből kellett vinnem, ahol Baering elhunyt Anyukájának a holmijai voltak.

Picit pofátlan módon belelestem. Volt ott letakart zongora, rengetek családi fotó, evőeszközök és minden régi és giccses dolog. 

Lehet hogy gyerekkoromban túl sok bűbájos boszorkákat néztem, de mocskos mód pofátlannak éreztem magam, amiért egy elhunyt néni dolgai között kutakodok, így visszatakartam mindent és folytattam a munkám.  Miután elvégeztem gondosan elpakoltam, és bementem ebédet főzni.

Igen, ma megint én vagyok a soron! 

Hálistennek ma már nem paprikás krumplit kellett enni, hanem rakott krumplit .

Rájöttem annak ellenére hogy senki nem tanított. Tudok főzni

Baering beteg! Még enni sem jött ki. Pedig ha egy viking nem éhes, az tényleg azt jelenti hogy beteg... : (

:)

Délután egy kis pihengélés után, Mari megígérte elvisz egy vízeséshez ami ebben a valley-ban van, a következő ház mögött.

Kamera a hátra, meleg csizma a lábra  és indulás!

Ja , meg persze aksi és memóriakártya! :D

Végig beszélgettünk, mindenféle dolgokról. Nagyon örülök hogy megismertem!

Mariban az a jó, hogy mindenről tudok vele beszélni. Végre most ő beszélt a múltjáról. Hat évig élt egy idősek otthonában Angliában mint ápoló, volt egy barátja, akinek volt egy gyereke is. Hm. Mari mint anya?!? :)

Odaértünk a vízeséshez. Természetesen Spankszi is elkísért. A vízesés félig be volt fagyva.  Csúszott minden. Reggel óta megint hatalmas mennyiségű hó esett le. Cirka két óra alatt kb húsz harminc centi.

Frissen ropogott a hó a talpunk alatt. Szerencsére nem csúszott.

Mi viszont a domb tetőről csúszkáltunk fel és le. Újra gyereknek éreztem magam. :)

Este megint a juhoknál voltam. Most már picit félelmetesebb volt a halott mami cuccai között mászkálni sötétben, de mindig azt hajtogattam magamnak hogy " nem félek nem félek nem félek" :)

Teca most is barátságosan közelített felém. Várta hogy extra vitaminokat ropogtathasson a kezemből ( na jó, igazából lehet sz@rik a fejemre, csak a vitamin érdekli, mert finom :D ) de jó volt elhinni hogy nem.

Gyorsan végeztem. Hiányoztak a tehénkék, menni akartam vissza segíteni Mariéknak. Plusz Ásta-val még nem is dolgoztam együtt.

Átbandukoltam a másik istállóhoz. Már nem maradt sok munkájuk hátra.  Csak a kis borjúkat kellett megetetni. Annyira édesek , amikor azt hiszik te vagy az anyukájuk és kb a ruhádat is lenyalják rólad ! :)

Ahogy sétáltunk be a házba, a négy lány hirtelen eszembe jutott egy régi film  amit gyerekkoromban láttam. Farmer lányokról szólt. Mármint . Hogy mondod azt , hogy valaki állattenyésztéssel foglalkozik? Mert angolul farmer.. De magyarul ? nna, tudjátok miről beszélek...Szóval ahogy kiléptünk az istállóból. Varázslatos dolog történt. 

Megadatott hogy megint láthattam az aurora borealist! 

Most még erősebb volt, még szebb, cikázott, futott , szinte táncot járt az égen. Mindannyian megálltunk és csak néztük. Még Ásta is. Aki ott él, és minimum ezerszer látta. De a sarki fény sosem ugyanaz. Mindig új és új.

Sosem ugyanaz. 

Ha láttatok gyönyörű mosolyt emberek arcán..Ez az volt. Az enyémen is, az övén is.

Befutottam a gépért, és Marival kint maradtunk beszélgetni, fotózni. Ismét gyereknek éreztem magam ahogy lehuppantunk a friss hóba. Az ég tiszta volt, zöld fénnyel teli, a hó pedig világított. Gyönyörű volt.

Jóéjt!
Teca :)

Újdonsült finn kis barát: Mari! :)

Hirtelen a belga szám jutott eszembe.

"Megjött a fizetésöm, elment a nevetésöm"

Ahhoz képest, hogy csak pár napot dolgoztam jól kaptam az igaz, de még így sem volt elég. Mert nekünk embereknek semmi sem elég. Nem hogy megbecsülném azt ami van.

" Fizetés nap köszönts be, hadd öltözzek ma ünneplőbe " -belga

Hát, nekem nem kellett :D 

A fizetésem felét levonták. Nem szeretem a bankkártyámat használni, és rajta hagyni se pénzt. Én addig költekezem amíg van rajta, onnan tovább már nem. Soha nem nézem mennyi van rajta. Ugyan ez van a pénztárcámmal is. Látom van, költök. Aztán meg fogom a fejem hogy hol a pénzem?!?

Ha van aki így szokott járni kérem jelezze és beiratkozunk egy " hogyan bánjunk a pénzzel" tanfolyamra.

Kb kaptam 480 fontot ami kettőszáz ötven ezernek felel meg. 

Éjfél után utalták, így reggel picit hamarabb ébredtem és megvettem a repjegyeket. Szállásokat foglaltam. Mari említette, hogy mindenképp látnom kell a viking hajót fából a  fővárosban a parton szóval arra alapoztam, plusz két napot el akartam ott tölteni. Elvégre nem hagyhatod el az országot annélkül, hogy a fővárost ne látnád nem igaz?

A járatok Norvégiába iszonyat drágák voltak. Nagyon sokat gondolkoztam kihagyjam e,  de nem tehetem, látnom kell azt az országot, és már megígértem Kent-nek ( a norvég hostom, megtanítom magyarul ) és amit én megígérek úgy is lesz. 

Megvettem a jegyet Norvégiába , onnan Spanyolba március 19 re, addig amíg pénzem van. Elég olcsó volt, viszont az Oslói kb háromszor annyi.Sebaj. Egyszer élünk alapon belevágtam. Gondoltam ha már bemegyek a fővárosba izlandi lovon is szeretnék lovagolni , kint a szabadban, plusz a kék lagúnába mindenképpen el kell menni ( nem ez nem a film, és semmi köze hozzá) Viszont a belépő nagyon drága.

Elkezdtem szervezni az útjaimat. Mára szabadnapot kaptam megint hogy elintézzem a foglalásokat. Foglaltam egy éjszakára szobát a reptér mellett , hogy ne legyen baj a kiindulással, mert a repülő nem vár ha hóátfúvás van.

Foglalások:pipa

Elkezdtem a közösségi hálón izlandi fotós csoportokba csatlakozni, de valahogy nagyon amatőrnek éreztem magam, ahogy láttam a szebbnél szebb északi fényes és egyéb tájképeket. Nagyon sok jó tanácsot kaptam, és likeolgatásokat, aminek nagyon  örültem. Az egyik csoportban feltettem egy kérdést. Mik izland nevezetességei? Van aki menne kocsival ? Ugyanis Mari említette, ha itt vagyok meg kell csinálnom az arany körutat. Ami magában foglalja a következőket.

A legmagasabbra kitörő gejzírt, ami harminc méter magasra tör, a "Gullfoss"-t ami a arany vízesést jelent, ugyanis a gull az arany a foss pedig minden nagyobb vízesés.A geológiai és történelmi nemzeti parkot a Thingvellírt. Ez a nemzeti park azért fontos, mert ezen a helyen található a világ x edik pontja, ahol a sziget ketté fog válni pár száz év múlva. Minden évben egy centiméterrel nagyobb lesz az a lyuk és a végén Izland két szigetre fog bomlani. A hab a tortán pedig a   Friðheimar zöldház, ahol megmutatják hogyan termelnek minusz fokok ellenére bio zöldségeket, és legfőképpen paradicsomot, amihez nem kis napfény kell.

A túrát meg lehet tenni turista csoporttal is, de nyilván sok a kicsi kínai, meg én nem tudnék úgy fotózni hogy " oké tíz percünk van"

Mari mondta kérdezzem meg , hátha valaki megy kocsival. Pár perc múlva kaptam is hozzászólásokat. Nagyon aranyos kommenteket, és családokat , akik felajánlották hogy szívesen elkísérnének, de vagy gyerekkel voltak, vagy máskor utaztak volna. Nekem pedig konkrét tervem volt. 

Jegeltem a témát picit, Ásta felállított a géptől és közölte hogy induljunk el túrázni. Mert én sem maradok sokáig, Mari is elmegy, és a finn is hamarosan távozik.

Csináltunk sok sok szendvicset. Huhúúúú ha ettél még finomat ez az. PRóbáld ki. Mogyoróvajas mézes kenyér. Undorító elsőre, aztán már kezded megszeretni!

:)

Lementünk a tengerhez. Bepakoltunk mindent. Három nadrágot, extra zoknikat, sálat, pulóvert, sapkákat, plusz törölközőt és fürdőruhát. Bizony!

Ugyanis Izland a feltörő forró vizeiről vagyis " hot tub" jairól is híres. 

Bárhol, bármikor találkozhatsz egy ilyen helyjel amire jobb felkészülni.

A főúton autókáztunk vagy három órát. Nagyon messze járhattunk, mert minden máshogy nézett ki. Itt hatalmas hó volt, fújt a hideg. Az utak mellett jelzések voltak. 

"vigyázz hóátfúvás"

" vigyázz a tehénre"

"állj meg pihenni"

"friss tej kapható" 

" hot tub ingyen"

A finn nagyon sokszor szokott ilyen helyekre eljárni. Ő maga fedezi fel az ilyen helyeket. Csak barangol és barangol még bele nem botlik egy ilyenbe. Levetkőzik megmártózik a forró vízben és megy tovább ! :)

Átlagban több száz ilyen hot tub található. Van hogy ingyenes, de van hogy kb száz forintot kérnek azért hogy használhasd. 

Mi egyiknél sem álltunk meg, oda akartunk érni a tengerhez sötétedés előtt. 

Letértünk a főútról és mentünk tovább és tovább aztán kétszer balra fordultunk.Fogalmam sincs merre. A finn magabiztosan vezetett és más nem is számított. Megálltunk. Megérkeztünk. Lezártuk a kocsit és gyalogolni kellett.

Mivel Nyugat-Izland nagyon közel van Grönland-hoz, és a Norvég tenger határolja be így bátran állíthatom, láttam a norvég tengert. (is )

Megérkeztünk. A látvány. Káprázatos.Nem tudtam hova tenni .Megálltam és csak bámultam.  A finn kacagva annyit üvöltött felém hogy " it's amazing isn't it?" 

A kedvenc szavam az " amazing " volt Izlandon.

Fotózni próbáltam állvánnyal. De bátran állíthatom nem egyszerű két nővel akik mindig csak mennének. Én meg elég béna vagyok, hideg is van, nem érzem az ujjam. Várni kellett még megtaláltam a legjobb helyet, kompozíciót.

Valamit láttam a vízben úszkálni.Egyet...majd kettőt....hármat...egy egész sereget kb...

 Odakiáltottam Marinak, és megkérdeztem mi az, mert nem láttam.

Fókák voltak. Élő fókák?!?! Nem nem cirkuszi. Szabadon élő fókák.

Mari hangosan üvöltött mert tudta a hangra közelebb jönnek.

A parttól nem messze bent a tengerben láttam egy apró jég táblát. Azon pihentek a fókák. Mindezt sajnos nem a szabad szememmel láttam, hanem a gépem lencséjén keresztül. De gyönyörűek. Jajj. Sírhatnékom támadt!

Ilyet is átéltem!

Néha elgondolkozok mennyire hálás lehetnék azért, amit átélünk és tettekben mintsem szavakban leírni a boldogságot!Leírhatatlan.

Pár órás sétálgatás után, amikor már nem érezte egyikünk sem a lábát elindultunk vissza felé, de a finn még mutatni akart egy vízesést. A vízesést oldalról tudtam megnézni, és felülről. Káprázatos.

Félig befagyva. Alatta pedig a Norvég tenger suhogott. Gyönyörű volt.

Nem tudom hány méter magasan lehettünk, mindenesetre én egyre közelebb és közelebb mentem a széléhez a hegynek, hogy minél jobb fotók szülessenek. 

Nem emlékszem semmire, csak arra, ahogy Mari kiállt hogy Reniiiiiiiiiiiiiiii

 és én irdalmatlan módon a gépemmel és az állványommal együtt zuhanok le. 

Olyan hirtelen történt.. én csak zuhantam, a gépemet pedig próbáltam mindig felfelé tartani, ne törjön össze, de nehéz volt mert az állvány pedig félig alattam. Földet értem, a félig befagyott folyóba. A gépet el tudtam dobni és én derékig elmerültem a ( most nem hazudok) mooooooooooooocskosuuuuuuuuuuuuuul rohadt hideg vízbe.

Sikítottam, mintha muszáj lett volna, mert azt hittem mély, megesznek a cápák, halak, fókák , a szörnyek minden. Sally csak állt a hegy tetején és röhögött . 

Ha jól emlékszem lekiabálta hogy " Silly hungarian" de már nem emlékszem tisztán.

Mari sietve csúszott le elém, és próbálta komolyra fogni a figurát.

Rohadtul fájt mindenem, a kezem vérzett, és a lábam bele akadt valamibe a vízben.

 Röhögtem. Mari is röhögött. Én a fájdalomtól ő a kíntól.

na tessék Mrs. tessék..

Úgy éreztem ez az akcióelég volt mára, így vizesen, átfagyva, sántítva fél cipővel, ugyanis elszakadt a fűző, és csurgott a víztől ami kb három perc múlva amúgy is megfagyott volna. Visszasétáltunk a kocsihoz. A finn hősiesen odaadta az egyik nadrágjából az egyiket, még Sally a kesztyűjét adta oda és én dideregve vártam a menekülést a kocsiban.

Lassan zötyögtünk vissza. 

Az ír poénkodott álljunk meg egy hot tub-nál, hátha az jót tesz. Én gúnyosan rámosolyogtam és egy fákkkjú hagyta el a számat. Csak meleg szobát akarok, semmi mást.

Órák kérdése és vége a szenvedésemnek, ha hazaérünk.

Az idő sem nekünk kedvezett. Elkezdett esni az eső. Ami egyből fagyott rá az utakra. Csúszkálva ugyan ,de megérkeztünk.

Kb délután négy óra lehetett. Kisegítettek szállni a kocsiból.

Bementem a jó meleg lakásba. Nem szóltam senkinek semmit. Baering éppen aludt , Ásta pedig horgolt.

Bementem a szobába, ledobtam a ruháimat a földre és befeküdtem az ágyba.

Meztelenkedés ide vagy oda. Rohadtul nem érdekelt, hogy nyitva az ajtóm , és hogy Mari mögöttem áll. Nyilván látott már női testet.

Behuppantam az ágyba. Magamra húztam a takarómat és a jó meleg hálózsákomat. 

A finn felszedegette a ruháimat, kiterítette, hogy ne a szoba közepén álljon. Hozott nekem egy forró roiboos teát, megtörölgette a véres kezem és rám csukta az ajtót.

Az egész estét átaludtam. Hajnalban keltem fel arra, hogy fázom.

(Nem működő hot tub)

Helóó. Már hétharmin és picit világosabb van mint amikor megérkeztem. Huhuhúúúú. Ma valami irdalmatlan jó kedvvel ébredtem, fogalmam sincs miért.

Szeretem a reggeli ébredéseket , mert ilyenkor szépen lassan a konyha megtelik fénnyel, meg ébredező emberekkel, beszélgetésekkel. Az első mindig Mériméri a finn, aztán kecmergek ki én, Ástá , az ír, és úgy Bájring.

 Ma reggel is pont ugyanígy volt, Mériánzselá nővér már megint a sötétben ült egyedül, kortyolgatta a roiboos teáját és a kutyával játszott.

Szerinte ma szélcsend van, mehetünk túrázni. Picit felvillanyozott. Az elmúlt két napban sehova nem tudtunk menni, mert rossz volt az idő, most majd végre talán :)

Nagyon vártam. Ásta megkérdezte szeretnék e főzni ma is.Bólogattam, bár az annyit jelentett, hogy nem mehetünk el túrázni. Mert degeszre eszem magam, és ebéd után lefeküdnék aludni, viszont akkor sötétben kelnék fel.

Hétötvenhat. Hopp itt az idő kimenni. De nem nekem. Háhh!?

Ásta megkért, maradjak bent, és csináljak neki pár dolgot meg. Őszintén szólva nem volt nagy kedvem hozzá, de sebaj. Persze. Bólogatunk ! :)

Mivel Izlandon vagyunk, itt minden körforgás szerűen történik. A farmerek május végétől egészen szeptember közepéig kiviszik a birkáikat a hegyekbe, és ott hagyják őket, hogy kitisztuljon a gyapjú, illetve hogy picit friss levegőn legyenek az állatok a nyírás előtt.

Miután jön egy vagy két helyi birkanyíró Marival együtt ( mert ő persze mindenben benne van ) megnyírják a kb nyolcvan - száz birkát, és a gyapjút ő maguk készítik ki. Ami annyit takar, hogy egy speciális géppel az apró szálakat egyesítik, összeégetik és így lesz a fonál, amit kb hetekig csinál Ásta egyedül. Na itt jövök a képbe én!

Ugyanis ezekből ő kesztyűt, sapkát, sálat, pulóvert, zoknit és mindent varr, ami izlandi folk mintás, és ezt elviszi a boltjukba eladni. Ezt a boltot Burdardalurban ( a legközelebbi falu) árulják. Vicces, hogy falunak hívom. Van egy benzinkút, egy bolt, egy gyógyszertár, bank, és egy múzeum.Plusz van az ő boltjuk a benzinkút mellett. Hopp kifújt ! Ennyi a falu!

Tehát ide heti rendszerességgel jár be , ahova viszi az eladni kívánt árut . Megígérte elvisz. Kiváncsian várom! :)

Itt négy helyi asszonyka a tulajdonos, közülük egy Ásta.  Tehát mi lehetne szebb és jobb egy kézzel kötött izlandi mintás kesztyűnél? Nem kérnek horribilis összegeket érte, bár tény hogy itt nagy divatja és múltja van a kézműves dolgoknak ami nagyon tetszik.

Izlandon nincsenek tömeg cuccok, mert például egy fajta pulóvert ugyanúgy megkötni nem lehet. Tetszik! :) És a lányok nem tartják cikinek ha sapkát, hótaposót és kantáros nadrágot kell felvenni a hideg miatt. Sőt!

Szóval vissza a gyapjú dolgokhoz. Ezekre kellett nekem tervezni photoshoppal cimkéket. De a cimkéken fel kellett tüntetnem a vállalkozói számát, a nevét, és egy kis népies dolgot is vinnem kellett bele. Nem volt egyszerű, sok fajta , úgynevezett " brusht" töltöttem le, amivel nagy nehezen sikerült röpke három óra leforgása alatt megszerkesztenem és megálmodni a mintát. Mikor Ásta bejött örült aminek én is nagyon örültem. Kb el volt ragadtatva, pedig csak tényleg egy egyszerű minta volt.De mégis jól esett hogy ennyire jónak találta. 

Az ebéd főzés is együtt zajlott, mert ma ismét paprikás krumplit kellett csinálnom, bár most én csak néző voltam, ő pedig a szakács. Nagyon édesen próbálta kimérni a dolgokat hogy minden ugyan olyan ( sós ) ízű legyen mint az enyém :)

Miután rotyogott a nagy fazékban a " farmer leves" elővette a kis füzetét, amelynek  a címe " önkéntesek konyhája" nevet kapta, és mind az összes 17 önkéntes hagyott ott egy receptet, amit elkészítettek együtt, és így Ásta bármikor el tudja készíteni újra és újra. Meghatódtam. Egyre jobban kezdte magát belopni a szívembe. Tudtam, hogy nehéz lesz őket itt hagynom. Ő valahogy hasonlít rám. Amilyen régebben voltam. Csupa szív nő, de nagyon nehezen mutatja ki érzéseit. De ha kinyílik egy varázslatos, és bámulatos kalandra invitál! :)

Megebédeltünk. 

Annyi tervünk volt Marival, hogy nem tudtuk mit csináljunk.

A mai nap tökéletes volt halászásra. Megnéztük az előre jelzést, Baering szerint holnap is ilyen idő lesz, akkor mehetünk túrázni.

Közben embereket pillantottam meg az ablakból. Sokat. Tizet, huszat, harmincat.

Mind a szemben lévő házba mentek be. Ja, hogy elfelejtettem mondani hogy ebben a " valley-ban " lakott vörös Erik. Velünk szemben. Tehát az út másik oldalán volt egy kis viskó. Amiben élt jó pár évig Erik . A házat megcsinálták múzeumnak, fel lehet próbálni a régi egyen ruhákat, lehet tüzet rakni bent  melegedni, és történeteket  hallgatni.  A történeteket egy helyi lakos meséli el. A ház az önkormányzat kezében van, de ez az ember és családja újították fel önerőből, így mivel az önkormányzat azt hiszi, úgysem jönnek sokan ide, így meghagyja hogy a teljes bevétel a férfi zsebébe menjen, hiszen karban tartja az épületet.  A jegy áráról nem tudtam meg egyelőre semmit, mert Ásta szerint mindig változó. Van amikor kér tőlük pénzt van amikor nem.Attól függ milyen a kedve. Sajnos ma nem tudtunk bemenni, Ásta szerint biztos hogy lesz még rá alkalom. 

Tehát irány halat fogni.

Kissé úgy éreztem magam mintha vissza mentünk volna az időben. Kaptam egy jó nagy vízálló kezes lábast, ami alá jól be tudtam öltözni, egy térd fölöttig érő hatalmaaaas gumi csizmát .Fogtam a kezemben egy hatalmas hálót és egy vödröt. Indultunk horgászni. ( Nem,  nem hagytam le a pecabotot. Vikingnő vagyok bassszaameg , nincs pecabot  :D ) 

Tehát mikor leértünk a híd közelébe ahol a múltkor futottam rájöttem hogy a gumi ruházat csak a nedvességtől véd meg, a hidegtől cseppet sem. Mari vígan sétálgatott még én halálra fagytam. 

A feladat nem volt túl nehéz. A folyónak álcázott valami nem volt mély, így kb a térdünkig ért a víz. Itt ott jégtáblákkal.

Mari irányított menjek ki a szélére a folyónak. A kezembe nyomta a hálót és kifeszítettük. Mint a kézi labda hálóját. Annyit mondott ne mocorogjak és várjunk.

POMPÁs. Szóval holnapig egy helyben fogunk állni?

Nem beszéltünk. Én csak néztem az eget milyen szép , fehér és ahogy a havon szépen lassan siklik a napfény . Káprázatos.

Körülbelül 5 perc telhetett el, éreztem mocorog a hálónál valami.

Mari intett a kezével, " még ne"

Hirtelen kiáltott egy nagyot és próbálta a hálót úgy fordítani hogy a szerencsétlen hal ne tudjon ficánkolva megmenekülni.Egyszerre három halat fogtunk.

Nem volt nehéz dolog, bár számomra hihetetlen volt, hogy vannak élőlények ezekben a folyónak álcázott apró medrekben.

A második körben már négy halat fogtunk, ugyanezzel a teknikával, csak most rám bízta, hogyan és mikor húzzam ki a hálót.

Hallod ezt Fati?!?! Megtanultam halat fogni hálóval!

Mari még próbálkozott kézzel is fogni halakat, ugyanis szerinte azért könnyebb így, mert a hal nem olyan izgága ilyen hideg vízben. Hát maradjunk annyiban én sem voltam izgága.

Mikor befejeztük a nagy viking halászkodásunkat, siettünk a lakásba , mert kezdett sötétedni.  Sajnos a gépemet nem tudtam magammal vinni, de hogy őszinte legyek... vannak dolgok amiket jobb megélni. Ez egy olyan pillanat volt. 

Vacsorára Baering pucolta meg a halakat, és sütöttük meg.

Vajjal, és házi kenyérrel. Igen, ettem belőle. Mert én fogtam ki, nem más. Nem más keresett szegény halakon, hanem a természetből szakítottam ki őket. 

Már nagyon régen nem éreztem a hal ízét. Három éve...

Bűntudattal, vagy annélkül de jól esett. A házi kenyeret Ásta sütötte, a fokhagymás halat pedig Baering. Nagyon édesen sürögtek-forogtak a konyhában, és készítették nekünk elő a vacsorát.  Este még karaoki partiztunk is. Vagyis, csak Baering énekelte az ájvózmédforlávingjúbéjbit , mert  vikinghez híven minden este inni kell! 

A jump című számra még fel is kért táncolniamit nem tudtam mire vélni, így csak kacagás lett a vége és tátogás. Ez volt a leghosszabban fennmaradt estém amit eddig itt a farmon töltöttem. Kb éjfél lehetett amikor elvonultam a szobába megírni ezt, aztán elaludtam ! Jóéjt! :)

Helósziajónapot!

Eltűntem egy napra.Vagy kettőre. Már összefolynak a napok. Ahhoz képest hogy megígértem hogy minden nap blogolok.... :D

Na szóval. Mocskosul lusta missz voltam/vagyok.

Túl sok dolog történt, nem tudok mindent leírni. Két nap, mégis feleljthetetlen!

Reggeli ébredés utáni kávézgatások... ahogyan Baering bácsi mesél már reggel hét harminckor és a zzzzzzistenért nem akarja befogni, pedig még csak reggel van, vagy éppen amikor vitatkoznak mint Penny meg Elbándi a kis hölgyikével. 

Két nap telt el, de amióta visszajöttek úgy érzem magam mintha egy családban lennék.Egy igaziban. Mindannyian érdeklődnek, és kedvesen somolyognak rám, kérdeznek az élményeimről .. Olyan varázslatos emberek!

Ásta megkért segítsek neki egy kis art munkában. Örömmel igent mondtam, de mindezt majd a pihenő időben. Igazából reggel és este két két órát dolgozunk így jön ki a napi négy óra és hat napon keresztül. A többi szabad lenne. De egyszerűen annyira szereted őket, hogy minél több dolgot szeretnél megtudni, és mindegy is hogy miért. Csak és kész!

Újra eszem halat :( Viszont a jó hír az, hogy holnap megyünk Marival halat fogni. Peca bot nélkül.

Szerintem éhesek maradunK! :D

Szóval ma én főzök. Paprikás krumpli kolbásszal ami valószínűleg lóhúsból van. Mámmmmáámíía de jó hogy nem eszek belőle.

Azért írom hogy valószínűleg, mert amikor megkérdeztem milyen kolbász azt mondták ló, mire én felsikítottam hogy ' lóóó???!?!?' és nevetve azt mondták hogy nem.

Erről gyerekkoromból jutott eszembe egy vicces sztori, amikor kb 14 éves koromig. Na jó, legyen 12 azt hittük hogy a hagyma tea az igazából kóla. Vagyis. Na.. pont fordítva. Vagy most mi?

Minden családi összejövetelen, és alfőőődi jány lévén szegény malac levágásakor ami nagy hagyomány volt a kertvárosban ( tanyán ) én, aki most nagy állatvédő fogtam a véres tálat, sőt még a nyers pörkölt fület is megettem. Brrr.

Szóval ilyen bulikon a hím tagoknak a napjuk az hatkispálesszel kezdődött, az asszonyok később érkeztek kb 8 ra, amikor szerencsétlen jószág már fel volt vágva, és jöhettek beleket tisztítani. Fúj még most is érzem az orromban az illatát ahogy a bél és az ecet keveredik. ...  :(

Mi, négyen kiskölkök állandóan kint játszottunk az udvaron ha tél volt ha nyár.  Egy hölgyike mindig elvitt minket kocsival különböző erdőkbe kirándulni. Gondolom azért mert így megszabadultak a kis szaros kölköktől egy picit, másrészt meg jót tesz a friss levegő, nem mintha nem azt szívnám egész nap. Szóval ezeken a napokon mindig ittuk a finomnak hitt kólát termoszból (igen, jól olvasod) ami meleg volt, és degeszre tömtük magunkat minden féle gyümölccsel, és túráztunk nagyokat. Közben gurultunk le dombokról, szánkóval vagy épp csupasz seggel. Élveztük a gyerekkort na !

Estére jól elfáradtunk és vacsora után mindig kidőltünk. Mire a nagyok zsugabubusoztak félig bepálinkázva, addig mi már rég más dimenzióban csucsukáltunk. 

Kb tizenhárom lehettem, amikor elkezdtünk a felsős suli diszkókba járni. Tudjátok, DJ BOBo, meg elelldzsunior és a pámpitáp. (Bocsi azoktól akiknek ez jóval hamarabb volt, de én még ilyen kis hamvas vagyok :D)

Szóval ezekben a bulikban kezdődtek a nagy " piálások" ami a legolcsóbb bort jelentette amit otthonról tudtunk kicsempészni a hűtőből, az is a munkásé volt, aki egyem is meg alkesz , szóval azt kevertük kólával. Hopp.

Itt jön a trükk. A kólát nem kell melegen inni? És még szénsavas is?

Bátran állíthatom hogy az egész gyerekkorom zajlott és értékelődött át bennem , amikor megtudtam, az amit mi eddig ittunk minden volt, csak nem kóla.

Még majdnem el is sírtam magam... Tehát a kóla szénsavas. Vettem. Sok ember ezen röhög ha elmesélem, és megkérdezik hogy én nem néztem e tévét. 

Ne haragudj, nem kötött le a tévé taknyos koromban, ahogy szerintem téged se a reklámok. Csak a Balukapitány, meg a Héjárnóld!

Hú de elkalandoztam.Tehát paprikás krumpli meg a ló kolbász.

Tudtátok például hogy Izlandon a ló húst úgy eszik mint a disznó húst?

Nem ugye? Vagy hogy a lovaknak nem olyan jelentőségük van, mint nálunk otthon, vagy más európai országokban. Például ha van egy hatalmas nagy föld terület, ahova kirakják a lovakat, akkor havonta nézik meg őket hogy jól vannak e. Visznek nekik szénát havi egyszer. Kint vannak a hidegben, esőben, hóban. 

Tehát ők vad lovak. Izlandi ló átlag mérete az európai pónihoz hasonlítható, habár utálják azt a kifejezést hogy póni. De azt hiszem erről már írtam. Szóval  a lovak vadak. Vannak pici lovak, amiket csikó korukban elválasztanak, és eladják őket a húsukért.  Viking nemzet ez... Még bálna húst is esznek ami undorító.

A mi hűtőnkben is volt, még megérinteni se mertem, nehogy leharapja a kezem. A másik, amit esznek az a puffin. Egy nagyon ritka madár, ami csak északon található meg, szinte a tenger közepén él jégtáblákon. Nagyon jól bírja a hideget, különböző halakat fog a vízből ki  amivel táplálkozik. Körülbelül tenyérnyi nagyságú apró kis madárka, és színes csőre van. 

Sajnos ez is nemzeti ételnek számít, így éttermekben egészben sütve tálalják. 

Borzalmas.

Tehát visszatérve a paprikás krumplira.

Mivel a paprikás krumplit nem tudod angolosítani csak úgy hogy paprika and potatoes így adtam neki egy farmer soup nevet, ami szemmel láthatóan nagyon tetszett a Jonsson családnak.

Ásta végig ült mellettem, és figyelte mit hogyan csinálok. Egy pillanatra úgy éreztem magam mintha a szakácsvizsgámon lennék. Minden percben kérdezte, milyen összetevőt miért rakok bele . Nagyon édes volt. Látszott hogy tetszik neki.

A kedvenc kérdésem pedig az volt, hogy mi a különbség a leves és  a pörkölt között. Igen, tudok főzni, tudom hogy a leves az híg a pörkölt pedig szaftos, de ők ezt nem értették meg. Ők mindent levesnek hívtak, és a soup-ot nem használták. Tehát nekik a birka pörkölt is soup volt , ahogy a paprikás krumpli is. Az ír azt mondta, hogy ez nem leves, hanem pörkölt, az izlandiak soha nem hallottak a pörköltről, a finn pedig mivel főzni se tud, azt sem tudja miről beszéltem! :)

Így kiegyeztünk egy olyan köztes dologban hogy majdnem leves de mégse!

Kijelentették ,hogy sósan főzök. ÉN!?!??! Ilyen a magyar konyha na.

Mari vacsora után megszólalt, amin majdnem az asztal alá nevettem magam annyira kínos volt. 

" -nekem ízlik, eddig is így főzött, jó sósan. Aztán a titok az az, hogy magad mellé készítesz hat liter vizet, és kész. Nem nagy dolog. Én már hozzászoktam "

Köszi drága .. én is szeretlek! :)

Azzal próbáltam menteni a helyzetet, hogy nálunk mindenki így főz, de ha mégse, akkor az azért van, mert a szakács (asszony ) szerelmes

Nem ismeritek azt a mondást?

" Há ' mivan szerelmes vagy jóó' elsóztad" 

:D

A munka átlagos volt, nem történt semmi különös. Új feladatot kaptam délután. A kis borjúk helyét takarítottam. Igen így van. Térdig a trágyában. De tudod mit? Élveztem! Inkább állok a trágyában gumi csizmában, és seggelek el, mint hogy egy irodában üljek és elszalasszam ezeket a lehetőségeket! 

Igen jól olvasod. Beleakadtam az egyik kerítésbe, és seggel beleültem a trágyába. Sebaj. Baering jót kacagott, én is, aztán még a kis borjú is rámült a csöpp hetven kilójával.

Nagyjából tíz tizenöt karám van egymás mellett, ami igazából egy nagy lyukra épült fel. Értelemszerűen rácsos, és a rácsot takarítom , és slagolom tisztára.  Bár legtöbben gondolom láttak teheneket ! :) 

Az ír vacsorára csinált mennyei vegán sütőtök levest kesudióval. Húhhh, édes, finom, egészséges és vegán. 

Tud valamit a  csaj!  Elveszel?! :D

Mrs Bean tele van és hulla. 

Jó éjt!